Él még az emlékezetében az első napja az általános iskolában? Hogyan emlékszik rá és egyáltalán az iskolás évekre?

Bőgtem az első tanítási napon. Hatalmasnak tűnt az épület, idegenekkel kellett a szüleim nélkül végigmenni egy folyosón át az udvarra, ahol osztályonként álltunk, mint egy katonai díszszemlén és az úttörőzászlónak tisztelegtünk. Később megszoktam a közeget, igaz, sose voltam igazán jó tanuló, ezért, amikor szükségem volt rá, nagymamámmal helyesírást gyakoroltam, és amikor nem vettek fel egyetemre, egy korrepetitorral addig matekoztam, amíg be nem jutottam. Aztán a diplomám már summa cum laude lett.

Mikor döntötte el, hogy nagyon más oktatási környezetbe szánja a gyerekeit, mint ami önnek jutott?

Minden munkahelyemen egyszerre építettünk valamit, például a Prezit, és szerveztük azt, hogy a munkatársaink hatékonyabban tanuljanak. Amikor a Hősök Terét alapítottuk, akkor kezdtem el foglalkozni modern tanuláspszichológiával, és azzal, hogy teljesen máshogy érdemes ma egy iskolát tervezni, mint 30 évvel ezelőtt.

Hol a baj, miért keresik egyre többen a mást, illetve az alternatív iskolákat?

Nem a mást keresik, inkább az elfogadóbb, fejlesztőbb környezetet. A szülők a hatéveseik számára pedig elsősorban azt, hogy úgy bánjak a gyerekkel és úgy beszéljenek a szülőkkel, ahogy az megszokott a családban is. Fontosak az értékek, és egyre fontosabb, hogy jól legyünk azokkal, akikkel nap mint nap találkozunk.

Az iskolarendszerrel kapcsolatban a véleményalkotásra mindenki feljogosítva érzi magát, elvégre mindenki járt iskolába. Az ön tanulócsopotjának 2015-ös indulása is felfogható egyfajta véleményalkotásnak?

Amikor tanár szakra jártam, akkor Benedek tanár úr mindig azt mondta, hogy közel két évtizedet töltöttünk az iskolában, majd  szülőként szerzünk újabb tapasztalatokat. Tulajdonképpen nagyjából tíz év telik el iskola nélkül az első 50 évünkben, egy kicsit ennek értelmében tényleg mindenki ért az oktatáshoz. A miénk egy vállaltan új és korszerű iskola. A tudomány és a technológia legfrissebb eredményei, valamint a tanulásról vallott legmodernebb elméletek alapján terveztük már a 21. században. Számos pedagógiai és szervezetépítési módszertan inspirált bennünket. Számunkra a közösség és a tanulás kereteinek kitágítása volt a cél. Olyan iskolát hoztunk létre, amiben egyszerre érezheti jól magát a gyerekünk, és amely a legjobban segíti abban, hogy folyamatosan fejlődhessen. 

Valaki azt mondta nekem, hogy szabadosságban Waldorf ++ , illetve, hogy a Budapest School poroszos oktatáshívőknek egyáltalán nem ajánlott. Osztályok azért vannak?

Én nem hinném, hogy a Waldorf szabados lenne, arra inkább a szellemi felszabadulás, mint steineri alapgondolat a jellemző. A BPS-t sem a szabadossága teszi egyedivé. Azt keressük, hogy mi az a környezet, amelyben a gyerek a legjobban tud fejlődni, tanulni. És elfogadjuk, hogy ez függhet az életkori sajátosságoktól, és számos egyedi változótól még osztályon belül is, hiszen eltérő lelki, szociális, gazdasági helyzetekben vannak a diákok.  Mi eleve  30-60 fős iskolákat hozunk létre, hogy a tanulásszervezés rugalmas lehessen, és ezeket az iskolákat a tanulási helyzetektől függően bontjuk csoportokra képesség, vagy épp téma alapján.  Mindig abban a csoportban tanulnak a gyerekek, amelyik nekik a legjobb. Az órarendet nem a tantárgyi óraszámok határozzák meg, hanem a közösségben jelenlévő témák, érdeklődések és feladatok, van idő arra, hogy akár hetekig tervezgessünk és alkossunk egy olyan projektet, amiről hónapokkal azelőtt még senki sem gondolta, hogy az iskolánk tananyagának része lesz, mindeközben megfelelünk a NAT által támasztott követelményeknek. Mindenkinek van ideje gyakorolni, megtanulni egy anyagrészt, és ha elsajátította, nem kell várakoznia, hanem azonnal továbbléphet.

Nálunk elfogadott, hogy a tanulás iskolán kívül történik, és igyekszünk a tankönyveken túl számos egyéb forrást is felhasználni. 

A nap végén mi a legfontosabb?

Hogy a gyerek megtanuljon tanulni, alkotni, dolgozni és mire elhagyja az iskolát, önállóan tudja folytatni a tanulást. Ezért háromhavonta leül nálunk már a hatéves gyerek is, valamint a mentortanár és a szülő, majd a gyerekek egy saját tanulási tervet állítanak össze, megbeszélik, ki mit tesz azért a célért, a végén pedig kötnek egy szerződést. Ettől valamelyest megfordul az egész iskola dinamikája: már nem a tanár, a tanterv diktálja a tudást, hanem a gyerekek idővel megtanulják „kihúzni” a tudást eleinte a tanárból, aztán tíz év környékén és a felett, bárhonnan. És még így is megtanulják mindazt, amit a korosztályuktól elvár a társadalom vagy épp a jogalkotó, viszont a tanulást a sajátjuknak élik meg. 

Az elmúlt napok híre, hogy oktatási módszerük akkreditált, egyedi programként alkalmazható általános iskolában, gimnáziumban és szoftverfejlesztő technikumban. Magyarul öt év alatt jogilag is iskolává váltak. Nehéz folyamat volt? 

Nehéz, de voltak élvezetes részei. Meg kellett tanulnunk a köznevelési rendszert, egy kicsit tanügyigazgatási szakértőkké is váltunk, és a nemzetközi szakirodalom szerinti tanulásszervezési módokat illesztenünk kellett a hazai jogszabályokhoz. Közben változott a köznevelési törvény, kijött az új NAT. De sokat gyakoroltunk, ezért gyorsak és adaptívak voltunk, vagyis úgy változtunk, fejlődtünk, ahogy az elvárások körülöttünk.

Mi kell egy iskolaalapításhoz? Ajánlja olyan szülőcsoportoknak, akik nem találják a megfelelő oktatási intézményt a gyerekeinek?

Magyarországon államilag elismert iskolát alapítani szerintem főleg az épület miatt nagyon nehéz, a túlszabályozott környezet miatt pedig nagyon sok munka. Különböző szakhatóságok különböző dolgokat gondolnak az iskoláról, és mindenki a maga területét véli fontosnak. Egyszerre kell odafigyelned arra, hogy legyen „nemdohányzók védelméről szóló szabályzatod” és a „nemzetiségiek megismerését célzó programod”. Sokat vitatkozunk a NAT-ról, emellett az iskola működését közben 101 másik jogszabály is meghatározza. Az elmúlt 150 év alatt számos ember gondolta nagyon sok dologról, hogy az fontos egy iskolánál, szabályzatokat írtak, írattak, nem törődve azzal, hogy mindabból, ami ebből kikerekedett, pont a gyerek, a tanulás hatékonysága és öröme veszett el. 

(Borítókép:  Halácsy Péter. Fotó: Mohai Balázs / MTI)