A rasszizmus és a kisebbségekkel szembeni rendőri brutalitás miatt kitört amerikai tüntetésekhez vezető harag mögött súlyos gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek is húzódnak. A vagyoni különbségek tízszeresek, a munkanélküliség és a jövedelem terén közel kétszeres a különbség a fehérek és feketék között. Bár Donald Trump elnök szerint a gazdasági fellendülés mindent megold, az adatok alapján ez egyáltalán nem igaz – az egyenlőtlenségek okainak felszámolásához pedig nem látszik politikai akarat.
Donald Trump amerikai elnök eddig két potenciális megoldással állt elő a rasszizmus és a rendőri brutalitás ellen két hete tartó tüntetések megoldására. Először a hadsereget akarta ráküldeni a demonstrálókra; aztán pénteken, a várakozásoknál jobb, de még mindig rettentően magas munkanélküliségi adat fényében már arról beszélt, hogy a gazdaság talpra állása megoldja majd a faji feszültségeket.
Ha a feketék gazdasági helyzete javul, akkor minden rendbe jön – nagyjából ez a trumpi mantra, amelyet nemcsak a mostani tiltakozások idején, hanem már évek óta minden olyan alkalommal hangoztat, amikor rá vagy kormányára a rasszizmus vádja vetül.
A probléma ezzel a narratívával csupán annyi, hogy az 2009 és 2020 közötti időszak hiába volt a leghosszabb konjunktúra az Egyesült Államok történetében, a feketék gazdasági felzárkózását ez egyáltalán nem segítette.
Ahogy a baloldalisággal nem vádolható Financial Times írja, a feketék nagy része még mindig alacsony jövedelmű munkát végez, kevesen vannak köztük a vállalkozók és befektetéssel bírók, ráadásul az oktatáshoz, egészségügyhöz és lakhatáshoz való hozzáférésük is elmarad az átlagtól.
Az egyenlőtlenségeket a koronavírus-járvány is felerősítette, sokak szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy George Floyd május végi rendőri meggyilkolása ilyen jelentős indulatokat szabadított fel. A feketék anyagi helyzetével kapcsolatos adatok pedig azt is jelzik, hogy a leszakadásuk mögött álló okok jóval mélyebben gyökereznek, mint azt a mindenkori amerikai kormány hajlandó felvállalni.
Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint 2018-ban a fehér háztartások átlagos mediánjövedelme 71 ezer, a feketéké 41 ezer dollár volt, előbbi 8,8 százalékkal nőtt a 2008-as válság óta, utóbbi azonban tíz év alatt csupán 3,4 százalékkal. (A mediánjövedelem a jövedelmi eloszlás középértékét jelzi, azaz azt a jövedelmet, amelynél az adott csoport fele többet, fele kevesebbet keres.)
Amint a százalékos adatok jelzik, a jövedelmi olló nemhogy csökkenne, nő. Tágabb időhorizonton pedig még rosszabb a helyzet: a fekete háztartások inflációval korrigált mediánjövedelme 2018-ban 5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2000-ben; a fehéreké 6 százalékkal magasabb. Az azonos végzettségűek körében a feketék, különösen a fekete nők rosszabbul keresnek a fehéreknél és az átlagnál is.
Nem csak a jövedelmük jóval alacsonyabb, a feketék körében a munkanélküliség is jóval magasabb, mint akár a fehérek, akár más csoportok esetében. 2010-ben, a 2008-as válság utáni talpra állás kezdetén a feketék munkanélküliségi rátája 16 százalék körül mozgott, a fehéreké 8-9 százalék között.
Az utóbbi években hiába ért történelmi mélypontra az amerikai munkanélküliség, a feketék körében ekkor is 5,5-6 százalék volt, a latin származásúaknál 4-5 százalék, szemben a fehérek és ázsiaiak körében mért 2-3 százalékkal. Bár a koronavírus-járvány az összes csoport körében növelte a munkanélküliséget, a feketék és latin származásúak körében most is jóval magasabb a ráta, mint a fehérek vagy ázsiaiak körében.
A tartósan alacsony jövedelem és magas munkanélküliség miatt még nagyobb, tízszeres a különbség a feketék és a fehérek vagyona között. Egy felmérés szerint
a fehér családok mediánvagyona (azaz az a vagyon, amelynél a fehérek felének kevesebbje, felének többje van) 2016-ban 171 ezer dollár volt, a feketéké 17.600 dollár.
A szegénységi küszöb alatt élők aránya messze a feketék körében a legmagasabb Amerikában, 2018-ban arányaiban kétszer annyian voltak a fekete szegények, mint a fehérek. A feketék körében 37 százalék, a latinóknál 33 százalék a nulla vagy negatív vagyonnal rendelkező háztartások aránya, a fehérek esetében ugyanez 15,5 százalék, a teljes társadalomban 21 százalék.
A fehérek körében 71, a feketéknél és latinóknál 44, illetve 45 százalék a saját ingatlannal rendelkezők aránya, a 15 dolláros órabér alatt keresők 44 százaléka fekete vagy latinó, míg a két csoport közös lakosságaránya 32 százalék. További adatok szerint a feketék nehezebben jutnak hitelhez, nagyobb körükben az erőszakos bűncselekményt elszenvedők aránya, és az azonos végzettségűek között a feketék között többen vannak, akik nehezebben élnek meg a fizetésükből.
Miközben az amerikai társadalom többsége úgy gondolja, hogy a feketék gazdaságilag felzárkózóban vannak, valójában az adatok azt mutatják, hogy csökken a relatív vagyonuk és jövedelmük a fehérekhez képest.
A járvány nem csak anyagilag, egészségügyi szempontból is sokkal súlyosabb áldozatokat követelt a feketék körében. Bár nagyjából az amerikai lakosság 13 százalékát teszik ki, a koronavírus halálos áldozatainak 23 százaléka volt fekete. Főként azokban a déli, egykori rabszolgatartó államokban volt kiemelkedően rossz a helyzetük, ahol a rabszolgaság, majd egy évszázaddal később a szegregáció eltörlése után is erősebben korlátozták a feketék politikai, gazdasági és társadalmi részvételét különböző jogi és hatósági lépésekkel.
A fehérek körében 5,4 százalék, a feketék körében 9,7 százalék az egészségbiztosítással nem rendelkezők aránya, és a különbség a foglalkoztatottak körében is hasonlóan magas. A feketék körében elterjedtebbek egyes krónikus betegségek is, például a cukorbetegség és a magas vérnyomás, ez is magyarázza, hogy nagyobb arányban estek a koronavírus áldozatává. Egy afrikai-amerikai orvosokat képviselő szakmai kamara azt írta, ez nagyrészt visszavezethető olyan, az egészségre nagy hatással lévő társadalmi-gazdasági változókra, mint az anyagi stabilitás hiánya, fizikai környezet, oktatáshoz való hozzáférés, élelmezés, egészségügyi hozzáférés.
Mint harvardi kutatók írták, az is szerepet játszik a dologban, hogy
a szegényebb feketék jellemzően rosszabb környékeken laknak, ahol gyenge az oktatás, rosszabbak a lakhatási- és munkalehetőségek, kevesebb a zöldterület.
Ahogy Anthony Fauci, az Egyesült Államok utóbbi hónapokban széles körben ismertté vált járványügyi főszakértője fogalmazott, a koronavírus világosan megmutatta a fehérek és feketék egészségügyi helyzete közti elfogadhatatlan különbségeket.
Alacsonyabb megtakarításaik és a magasabb munkanélküliség miatt eleve rosszabb gazdasági helyzetben néztek neki a válságnak, ráadásul nagyobb részük dolgozik fertőzésveszélyesebb helyeken (eladóként, gyárban, stb.), és kisebb részük tud otthonról dolgozni. Az utóbbi hónapok válsága során minden csoport körében jelentősen nőtt a munkanélküliség Amerikában, de a feketéket és latin származásúak körében most is jó 4-5 százalékponttal magasabb a ráta, mint a fehérek és ázsiaiak esetében. A Goldman Sachs kutatása szerint
a fekete vállalkozóknak csak 20 százaléka kapott állami segítséget, míg az összes vállalkozóra vetítve az arány 52 százalék.
Az afrikai-amerikaiak rossz helyzetét konzervatív körökben általában a feketék egyéni döntésivel, rossznak ítélt magatartásformákkal magyarázzák, esetleg a fekete közösségek kulturális hátterére vezeti vissza a különbségeket (ahogy például Magyarországon is kulturális, magatartásbeli faktorokkal magyarázza a jobboldal a cigányság rossz helyzetét).
Ezzel szemben a balos kritikák szerint a feketék lemaradása rendszerszintű, az állami politikák és intézmények működéséből fakad: bár a rasszizmus nyílt, egyéni formái jelentősen csökkentek az Egyesült Államokban, a diszkrimináció számos formája intézményesült, az oktatási rendszertől kezdve az egészségügyön át, az igazságszolgáltatáson keresztül a foglalkoztatásig az amerikai politikai rendszer általában véve gátolja a feketék felzárkózását és társadalmi mobilitását.
Utóbbi miatt baloldali aktivisták és politikusok az utóbbi időben a szociális háló kiterjesztését és a feketék célzott állami támogatását szorgalmazták, felmerült a rabszolgaság anyagi kompenzációja, a gyermekek számára juttatott állami befektetési kötvény és bérgarancia-rendszerek bevezetése is, illetve általánosabb lépések, például a minimálbér és a munkanélküliségi támogatás növelése.
Azonban politikailag ezen lépések egyike sem lenne egyszerűen eladható, főleg hogy Donald Trump ilyesmiről hallani sem akar, és a washingtoni törvényhozás felsőházában is konzervatív többség van.
Dania Francis közgazdászprofesszor a Financial Timesnak azt mondta, a vagyoni és jövedelemi "különbségek mögött rendszerszintű egyenlőtlenségek állnak, és bármilyen megoldás, amely nem próbálja orvosolni ezeket, sikertelen lesz". Mások azonban látnak okot optimizmusra is. Amanda Cage, egy munkaügyi alap vezetője azt nyilatkozta a lapnak, hogy míg az előző válság során fel sem merültek ezek a témák, a mostani válság alatt sokkal több szó esett a foglalkoztatásban, munkanélküliségben megjelenő egyenlőtlenségekről; így remélhetőleg a jövőben nagyobb teret kaphatnak az ezzel kapcsolatos megfontolások.
(Borítókép: Ételt osztanak rászorulóknak New Yorkban a koronavírus-járvány idején 2020. április 23-án. Fotó: Andrew Lichtenstein / Corbis / Getty Images Hungary)