A koronavírus tavaszi hulláma alatt a magyar forint történetének mélypontjára, 365 forintra gyengült az euróval szemben. A forint gyengülése nem új keletű folyamat, a magyar fizetőeszköz leértékelődése az elmúlt években nagyobb mértékű volt, mint a legtöbb régiós valutáé. Minek köszönhető a forint 2020-as mélyrepülése, és milyen szerkezeti okok húzódnak meg a sok éve zajló folyamat mögött? Utánajártunk.
A közgazdászokat már régóta foglalkoztatja a kérdés, mi is határozza meg pontosan a devizák árfolyamának alakulását. A válasz első ránézésre egyszerű: az adott deviza iránti kereslet és a deviza kínálata meghatározza a deviza egyensúlyi árát. Persze a keresletet és kínálatot legtöbbször devizapáronként értelmezhetjük, így tudjuk megmondani, mennyit is ér egy egység deviza (pl. euró) egy másik devizában (pl. forint) kifejezve. A kihívást az jelenti, hogy feltárjuk, mi is okozza pontosan az ingadozást a devizák keresletében és kínálatában.
Persze nem mindegy, hogy a jelenséget milyen időtávon szeretnénk magyarázni. Fontos elkülönítenünk a forint idei gyengülését a hosszú távú folyamatoktól, lévén 2020 válságévnek tekinthető. Elsőként tehát azt kell megvizsgálnunk, közép-, illetve hosszú távon mi határozza meg a forint áralakulását, illetve mivel magyarázhatjuk a sok éve tartó folyamatos leértékelődési trendet.
Bizonyos elképzelések szerint a devizák egymáshoz viszonyított árát (a devizaárfolyamot) hosszú távon az egyes devizaövezetek eltérő inflációs rátája határozza meg. Az elképzelés az intuíciónak is megfelel, senki sem szeretne olyan devizát birtokolni, amely nagyobb ütemben értéktelenedik el, mint más devizák. A magyar helyzetre levetítve azt mondhatjuk, ha a magyar áremelkedés hosszú távon jelentősen meghaladja az eurózóna áremelkedését, úgy feltételezhetjük, hogy a forint gyengül az euróval szemben.
Az elmúlt tíz év nagy részében a fogyasztóiár-indexszel mért áremelkedés ugyancsak alacsony volt, úgy itthon, mint világszinten. 2018 óta azonban jelentős eltérés figyelhető meg hazánk és az eurózóna más országai között. Míg az euróövezetben mért infláció folyamatosan csökkent a 2020 eleji 1% körüli szintre, addig hazánkban a fogyasztóiár-index értéke 2020 elején 4,5% körül alakult. A magyar áremelkedés magasabb üteme jelentős szerepet játszhat a forint gyengülésében.
A devizaárfolyamok középtávú alakulását az úgynevezett kamatparitással magyarázhatjuk. A gondolat lényege, hogy a devizák áralakulását az egyes devizaövezetekben elérhető kamatok és ezek különbsége magyarázza. Amennyiben az adott országban magasabb kamatok érhetők el, úgy az adott ország devizája erősödni fog (feltéve, hogy a várható árfolyam rögzített). Fontos, hogy reálkamatokról van szó, tehát korrigálnunk kell az emelkedő árszínvonal hatásával.
Magyarországon az elmúlt évek laza monetáris politikája miatt az elérhető hozamok meglehetősen alacsonyak voltak. A Magyar Nemzeti Bank az alapkamat csökkentésével, illetve a monetáris politikai eszköztárának más eszközein keresztül folyamatosan több pénzt „pumpált” a gazdaságba, amin keresztül a forint folyamatos leértékelődését érte el. Az MNB természetesen a gazdasági növekedés támogatása miatt dönt az alacsony kamatok mellett, azonban ennek egyfajta „mellékterméke” a folyamatosan gyengülő forintárfolyam. Az infláció folyamatos emelkedése szintén csökkenti a reálkamatokat, ami hozzájárul a forint leértékelődéséhez.
Rövid távon a devizaárfolyamok alakulását az ún. folyó fizetési mérleg egyensúlya magyarázhatja. Az egyszerűség kedvéért tekintsük csupán a folyó fizetési mérleg legnagyobb részét kitevő külkereskedelmi mérleget. A dolog roppant egyszerű: ameddig a külföldre eladott áruk értéke meghaladja a külföldről vásárolt termékek értékét, az a forintárfolyamot erősíti. Példának okáért, ha 100 euró értékben adok el külföldre, azonban csak 50 euró értékben vásárolok, úgy marad 50 euróm, melyet forintra váltva erősíthetem a forint árfolyamát.
A magyar külkereskedelmi mérleg az elmúlt években egy-két kivételes időszaktól eltekintve folyamatos pozitív egyenleget mutatott. Érdemes megnézni, hogy az egyenleg 2020 áprilisában közel 200 milliárd forintos mínuszba zuhant, ami egybeesik a forint történelmi mélypontjának elérésével. Az áprilist követő hónapokban a külkereskedelmi mérleg ismét pozitív egyenleget mutatott, ami remélhetőleg az elkövetkező hónapokban is támogatni fogja a forint árfolyamát.
Rövid távon szintén befolyásolhatja a forint árfolyamát a forinteszközök pánikszerű eladása. A jelenséget az magyarázza, hogy a külföldi befektetők egy válsághelyzet esetén feltehetően előbb szabadulnak meg magyar állampapírjaiktól, részvényeiktől, befektetési jegyeiktől, mint más, biztonságosabb eszközeiktől (pl. német állampapírjaiktól). Mivel a magyar gazdaság egy kimondottan nyitott gazdaság, mely nagy külkereskedelmet folytat le, a világpiaci kilengések nagymértékben befolyásolhatják az ország gazdasági teljesítményét. Röviden úgy is mondhatjuk, egy válsághelyzetben a világgazdaság ingadozásainak extra módon kitett Magyarországról a befektetők hamar elkezdhetik vagyonuk kimentését, ami a forint gyengülését eredményezheti. A folyamat persze nem törvényszerű, és a 2008-as válság alatt és azt követően bőven láttunk ellenpéldákat is.
Végezetül fontos megemlítenünk, hogy a forint árfolyamának alakulását jelentős mértékben befolyásolja, hogy a nemzetközi befektetők milyen várakozásokkal rendelkeznek a közeljövővel kapcsolatban. A várakozásokat nagymértékben tudja alakítani, hogy a központi bank hogyan kommunikál, közleményeiben milyen monetáris politikai döntéseket vetít előre. Az MNB kommunikációjából az tükröződik, hogy a jegybank elkötelezett a laza monetáris kondíciók mellett, árfolyamcél hiányában akár a forint további gyengülését is tolerálja. A jegybank kommunikációja szintén hozzájárulhatott a forint elmúlt években és elmúlt hónapokban látott gyengüléséhez.
A forint gyengülésével kapcsolatos alapállás legtöbbször az, hogy egy káros folyamatról van szó, a forint gyengülésével a külföldön nyaraló honfitársaink rosszul járnak, hiszen egy euróért több forintot kell kiadniuk. A megállapítás helyes, a nyaralók valóban rosszul járnak a forint leértékelődésével, csakúgy mint a külföldi termékeket importáló vállalataink. Egy euróban árazott terméket természetesen annál drágábban hozunk be, minél gyengébb a magyar fizetőeszköz. Az elmúlt hónapok áremelkedése is nagyban tulajdonítható annak, hogy az euróban árazott, külföldről származó importtermékek a forint gyengülése miatt egyre többe kerültek. Így első ránézésre megállapíthatjuk, hogy a forint gyengülésének elsődleges „áldozatai” a magyar turisták, valamint az importtermékeket fogyasztó honfitársaink. A 2020-as évben az utóbbi csoportba jelentősen többen tartoznak.
De a forint gyengülésének vannak nyertesei is. Elsőként meg lehet említeni a külföldre gyártó magyar vállalatokat, akik bevételük egy jelentős részét euróban kapják meg. Számukra előnyös lehet a forint gyengülése, hiszen a forintban számított bevételük egyre nagyobb lesz. A dolgot árnyalja, hogy a külföldre eladott áruk jelentős mértékben tartalmaznak importált komponenseket, amit az importhányaddal mérhetünk. A magyar gazdaság hozzáadott értékének közel 65%-a importtartalommal bír. Így az exportáló cégek a dráguló importon keresztül elvesztik annak a pluszjövedelemnek egy részét, amit a forint gyengülése miatt a bevételi oldalon megszereznek. Adja magát tehát a javaslat: csökkentsük a magyar export importhányadát! Ehhez szükséges, hogy a hazai gazdaság hozzáadott értéke import nélkül is egyre magasabb legyen, ami egy jóval összetettebb problémához vezet el bennünket.
A gyengülésnek szintén nyertesei azok a külföldi vállalatok, akiknek jövedelme értelemszerűen euróban merül fel, azonban Magyarországon ruháznak be, vagy itt foglalkoztatják alkalmazottaikat. Az ő esetükben euróik a forint gyengülésével egyre többet érnek a magyar piacon, a magyar munkaerő foglalkoztatása, az itteni beruházások egyre olcsóbbá válnak. Ez jelentős versenyelőnyt jelenthet Magyarország számára.
Végezetül pedig meg kell említenünk a magyar államot mint a forint gyengülésnek nagy nyertesét. A költségvetés az Európai Unióból származó támogatásokat euróban kapja meg, így a forint leértékelődésével a kapott összeg egyre nagyobb értékű a forintra váltás után. A gyengüléssel a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő devizakötvények után járó, nagyrészt euróban és dollárban denominált kamatok szintén egyre nagyobb értékűek a forintra váltás után. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy az MNB az elmúlt években folyamatosan nyereségesnek bizonyult.
Nehéz konkrét számot mondani, amikor arra a kérdésre keressük a választ, meddig is gyengülhet a magyar fizetőeszköz. A szakértői előrejelzések egy 350 forint és 360 forint közti pályát vetítenek előre, azonban még elég sok minden történhet az év hátralévő részében. A rövid távú, pánikszerű eladásokkal nagyon nehéz számolni, azonban annyit talán mondhatunk, hogy újabb, drasztikus járványügyi szigorítás nélkül az áprilisi események aligha ismétlődnek meg.
Mindez persze nem változtat a sok éve fennálló strukturális jelenségeken. Amennyiben a jegybank továbbra is mellőzi a monetáris szigorítást, úgy a kamatparitás fentebb említett elvéből kiindulva továbbra is forintgyengülésre számíthatunk. Azzal kapcsolatban is nehéz biztosat mondani, hogy hogyan alakulnak majd az inflációs trendek hosszú távon mind hazánkban, mind az eurozóna országaiban. A jegybank kamatemelése persze komoly következményekkel járhat: a szigorodó monetáris kondíciók könnyen visszavethetik a magyar gazdaság talpra állását.
Kérdéses, szükség van-e egyáltalán jegybanki beavatkozásra a forint gyengülési trendjének megfordítása érdekében. Mint fentebb is láthattuk, a gyengülésnek vannak előnyei, ahogy hátrányai is. A jegybank döntése (legyen az bármi) mindenképp előnyös helyzetbe fog hozni bizonyos szereplőket, míg mások rosszul járnak. A gazdaságpolitikában nem ritka, hogy értékválasztásokkal szembesülünk. Nincs ez másképp a forint gyengülésére adott jegybanki válasznál sem.
(Borítókép: Pénzváltó a Váci utcában 2020. március 22-én. Fotó: MTI / Mónus Márton)