A kelet-közép-európai régiót jó gazdasági helyzetben kapta el a koronavírus, ráadásul a járvány is mérsékeltebb volt, mint máshol. A térség akár nyerhet is az ellátási láncok rövidüléséből. Ebben szinte minden szakember egyetért, már csak az a kérdés, hogy ki tudjuk-e aknázni a lehetőségeket, a bankokban és az államokban lesz-e elég erő megtámogatni a folyamatokat. A magyar út ebben is eltér a többi környező állam gyakorlatától.
A kelet-közép-európai államok felzárkózását, növekedését sajnos pár évente visszaveti egy méretes válság. A koronavírus előtt a 2008–2009-es pénzügyi válság mindenképpen ilyen volt, de a járvány előtt 30 évvel, a rendszerváltás is ilyennek volt tekinthető, még ha természetesen a nyolcvanas évek regionális gazdasági útkeresése eleve nem vezetett volna sehová.
A hasonlat azonban annyiban helytálló lehet, hogy miként Herbert Stepic, a régió egyik legtapasztaltabb bankára, az osztrák Raiffeisen volt első embere említi, most a védekezésre és a betegség hatásainak mérséklésére fordított intézkedések hatékonysága a kulcskérdés, akkor annyira szerettük volna legyőzni a kommunizmust, hogy a nagy igyekezetben akár elhibázott lépéseket is tett a régió a privatizációban, vagy a keleti piacok leépítésében.
1990-ben vagy 2008-ban a magyar gazdaság eleve legyengült helyzetben kapta meg a krízist, és a következő 3-4 évig csak azzal lehetett foglalkozni, hogy pótoljuk a kiesett kapacitásokat (1990–1994), vagy leépítsük a mérhetetlen, ráadásul devizában fennálló lakossági és vállalati adósságokat (2009–2013).
Most, vagyis 2020-ban azonban nem voltunk rosszabb állapotban, mint az európai vagy globális versenytársaink,
igaz, ahogy Móricz Dániel (Hold Alapkezelő) mondja, a magyar gazdaság túl volt stimulálva fiskális és monetáris értelemben is, ömlöttek az uniós pénzek, a gazdaság az elmúlt években remek növekedéseket produkált, még jobbakat is, mint a hosszabb távú növekedési lehetőségünk.
Az alacsony kamattal, a sok uniós forrással és az állami megrendelésekkel „túl jó” környezet volt, ez sok ciklikus cégnek segített, de korlátozta a válságkezelés során még bevethető eszközöket.
Vagyis Magyarországnak már eleve prociklikus gazdaságpolitikája volt,
futóverseny-hasonlattal, akkor is mindent beleadtunk, amikor még csak róttuk a köröket, így viszont a hajrában, amikor a többiek még tudtak gyorsítani, nekünk már nem volt erre lehetőségünk.
Amikor beütött a járvány és a gazdaság leállt, a regionális mainstreamhez képest mi máshogyan tudtunk csak reagálni.
Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis a lakossági devizaadósság vagy a külföld felé fennálló államadósság miatt mélyen megtanulta, hogy a kiszolgáltatottság rossz, ez nagyon erősen be van vésődve nála.
Ez természetesen érték, mindig, minden válság (a nagy világválságtól a görög helyzeten keresztül a 2008-as világégésig) a túlzott adósság miatt pörög fel, de a koronavírus valóban rendkívüli eszközöket is igényelhet.
Ahogy a Hold Alapkezelő háttérbeszélgetésén elhangzott,
De hogyan látják mindezt, vagyis a régiónk kilátásait külföldről, mit szólnak mindehhez a független, nyugati szakemberek?
Egészen biztos vagyok abban, hogy a kelet-közép-európai régió nagy nyertese lesz az új világrendnek
– ilyen határozottan fogalmazott a minap a londoni Euromoney sajtóbeszélgetésén a már említett Herbert Stepic.
Mint mondta, a közeljövő fontos trendje lesz a relokalizáció, ahogyan az ellátási láncok rövidülnek, a térség autógyártói jobban számítanak majd a régió cégeire, a franciák Romániában, a németek Magyarországon és Szlovákiában erősíthetnek.
Mi Ausztriában már nem is működnénk a szomszédos országok nélkül, 18 ezren vállalnak 7/24 órás otthoni ápolást, szinte mindegyikük a környező országokból érkezett, és ha el kell hárítani egy dugulást, biztos lehetsz benne, hogy nem osztrák, hanem cseh vagy lengyel szakember fog kiérkezni.
A plasztikus képet kicsit szakmaibban megfogalmazva, Stepic szerint bár a megnövekedett munkanélküliség átmenetileg krízist jelenthet a térségben, de a régió gyógyszercégei, informatikai, digitalizációs vállalkozásai, a sok képzett és fiatal kelet-európai szerinte sikerre ítéli a régiót.
Mindez nagyon pozitív, de a vállalkozások finanszírozásához, újraindításához bankok és hitel is kell, és az EIB frissen elkészített regionális banki hitelezési kutatása már kevésbé optimista.
Luca Gattini, az EIB közgazdásza elmondta, hogy a régió 16 nagy bankcsoportját (összesen 80 bankot és több mint 50 százalékos piaci tortát) vizsgáló tanulmányuk szerint a régió bankjai mindenhol felülvizsgálták hitelezési politikájukat.
A luxemburgi bank a CEESE régiót (Közép-, Kelet- és Délkelet-Európát) elemezte, és megállapította, hogy
bár a bankokat is nagyon jó helyzetben találta a válság, de a koronavírus a 2008-as globális pénzügyi válság óta a legrosszabb időszakot hozhatja el a szektorban.
Fordul a trend, vagyis bár eddig enyhültek a hitelezési feltételek, ez most megváltozik, minden nehezebb lesz.
Szerinte az egységes kép mögött eltérő trendek állnak, vagyis a bankok, az országok és a banki területek között is lesz különbség.
Az európai bankok árfolyama márciusban és április elején majd 40 százalékkal esett, és bár volt azóta némi korrekció felfelé, de a változás nem volt véletlen.
Az olcsó árazás és jó kilátás nem szokott együtt járni
– mondta Móricz Dániel, aki szerint a bankok kilátásai most nem rózsásak, igaz, a nagy esés azért belépési pontokat is teremtett. (A régióban például a lengyel bankok között volt olyan, amelyik konzervatívan hitelezett, erős maradt, és mégis szétesett az árfolyama.)
De nézzük meg, hogy mi a baj a bankokkal! Mitől tud egy bank sok pénzt keresni?
Ebből a három kritériumból, mint láthattuk fent az elemzésben, most egyik sem kedvező.
A világ meghatározó részén már eleve magas a hitelállomány, visszaesés várható, a hozamgörbe minden jel szerint lapos marad, aligha lesz hirtelen más a hozamkörnyezet. Végül a nagy kérdés az, hogy a hitelek hány százaléka romlik el. Ha minden menne a piac szabályai szerint, alighanem nagy lenne a romlás, már csak az nyitott, hogy ebből mennyit kompenzál, mit vállal át az állam.
Hiszen, mint Luca Gattini is kiemeli, ebben a nagy válságban az is új elem, hogy nemcsak a baj, de a segítség sem mindennapos. A korábbi tapasztalatok alapján a kormányok, a jegybankok, az Európai Bizottság, az EIB, az EBRD, a Világbank, az IMF, a Bécsi Kezdeményezés (Vienna Initiative) nagyon gyorsan és nagyon sokféle pénzügyi csomagot rakott össze.
Az államok, a jegybankok és a szupranacionális intézmények történelmileg nem látott mértékben vállalják át a gazdaságban keletkezett veszteségeket. Ugyanakkor Herbert Stepic szerint az Európai Uniónak vagy a nyugati világnak a szabályozását is újra kell gondolnia, példája szerint úgy nem könnyű felvenni a versenyt Kínával, hogy a rivális hatalmas erejű vállalkozásokat épít állami segédlettel, mi pedig elszigetelten azon munkálkodunk, hogy ne jöhessenek létre igazán erős versenytársaik, elég ha csak a sikertelen Alstom–Siemens-fúzióra gondolunk.
A bankár szerint bár a kelet-közép-európai régióban
A nagy nekibuzdulás és a sokféle segítség a gazdaság egésze szintjén megtarthatja a régiót, hamar visszaépülhet a GDP a térségben, de ahogy Móricz Dániel is kiemeli, a munkaerőpiacon azért nem lesz könnyű ez az időszak.
Abban a régióban, ahol egyszerre vannak jelen a nagy hatékonyságú ágazatok (autóipar), és a válságot eleve jobban elszenvedő munkaintenzív iparágak (turizmus, vendéglátás, kiskereskedelem), a GDP előbb lehet képes visszapattanni, mint a foglalkoztatottság, utóbbinál azonban a jövőben nagyobb egyensúlytalanságok várhatóak, vagyis töredezett lesz a munkaerőpiac, a hiányjelenségek és munkanélküliség jegyben járhatnak.
(Borítókép: Maszkos közlekedők Budapesten a koronavírus-járvány idején 2020. április 27-én. Fotó: Bődey János / Index)