A főtanácsnok azt javasolja az Európai Unió Bíróságának, hogy utasítsa el az Európai Bizottság fellebbezéseit.
Csütörtökön ismertetett indítványaiban Juliane Kokott főtanácsnok az javasolja az Európai Unió Bíróságának, hogy utasítsa el az Európai Bizottság fellebbezéseit, és hagyja helyben a Törvényszék ítéleteit – derült ki a Bíróság csütörtöki közleményéből. A főtanácsnok véleménye szerint
a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot.
Az Európai Unió Bíróságát két bíróság alkotja: a Bíróság a tagállami bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmeivel foglalkozik, valamint egyes megsemmisítés iránti keresetek és fellebbviteli kérelmek ügyében jár el; a Törvényszék a megsemmisítési kereseteket bírálja el, melyeket magánszemélyek, vállalatok és – egyes esetekben – a tagállami kormányok nyújtanak be hozzá (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ez a testület elsősorban versenyjoggal, állami támogatással, kereskedelemmel, mezőgazdasággal és védjegyekkel kapcsolatos ügyekben hoz döntést).
A bírókat és a főtanácsnokokat a tagállami kormányok közösen nevezik ki. Megbízatásuk 6 évre szól és megújítható. Mind a Bíróság, mind a Törvényszék bírái elnököt választanak maguk közül, aki 3 éven át irányítja a testületet. Mindkét elnök mandátuma megújítható. (Forrás: europa.eu)
Mint írja,
az állami támogatások jogával nem ellentétes a vállalkozások progresszív szerkezetű forgalmi adóval való megadóztatása.
A közlemény kiemeli, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. Mint írják, a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az ügy tárgyalása még csak most kezdődik, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
A nemzetközi tendenciát követve Lengyelország és Magyarország a vállalkozásokra olyan közvetlen adót vetett ki, amelyet nem a nyereség, hanem az árbevétel után számítanak ki, és amely progresszív szerkezetű. Ez mindenekelőtt a magas árbevételű, tehát a nagyobb vállalkozásokat érinti – olvasható a Bíróság közleményében.
Magyarországon 2014. június 11-én fogadták el a reklámadóról szóló törvényt, amely szerint a reklámot közzétevőknek (újságok, audiovizuális médiumok, a reklám kihelyezői) a reklám közzétételéből Magyarországon elért évi nettó árbevétel után egy progresszív adótábla (0 százalék és 50 százalék közötti hat adókulcs) szerint kellett adózniuk. Ezen adókulcsok helyébe később két adókulcs lépett, azaz egy 0 százalékos adókulcs az adóalap 100 millió forint alatti részére vonatkozóan, és egy 5,3 százalékos adókulcs az ezt meghaladó részre vonatkozóan. A törvény az első adóévre vonatkozóan átmenetileg előírta az előző év esetleges veszteségei arányos levonásának a lehetőségét.
Egyébként a reklámadót tavaly gyakorlatilag megszüntette a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv keretein belül, és 2020 és 2022 között nem szedik azt be, az adókulcs 0 százalék.
Az Európai Bizottság a lengyel és a magyar adókat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel azok az „alacsonyan adóztatott” kisebb vállalkozások számára megengedhetetlen előnyt biztosítanak, és ezáltal állami támogatásnak minősülnek.
Lengyelország és Magyarország a Bizottság határozatait megtámadta az Európai Unió Törvényszéke előtt, amely 2019-es ítéleteivel helyt adott a kereseteknek, és semmisnek nyilvánította az EB határozatait, mivel megállapította, hogy a két adószabályozás nem minősül szelektív előnynek, és ennélfogva a kisebb árbevételű vállalkozások javára nyújtott állami támogatásnak.
A Bizottság azonban a Törvényszék ítéletei ellen fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.
A mai napon ismertetett indítványaiban Juliane Kokott főtanácsnok az javasolja a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Bizottság fellebbezéseit, és hagyja helyben a Törvényszék ítéleteit
– olvasható a bírósági közleményében. A Bíróságnak az alapvető szabadságok keretében hozott azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, mivel egyrészt az árbevétel összege semleges megkülönböztető ismérvnek minősül, másrészt pedig az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető. A főtanácsnok szerint ugyanez kell, hogy érvényes legyen az állami támogatások jogával kapcsolatban. Erre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik az adóalap meghatározása, és az adóteher különböző termelési tényezők és különböző gazdasági ágazatok közötti megosztása. Fő szabály szerint csak ezen önállóan kialakított adórendszer alóli kivételt lehet az állami támogatások joga alapján értékelni, magának az adórendszernek a létrehozását azonban nem.