Kijött az egyik nagy, évente frissülő versenyképességi rangsor, a svájci IMD üzleti iskola World Competitiveness indexe. Ebben legfeljebb azoknak van nagy meglepetés, akik érdemi változásra számítottak, ugyanis maradtunk a 47. helyen a rangsorban.
Az IMD svájci üzleti iskola Versenyképesség Központja (IMD World Competitiveness Center) 1989 óta teszi közzé évkönyv formájában versenyképességi rangsorát. Idén is Szingapúrt találták a legversenyképesebbnek, másodiknak felzárkózott hozzájuk Dánia, a harmadik most Svájc.
Az IMD 4 fő csoportot vizsgál, a gazdasági teljesítményt, a kormányzati hatékonyságot, az üzleti hatékonyságot és az infrastruktúrát. Most is hasonló tényezőkben számítottunk jobbnak, mint általában, a makromutatóink jól néztek ki, de az üzleti szféránkat igen gyenge színvonalúnak rangsorolták.
A listát az IMD helyi üzletemberekkel készült interjúk alapján készíti, a válaszaikat pontozza, így alakul ki a végső rangsor. Ez alapján leginkább az képzett és könnyen irányítható munkaerő tetszik nekik illetve az alacsony adók. A legkevésbé pedig az jutna eszükbe, hogy biztonságos a jogi környezet, hatékony a kutatás-fejlesztés vagy könnyű lenne finanszírozást kapni.
Különös teljesítmény a miénk, ugyanis csak minket sújtó katasztrófa nélkül is
20 év alatt sikeresen leküzdöttük magunkat az 1999-es csúcspontunkról, a 26. helyről.
Ma Izrael egyébként a 26., a velünk nagyjából egy szintről vagy rosszabb helyzetből induló országok közül a legtöbben elléptek mellettünk, Bulgária és Románia maradt a közelünkben, kicsit leszakadt Szlovákia, ami pár éve még 40. volt, Horvátország pedig maradt a lista vége felé.
Ezekben a nagy versenyképességi rangsorokban több száz faktort figyelnek, de ezzel együtt is igen nehéz a versenyképesség egy-egy fontos elemét igazán jól összehasonlíthatóan megragadni. Ezért a több éves trendek és a nagy ugrások erősebb jelzést jelenthetnek, mint a pillanatnyi kisebb mozgások a rangsorban.
A mi régiónkban bénázóknak extrán kellemetlen fejlemény, hogy hiába kaptunk eddig másokkal ellentétben felfoghatatlan mennyiségű uniós pénzt a felzárkózásra, ezt valahogy sikerül nem jó célokra költenünk. Pont ezt mondjuk már 2,5 éve is kiszámolta nekünk az MNB: semennyivel se lettek ügyesebbek a cégeink az összes addigi ajándékpénztől.
Emlékezetes volt, amikor a leszállóág egy korábbi stációjánál, 2012-ben egy másik nagy versenyképességi (WEF) rangsorban visszaestünk. Ekkor még Matolcsyék mondták azt, hogy ez tény, a de a reformok hatása hamarosan érezhető lesz, egészen pontosan Matolcsy 2013-ra ígérte, hogy egy tündérmesébe fogunk eljutni. Ez a jóslat nem jött be.
A 2016-os, aktuális rossz eredmény után már Varga Mihály fakadt ki teljesen, szerinte az akkor megjelent Világgazdasági Fórum rangsora irreleváns és nem mond el semmit a magyar gazdaságról. De azért a pozíciónkkal nem elégedett, azon javítana. Egy évre rá azonban Varga megbékült a WEF rangsorával, mert akkor pont javítottunk.
Akkoriban egyébként fel is pörgött az állami versenyképességi gépezet, különböző versenyképességi tanácsok és műhelyek alakultak, jellemzően a kormányhoz addig is nagyon közel álló szereplő részvételével. A szórakoztatóbb része, hogy
2016 óta minden évben bejelentjük, hogy itt van a versenyképességi fordulat.
Illetve elkészült egy lazább ötlethalmazunk két gazdasági minisztériumunknál és egy az MNB-ben is, pontosabban az MNB lassan évente kiad egy hasonló, új mérföldkövet, de ezek összehasonlítására most nem vállalkoznánk.
A Pénzügyminisztérium most úgy kommentálta a helyezésünket, hogy
az IMD nemzetközi versenyképességi rangsorában Magyarország a világméretű járvány dacára is megtartotta pozícióját.
Ami tényleg szép eredmény lett volna, ha kizárólag nálunk lett volna járvány, vagy akár csak minket jobban sújtott volna, mint a versenytársakat.