A külgazdasági és külügyminiszter a héten bejelentett egy egyéves, 4,2 milliárd köbméteres gázvásárlást az orosz Gazpromtól. Moszkvai útja során Szijjártó Péternek most nem sikerült találkoznia az egyetlen igazán kompetens tárgyalóféllel, Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgatóval, de a miniszter megüzente, hogy hosszabb távon milyen megállapodást szeretne kötni Oroszországgal. De egyáltalán miért egy politikus tárgyal egy cégvezetővel?
Nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy komoly gondok léphetnek fel Magyarország gázellátásában, hiszen egészen a tavaly év legvégéig Oroszország és Ukrajna nem állapodott meg a gáztranzitról. Mi azzal tudtunk készülni, hogy minden tárolót csurig töltöttünk.
Mára alaposan megváltozott a helyzet, a magyar ellátás három biztonságos lábon áll, újra működik az ukrán vezeték, és ontja a gázt, akárcsak az osztrák és a szlovák cső. Bíztató hírek jelentek meg a jövőbeli negyedik és ötödik lábról is, vagyis a horvát LNG-terminálról és a Szerbia felől érkező déli betápról, sőt, potenciális hatodik és hetedik lábként pedig a román és a szlovén beszállítási irány is elképzelhető.
Vagyis hamarosan akár annyi gázunk is lehet, hogy „a fülünkön jön már ki”, és ebben a helyzetben jelentősen eltérhetnek a magyar és az orosz gázpiaci prioritások. Mi egy hosszú távú, de rugalmas orosz – magyar gázszerződésben vagyunk érdekeltek, az oroszok pedig leginkább abban, hogy európai piacaikat minél több útvonalon elérjék, ebben például egy „bazi nagy déli cső” is sokat segíthetne.
Már csak azért is, és persze ne tagadjuk, a gázexport mindig egy kicsit politika is, mert ha megvalósul a Török Áramlat (Bulgárián, Szerbián és Magyarországon áthaladó) déli leágazása, akkor Oroszország a „barátainak” fizethetne tranzitdíjat, nem pedig az ellenségének, vagyis Ukrajnának.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter régóta nagy lendülettel veti bele magát a gázkérdésekbe, úgy tűnik, hogy szívesen exponálja magát úgy, mint amolyan „energiaminiszter”.
Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen Szijjártó egy politikus, a tárgyalópartner, a Gazprom pedig egy cég,
és ha az államnak van gázimportőre, az MVM-csoporton belül, akkor ő is tárgyalhatna, mintpéldául legutóbb, amikor horvát LNG-kapacitásokat kötöttünk le. Szijjártó közbelépésének van oka, ezt megkíséreljük megmagyarázni.
Most, amikor a miniszter Moszkvában járt, tárgyalásokat folytatott Alekszandr Novak energetikai miniszterrel, és mint arról a sajtó is beszámolt kereskedelmi megállapodás született arról, hogy az idén október és jövő október között összesen 4,2 milliárd köbméter gázt vásárol Magyarország a Gazpromtól.
Szijjártó Péter egy olyan hosszabb távú szerződés álmát is felvillantotta, amelyben
Magyarország háromszor ötéves hosszú távú megállapodást kötne, de ebből minden ötödik év végén ki lehetne szállni.
Az elképzelés háttere az, hogy a Gazpromnak is öt éves megállapodása van Ukrajnával, vagyis ez egy mindkét fél számára belátható időszak, de öt év alatt változhatnak a hazai gázigények, a sokféle, diverzifikált útvonal között is nyílhatnak jó beszerzési lehetőségek. Nagyon leegyszerűsítve, a hazai végfogyasztók egyre kevesebb gázt fogyasztanak, de az erőműmixünkben továbbra is fontos a gáz.
Szijjártó Péter szerepének megértéséhez érdemes előbb az oroszok stratégiáját bemutatni. A rendkívül felkészült és elég ravasz oroszokkal nem könnyű tárgyalni, két trükk mindenképpen jellemző rájuk.
Az egyik, hogy a különböző entitások, például az említett Alekszandr Novak energiaminiszter, vagy Jelena Burmisztrova, a Gazprom Export, vagyis a Gazprom-csoport gázkivitellel foglalkozó vállalatának a vezetője, Viktor Zubkov Gazprom-elnök egymásnak ellentmondó, vagy legalábbis más kompetenciákat felvillantó dolgokat szoktak mondani, összezavarva ezzel a tárgyalópartnert, de igazán csak az számít, amiről Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával lehet megállapodni.
A másik, amiben zseniális a Gazprom, hogy jól tudja, hogy Európában a verseny elősegítése érdekében kötelezően szét van választva a gázkereskedelem és a hálózatüzemeltetés.
A Gazprom pedig furmányos, amikor az ő érdeke az európai szabályozás ismerete (szétválasztás), betűre pontosan idézik a szabályokat, amikor azonban az érdekeikkel ellentétes, akkor elegánsan átnéznek felette.
Az uniós tag Magyarországról azonban nem tudna tárgyalni a Gazprommal sem az MVM-csoport, mint kereskedő, hiszen az útvonalakra ő nem tud ígéretet tenni, de az FGSZ sem (mint infrastruktúracég), mert neki meg nem lehet köze a kereskedelemhez.
A big picture csak a politika szintjén áll össze, csak a miniszter tud partner lenni Millerrel. Az pedig már inkább egyéni súlyokról, ambíciókról szól, hogy ez a feladat miért a KKM-nél és nem az ITM-nél landolt, ahol amúgy van bőven energetika.
Mindenesetre, amióta az orosz – ukrán gázbéke tavaly év végén Bécsben megszületett, Szijjártó Péter és stábja már kereste a kapcsolatot Alekszej Millerrel, de mivel a felek csakis a személyes találkozókban hisznek, a koronavírus eléggé megakasztotta a márciusban elindított folyamatot.
A Gazprom eleve nem egy zoomos, telefonálgatós tágyalópartner. Inkább olyan, mint egy formális hivatal, vagy minisztérium. A tárgyalásoknál hosszú asztaloknál ülnek a felek, mindenki előtt névtábla, és hiába vonultatnak fel szakértőket a magyarok és az oroszok, a kísérők csak akkor kapnak szót, ha a vezető tárgyalók erre felszólítják őket.
A mostani tárgyaláson az egy éves gázvásárlás volt az egyik kötelező feladat. Ennek a dealnek az árát nem ismerjük, az titok, de az egészen biztos, hogy ez a gáz nem volt drága, mert a régió piacai és elszámolásai szempontjából kiemelt fontosságú TTF holland tőzsdei gázár (5,9 euró /MWh) éppen rekordalacsony szinten van.
A mostani és a tervezett hosszabb megállapodásról is elmondható, hogy a kelet-európai gázvásárlásokban mindig nagyon fontos a képlet. Magyarország ma már sokkal rugalmasabb, az olajképletről leszakadó árképletet harcolt ki, ami nagy versenyelőny például a régió két legrosszabb helyzetben levő piacával, a lengyellel és a románnal szemben.
Előbbi politikai okból nem kötött hosszú távú orosz szerződést, és nem is szeretne orosz gázt venni, utóbbi pedig azzal bízta el magát, hogy szinte teljesen önellátó volt földgázból. Ám a rossz szabályozás miatt aztán a román gázpiac két szék között a padlóra esett, a hazai gáz is „eldrágult” és az oroszra is egy régi, előnytelen képlet vonatkozott.
A magyar és az orosz gázkapcsolatok most az üzengetés szintjén tartanak, Szijjártó nem tudott találkozni Millerrel, de Novaknak elmondhatta, hogy milyen hosszú távú gázszerződést szeretne. Az orosz piac már csak ilyen furcsa, a miniszter csak postás lesz a Gazprom-vezér irányába, ami jól mutatja, hogy az utóbbi mekkora hatalom.
Ahogy hallottuk, a tárgyalások logikája mindig hármas,
Ebben a folyamatban megérte az elmúlt években kivárni, mert ahogy rendeződött az orosz – ukrán helyzet, ráadásul kinyíltak az alternatív csatornák, úgy a vevőknek jobb lett a pozíciója.
Ugyanakkor az is érezhető a magyar politikán, hogy túlfeszíteni nem szeretné a húrt, ellátás-biztonsági okokból túl sokáig nem szeretne várni.
Magyarország például félt attól, hogy mindent egy lapra tegyen fel az orosz fél, és úgy összevesszen Ukrajnával, hogy csak a déli vezeték működjön. Ez a vezeték nagyon hosszú és mi egyelőre a végpontján vagyunk. Márpedig egy hosszú vezetéken mindig történhet valami, és ha nem rajtunk keresztül megy tovább Északra vagy Nyugatra a gáz, akkor nincs is olyan kulcspozíciónk.
De most úgy néz ki, hogy minden a terv szerint halad, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) honlapján már itt elérhető a 2020. június 19-én kiadott H1596/2020 határozat, amely jóváhagyta a földgázrendszer 10 éves fejlesztési javaslatát, amely magába foglalja az évi 6 milliárd köbméter szállítására alkalmas új szerb-magyar betáp fejlesztését is, vagyis jelen állás szerint 2021 októberétől már jöhet Szerbia felől is a gáz.
Ahogy a kereskedők mesélik, az oroszoknak immár csak az fáj, hogy a gázár rendkívül alacsony. Ezért, a piaci hírek szerint a harmadik negyedévre mostanában nem is nagyon adnak el földgázt, a magasabb ár reményében igyekeznek kicsit kiszárítani a regionális piacot. Ami érdekes és pozitív fejlemény, hogy az oroszok elkezdtek kicsit transzparensebb tájékoztatást adni az európai gázpiaci aktivitásukról. A Gazprom Export például azzal nyitott, hogy a piacot némileg meglepve, maga közli az eladásait, a partnereit.
(Borítókép: Szijjártó Péter és Gyenyisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter találkozója Moszkvában 2020. június 23-án. Fotó: MTI/Borsos Mátyás)