A bankár feladata a főbb gazdasági ágak közötti koordináció lesz. Ha ez azt jelenti, hogy ő közvetít Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter elmérgesedő vitájában, akkor azt elmondhatjuk, hogy a „mediátor” mindkettőjüktől egyenlő távolságban van. Az már kevésbé szerencsés, hogy ez a távolság mindkettőtől kifejezetten nagy.
Nagy Márton nem lett a rendszer kegyvesztettje, nincs ellene politikai harag, csak az elnök úr bizalmából esett ki, írtuk három hete Nagy Márton távozását boncolgató cikkünkben, arra utalva, hogy Matolcsy György MNB-elnök különös körülmények közepette szólította fel lemondásra addigi legfőbb segítőtársát, és ez a jobboldalon is meglepetésként hatott.
Azt persze aligha gondolhattuk, hogy ezt az egyik közeli pályatársától származó idézetet ilyen hamar igazolja az élet. Mint azt a Portfolio.hu észrevette, Nagy Márton volt jegybankelnök Orbán Viktor miniszterelnöki megbízottjaként kapott új feladatokat. A feladat megfogalmazása a következő: gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatos személyes szaktanácsadás, valamint a gazdaságpolitikai ágak működési összhangjának erősítése.
Az MNB közleménye Nagy Márton lemondásánál úgy fogalmazott, hogy további fontos megbízatása miatt távozik, de valójában félreértés ne essék, nem ez a megbízotti feladat volt a fontos megbízatás, akkor legalábbis semmit nem kínáltak fel az alelnöknek. A miniszterelnöki felkérés csak később futhatott be.
Igaz, Nagy Márton sorsáról viszonylag hamar lábra kelt három pletyka, amely párhuzamosan keringett.
Úgy tudjuk, hogy külföldi szerep nem merült fel, a vezető hazai lakossági bank sem hívta eddig, és miközben valóban felmerült egy korábbi időpontban a közös banknál vitt szerep, a lemondás óta ezt az elképzelést sem porolták le.
Ugyanakkor a most megkapott miniszterelnöki megbízatás így is csak átmeneti állomásnak tűnik, miközben a kinevezés fontos jelzés is a miniszterelnöki bizalomról.
Ahogy három hete a távozás, úgy tapasztalataink szerint a mostani kinevezés is megmozgatta, foglalkoztatta a pénzügyi szakmát.
A találgatások háromféleképpen magyarázták ezt a kinevezést:
A miniszterelnöki megbízott intézménye sok egykori fontos szakember vagy politikus számára jelent aktivitást, ha megnézzük a megbízottak listáját, Bakondi György, Járai Zsigmond, Szili Katalin, Szőcs Géza és Tarlós István is ebben a minőségében segíti a miniszterelnök munkáját. Vagyis olyan szakemberek, akik ideig-óráig nagyon fontos szerepet játszottak az ország, a kormány, a Fidesz, vagy valamilyen szakterület életében.
Fontos egy ilyen poszt? Nehéz felmérni. Mindenesetre ők azok az emberek, akik, amikor tevékenységükről kérdezik őket az újságírók, mindig elmondják, hogy
én mindenesetre becsülettel elvégzem a felkérésemnek megfelelő munkát, Orbán Viktor kéthetente figyelmesen meghallgat, aztán az már a miniszterelnök úr döntése, hogy mennyire veszi figyelembe a tapasztalataim alapján megfogalmazott tanácsaimat.
Ezek az állandó panelek. Csakhogy miközben sokaknak már inkább amolyan levezetés a megbízotti feladat, Nagy Márton még nagy dolgokra készül, ezért is esett neki olyan rosszul, hogy váratlanul lemondani kényszerült az alelnöki pozícióról.
Legyünk azonban pozitívak, tételezzük fel inkább azt, hogy adófizetői pénzből a miniszterelnök nem tart fent jutalom-, vagy látszatfeladatokat. Akkor pedig mehetünk is tovább a találgatásban, és megnézhetjük, hogy miről is kell személyes tanácsokat adni a miniszterelnöknek, illetve hol kell koordinálni, működési összhangot elérni.
A fiskális és a független monetáris irányítás között természetesen jó, ha van összhang, például nem árt, ha a vezetők szóba tudnak állni egymással, de azért a legtöbb helyen erre nincsen különmegbízott.
Mindenesetre a feladat lényegi része alighanem valami ilyen, korábban azt lehetett hallani, hogy Nagy Márton államtitkári rangban kap valami koordináló feladatot, de akkor inkább tűnt valószínűnek, hogy a feladat a közös bank koordinálása lesz, és nem a PM és az MNB összehangolása.
Gazdaságpolitikai ágaknak ugyanis jelen esetben nehéz lenne mást gondolni, mint a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium közötti koordinációt, nem valószínű, hogy a volt alelnök a jól definiálható szakterülete helyett hirtelen foglalkoztatási, külgazdasági, vagy agrárgazdasági szakemberré avanzsálna.
Na, de Nagy Márton koordináljon Matolcsy György és Varga Mihály között?
Külpolitikai hasonlattal, ha az Amerikai Egyesült Államoknak és Izraelnek vitás gazdasági kérdése van, akkor Iránt kéri fel közvetítőnek? Aligha.
Az ugyanis természetesen előnyös lehet, ha a mediátor egyik irányba sem elkötelezett, mindkettőtől azonos távolságra van, de azért az is jó, ha a felek (koordináló és koordináltak) között van tisztelet, bizalom, pozitív emberi kapcsolat, márpedig Nagy Mártonnak mindkét nevezett szereplővel elég éles konfliktusai voltak.
Végül vannak azok a homályos elméletek, amelyek szerint a hatalmi versenyeztetést gyakran űző miniszterelnök egyfajta figyelmeztetésként is használja Nagy Márton személyét.
A politikus nem vágja le a jobbkezét,
mert azzal gyengébb lesz, és Orbán Viktor mellett Varga Mihály, az egyik legrégebbi harcostárs és Matolcsy György jegybankelnök is ilyen „jobbkéz”-rangban levő, nélkülözhetetlen társnak tűnik.
Ám, ha az elmúlt hetek történései, az elmérgesedő Matolcsy-Varga konfliktus, esetleg az, ha Nagy Márton lemondatása nem volt megfelelően egyeztetve (mert azért erről is keringenek anekdoták), akár azt is jelentheti, hogy a miniszterelnök jelzést adott, eddig és ne tovább.
Márpedig Nagy Márton kinevezése mindenképpen figyelmeztetés is, vagy ha úgy jobban tetszik, borstörés is az érintettek orra alá.
Azt a személyes helyzetet azért mindenki el tudja képzelni, hogy milyen lehet azzal egyeztetni, vagy együttműködni, akit pár nappal korábban kirúgtál.
A kérdés mindenesetre továbbra is nagyon élénken foglalkoztatja a bankszakmát, amire jó példa, hogy miközben alighanem túlzás lenne politikai motivációkat keresni a Széchenyi Kereskedelmi Bank egykori vezetőinek letartóztatása körül, még ezt az eseményt is mindenki megpróbálja valamiképpen beleilleszteni a PM és az MNB viszonyrendszerébe, igaz, azt már eltérően értékelik a beszélgetőpartnereink, hogy kinek kellemetlenebb a Széchenyi ügye,
(Borítókép: Nagy Márton az Országgyűlés plenáris ülésén 2017. október 18-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)