Milyen az ideális munkavégzés? Ülünk a tengerparton, ölünkben a laptop, mellettünk a jegyzetfüzet és egy pohár jeges limonádé, a távolban egy kellemesen lepusztult kocsma körvonalai sejlenek fel raklap bútorokkal, olcsó sörökkel, amelyek mind-mind csak arra várnak, hogy jöjjön a fél öt. Miért is ne álmodhatnánk erről? Elvégre koronavírus van, a legtöbb munkaadó már tavasszal rájött, hogy otthon is képesek vagyunk dolgozni.
A valóság ehhez képest kicsit sem ilyen – és nem csak azért, mert a laptop kábé fél óra alatt felforrósodik és égetni kezdi a combunkat, ráadásul abban a baromi erős fényben semmit sem látunk a képernyőből. Sajnos a tengerparti távmunkát egy sor egyéb dolog is megakadályozza.
Az esetek többségében nem jön ki a matek. Bizonyos bérviszonyok alatt egyszerűen nem kivitelezhető, hogy elcuccoljunk fél évre a déli féltekére. Szóval marad a hétvégi ház a Dunánál, a Balaton déli partján. Esetleg abban is gondolkodhatunk, hogy ha úgyis vége a szezonnak, akkor hosszabb távra keresünk egy kellemes apartmant valahol távol a civilizációtól. De a legtöbb esetben marad az, hogy otthon alakítunk ki egy sarkot.
Rögtön itt szembe kell nézni azzal, hogy ez valószínűleg kényelmetlen lesz. Pár hétig bármit elvisel az ember, a béna széket és rossz fényviszonyokat, de ha arról van szó, hogy tartósan be akarunk rendezkedni otthon, akkor komolyabb infrastruktúrával kell számolnunk. A céges laptop, a céges telefon és céges internet-hozzáférés viszonylag egyszerűen megoldható, a munkaadónak csak a megfelelő dokumentumokat kell aláíratnia az alkalmazottal. A telefonhasználat áfabeli megítélése sok évvel ezelőtt megoldódott, ezzel sincs gond.
A kényelmes és hosszú távon is fenntartható otthoni munkavégzéshez azonban hozzátartozik legalább az irodai szék – már rövid távon is pusztító hatása lehet annak, ha a konyhai széken púposkodunk vagy a filléres görgős székkel kísérletezünk. Számos munkakörben ráadásul nem elegendő a laptop, komplett gép kell extra monitorral vagy speciális perifériával.
Ezekkel az a gond, hogy míg a laptop és a telefon egyértelműen hordozható eszköz, addig az irodai szék, a hatalmas monitor már nem az. Az olyan juttatásokról nem beszélve, mint hogy a munkaadó beszáll az otthoni villanyszámlába. Az ilyen, nem hordozható eszközök juttatása után a munkavállalónál személyijövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettség is fellép – mondja Szűcs Andrea, a KPMG igazgatója. Vagyis ha az alkalmazott hazaviheti a félmilliós székét és egyéb infrastruktúrát, akkor azonnal ki is csengetheti ennek adótartalmát. Ez pedig nem igazán éri meg.
A távmunkának van egy másik kellemetlen része is. Elképzelhető, hogy az alkalmazott egyszerűen nem akar otthonról dolgozni. A szomszéd kutyája napi tíz órán át ugat és nyüszít? Trombitaórát tart a párunk hetente hatszor? Utálunk egyedül lenni? Teljesen mindegy, miért, egyszerűen nem akarunk otthonról dolgozni. Több cég is próbálkozik azzal, hogy A-B-C hetet tart, és az alkalmazottak meghatározott heteken bejárnak, máskor nem. Ezt azonban nem lehet rákényszeríteni senkire.
A hatályos munka törvénykönyve szerint ez a munkaszerződések módosítása nélkül nem feltétlenül fenntartható állapot. Mivel a járványra senki nem készült, ez a munkaszerződések kényszerű módosítását vonhatja maga után – mondja a KPMG igazgatója. Ezt azonban nem lehet ráerőltetni a munkavállalóra. Ezt a problémát elvileg át lehet hidalni azzal, hogy belföldi kiküldetés címszóval hazautalja a cég az alkalmazottat, ám ez csak 44 napra szólhat. Ez az időszak pedig a tavaszi lezárás miatt sok esetben már rég lejárt.
Térjünk vissza arra, hogy a munkavállaló nem a munkahelyén szeretne dolgozni. Hanem a bevezetőben említett módon valamilyen, a magyarországinál kellemesebb klímájú helyen. Először nézzük meg, mi a helyzet, ha a munkavállaló Európában marad – mondjuk olyan szerencsés, hogy a rokonai nem a ködös Angliába, hanem egy mediterrán városkába vagy déltengeri szigetre költöztek, és akad számára egy szoba vagy épületrész.
Az unióban szabad a munkavállalók mozgása, vagyis akár Madeiráról vagy egy kellemes kis görög szigetről is lehet dolgozni szabadon. Ezzel kapcsolatban azt kell figyelembe venni, hogy ha az év során több mint 183 napot tölt valaki egy másik államban, akkor az ottani adózási szabályokat kell alkalmazni. Tehát ha nem akar a munkavállaló felesleges bonyodalmat magának, nem szeretne megismerkedni a portugál vagy görög adóhatósággal, akkor jobban jár, ha a mediterrán távmunka nem éri el ezt az időszakot.
Ha csak kéthavonta ruccan el egy hétre feltöltődni és mellesleg dolgozik is, akkor ezzel nincs gond, de ha lényegében kiköltözik, akkor komoly adminisztrációs feladatok állnak előtte.
És mi a helyzet akkor, ha nem akarunk megállni Európában? Hanem mennénk egyenesen Balira vagy Hawaiira? Egyrészt ebben az esetben is érvényben van a 183 napos szabály. Ez a magyarországi törvények miatt fontos. Vagyis elvileg ha csak három hónapra megyünk Balira, majd nagy duzzogva hazajövünk, akkor az adózással nincs gond. Elvileg.
Bár úgy tűnhet, csak a fogyasztói társadalom vergődése, hogy ki hol akar távmunkát folytatni, ez bizonyos esetekben komoly dilemma. A multicégek sok esetben alkalmaznak külföldi felső vagy középvezetőket, akik heti-kétheti rendszerességgel járnak haza. Ez a lehetőség most – főleg Magyarország esetben – elveszett. A munkavállaló kérheti, hogy a pandémia miatt otthonról dolgozhasson, ez esetben azonban több dologgal is számolni kell. A 183 napos szabály mellett a munkavállaló kérheti, hogy ha már nem Kelet-Európában van, hanem mondjuk Norvégiában, akkor lehetőség szerint ne a kelet-európai bért kapja, hanem a norvégot. A szabályok szerint ehhez joga van a munkavállalónak, a munkaadó pedig eldöntheti, hogy kifizeti ezt a pluszt, vagy keres magának más szakembert.
Gyakorlatilag az egzotikus országokba jellemzően csak turistaként lehet beutazni. Vagyis egy-két hónapig ellébecolhat az ember mondjuk Balin, ám ha ennél hosszabb távú tervei vannak, akkor munkavállalási engedélyt kell kérnie. Ez pedig vagy összejön, vagy nem. Az nem nagyon ajánlott senki számára, hogy hazárdjátékot folytasson, hiszen ha nem rendezett a munkavállaló társadalombiztosítása, akkor könnyen ellátás nélkül maradhat – ez pedig egy világjárvány idején különösen nem szerencsés.
Több ország is ráállt arra, hogy úgynevezett digitális nomád vízumot vezet be. A legutóbb Horvátország és Észtország élt ezzel. Leegyszerűsítve ez arról szól, hogy ha a munkavállaló igazolja, hogy adott összegű jövedelmet kap, akkor maradhat az országban akár 12 hónapig. Fontos, hogy ez esetben is él a 183 napos szabály, vagyis az adózást a vízum megléte vagy meg nem léte nem befolyásolja. Ezzel a módszerrel akár Barbadosra is elmehetünk.
Borítókép: AFP / Olivier Morin