Zachán Péterrel, az izlandi „NB I” egyik kiesőjével beszélgettünk klubja csodálatos minőségű pályáiról, egyetemista és másodállású csapattársairól, s arról, milyen megélhetést biztosít a foci a szigeten.
Az izlandi futballválogatott sikerei – negyeddöntős szereplése a 2016-os Eb-n, kijutás a 2018-as világbajnokságra – ráirányították a figyelmet az apró szigetország focijának fejlődési ívére. Amellett, hogy a reykjavíkiak gyermekeként „családi pótlékot” kapnak szabadidős költésre, s ennek egy része a sportra mehet, az állam egészségpolitikai célból hatalmas összeget fordított sportpályák építésére és edzőképzésre az elmúlt 20 évben. 364 ezer lakosra a 2018-as adatok szerint 148 füves, 24 műfüves és 7 fedett műfüves nagypálya jut – 154 kis méretű műfüves pálya mellett. Vagyis
2034 lakosra jut egy nagypálya,
ami európai összevetésben is pazar. UEFA-licences edzőből 650-700 jut a felnőtt- és utánpótláscsapatok mellé, szóval Izland az infrastruktúrát és a tudásfelhalmozást illetően is mindent megtett azokért a sikerekért, melyekkel az elmúlt 5-6 évben elkápráztatta a világot.
Épp ezért lehet érdekes egy olyan magyar játékos tapasztalata, aki a hazai közegből csöppen az izlandiba. A 22 éves, kistarcsai születésű Zachán Péter idén júliusban igazolt Paksról az észak-rekyjavíki Fjölnir csapatához. Az 1988-ban alapított klub egy I. századi skandináv uralkodóról kapta a nevét, picivel nagyobb, mint 1000 fős stadionnal rendelkezik, és kiesett az izlandi első osztályból (Pepsideidl), a helyi labdarúgó-szövetség ugyanis október 30-án beszüntette a bajnokságot, a Fjölnirt pedig az utolsó helyen érte a döntés.
A Paks játékosa voltam 2016 óta, játszottam kölcsönben Dorogon és Veszprémben is, legutóbb pedig Szekszárdon. A koronavírus-járvány kezdetekor a menedzseremmel elhatároztam, hogy szeretnék újra hétről hétre profi szinten játszani, s ahogy jött az izlandi lehetőség, el is fogadtam júliusban. Jó döntés volt
– mondta az Indexnek a magyar U21-es válogatottban két meccsen játszó Péter, akinek belső védőként 16 mérkőzés jutott kezdőként a második ligából feljutott Fjölnirben. Az izlandi vezetőedző főképp a saját nevelésű fiatalokat játszatta a bajnokikon, s ez azt eredményezte, hogy 18 meccsen mindössze 6 döntetlent értek el 12 vereség mellett.
Az izlandi ligában nem tombol a légiósláz, Péter elmondta,
a csapatok 80-85 százalékát izlandi labdarúgók alkotják,
a Fjölnirben csak két külföldi csapattársa volt, egy dán és egy angol srác. Az edzések leggyakrabban délután voltak, de Péter néhány csapattársával délelőttönként lejárt az edzőterembe erősíteni, a szabadidejében pedig kirándult a csodálatos szigeten.
„A vírus miatt nagyon sűrűn játszottunk, általában 4-5 naponta, a mérkőzések között így sokszor regenerációs vagy frissítő edzéseket edzéseket tartottak nekünk. Erőltetett tempóban kellett tehát játszani, ám én ezt kifejezetten élveztem. Az edzésen látott gyakorlatok hasonlók voltak az otthoniakhoz. A tréningek valamivel rövidebbek voltak, mint Magyarországon, ám némileg nagyobb intenzitással csináltunk mindent, mint az NB III.-as csapataimnál” – emlékezett vissza a játékos.
A fiatal magyar védő kiemelte, fantasztikus körülmények között futballozhatott egy olyan csapatnál, amelyik a második vonalból jutott fel 2019-ben. Három remek minőségű füves pályán játszottak s edzhettek, de gyakorolni príma műfüves pályán is tudtak, sőt, fedett műfüves nagypálya is a rendelkezésükre állt. A profi körülményekhez képest viszont érdekes, hogy
a csapatból nagyjából 10 játékos még egyetemre járt, öten-hatan dolgoztak a futball mellett, és csak néhány futballista játszott főállású labdarúgóként.
Ennek ismeretében arról is megkérdeztük Zachánt, hogy az NB I.-gyel összehasonlítva milyen megélhetést biztosít a játék egy olyan csapatnál, amely az izlandi liga gyengébbjei közé tartozik.
„Úgy gondolom, hasonló keresetet nyújt az izlandi bajnokság, mint a magyar, persze fontos figyelembe venni, hogy itt nem csak az életszínvonal, az árak is sokkal magasabbak, mint otthon. Viszont ha Magyarországon költeném el az itteni béremet, az nagyjából olyan vásárlóerővel bírna, mint ha otthon fizetnék ki nekem ezt az összeget. Ahogy Pakson, a Fjölnirnél is kaptam autót, béreltek nekem lakást, szóval az izlandi bajnokság nagyjából hasonló megélhetést nyújt, mint a magyar” – ecsetelte Péter. Ő 18 évesen került Paksra, már a kezdő fizetéséből is igyekezett jövőjéről gondoskodni különböző megtakarítások formájában. Az izlandi kiadásain túl bérét továbbra is tudatosan, előrelátóan kezelte, stabilan igyekezett növelni a tartalékait.
Mivel cikkünknek az is célja volt, hogy az infrastruktúra és a szakmai munka mellett az anyagi oldalt is összevesse, megkérdeztük Pétert, mennyi volt a havi fizetése, ám azt mondta, erről nem szeretne beszélni.
Némi kutakodás és számolgatás után arra jutottunk, hogy
egy Fjölnir szintű izlandi csapatban játszó légiós jövedelme, amiben benne van az is, hogy a klub autót és lakást biztosít, nagyjából abban a sávban mozog, mint egy átlagos NB I.-es bér.
Tehát a szintén nem nyilvános NB I.-es keresetek sorából ez nem emelkedik ki, de a magyar átlagkeresethez viszonyítva tisztességes fizetésnek számít.
Annak fényében is érdekes hallgatni Zachán Pétert, hogy a világfoci statisztikáit bújó CIES intézet 2019-es elemzése szerint a föld 23. legvonzóbb bajnoksága a magyar NB I. Az izlandi Pepsideidl ehhez képest az első ötvenbe sem fért be. A magyar bajnokság erejét figyelembe véve egyértelmű, hogy a hozzánk igazoló külföldiek nem a karrierjüket szeretnék építeni elsősorban, inkább pénzt keresni jönnek, a fizetések ugyanis a közép-európai térségben kiemelkedők. Ennek fényében viszont Péter szavai azt támasztják alá, hogy egy magyar profi egy alsóházi izlandi csapatnál is megkeresheti azt a pénzt, amit itthon.
Zachán Pétert december 31-ig szerződés köti a Fjölnirhez, még nem dőlt el, hogy hosszabbít-e, szívesen folytatná külföldön a pályafutását.
Az izlandi válogatott november 12-én csap össze a magyarral Eb-pótselejtezőn Budapesten. Aki nyer, kijut az Európa-bajnokságra. Az izlandiaknál a legutóbbi, Belgium ellen Nemzetek Ligája-mérkőzésen egyetlen játékos volt a kezdőben, aki az izlandi ligában játszik, a jobbhátvéd Birkir Saevarsson. Ő bajnok lett a Valurral. A padon ülők közül pedig Kari Arnason (Vikingur) és Hannes Halldorsson (Valur) focizik otthon. A fent említett CIES tavalyi kimutatása szerint egyébként a nemzetek rangsorában az izlandiak állnak az első helyen a külföldre igazolt futballisták terén.
Borítókép: Hajnal Tamás (b), a Ferencváros és Zachán Péter, a Paks játékosa 2016. november 5-én (Fotó: Szirtesi László / Getty Images)