Ha jól tudom, még nincs 40 éves, de már két és fél éve a Mol teljes magyarországi operatív működéséért felelős ügyvezető igazgatója. Ez egyébként mit jelent, mivel foglalkozik egész pontosan?

Több feladatom is van a Molnál, ezek közül az egyik a magyarországi operatív ügyvezetés: a működés, a szabályozói környezet, a munkavállalói kommunikáció és az egyes üzletágak működési környezetének a biztosítása a fő feladatom. Egy másik feladat, ami inkább egy projekt: a Mol Campusnak a felépítése. A harmadik, ami talán szakmailag a legfontosabb számomra, a csoportszintű fogyasztói szolgáltatások vezetése, melyek döntő részét a kiskereskedelem teszi ki, de idetartoznak még a különböző mobilitási szolgáltatások és a területeket támogató digitális fejlesztések is.

Ön első generációs Growwwer. Az idén is folytatták ezt a programot. Ennyire fontos az utánpótlás?

Ahogy a csapatsportban, úgy a vállalat életében is kiemelt fontosságú. A Growww program a friss diplomás programunk zászlóshajója. Én is így kerültem ide 14 éve, amikor ez elindult. A sokszínűség fontos építőeleme a munkaerő-filozófiánknak, a fiataloktól az idősekig mindenkinek megvan a saját gondolkodása, dinamikája, világlátása – ezt ötvözni és ebből egy hatékony, innovatív munkakörnyezetet kialakítani nagy érték egy vállalatban. Már maga a kiválasztás is komoly folyamat, hiszen 3-4000 jelentkezőnk van évente, akik közül 150 számára biztosíthatunk helyet.

Az idei év a koronavírus-járvány okozta válság miatt minden vállalatvezetőt új helyzet elé állított. Mennyire számított ez mély víznek? Vezetőként mi volt a legnehezebb?

Erre senkinek sem voltak rutinjai. Talán az ismeretlennel való küzdelem volt a legnehezebb, hogy mennyire tudjuk megőrizni a nyugodtságunkat, milyen gyakran és mennyire transzparensen tudunk kommunikálni befelé és kifelé. Elsősorban a munkavállalóinkat kellett megnyugtatni, hogy a lehető legjobban próbáljuk a helyzetet uralni. A dolgozóink és a fogyasztók védelme volt a legfontosabb része a feladatnak. Magyarországon talán elsőként vezettünk be a teljes vállalatra vonatkozó tesztelést is. Ez azért is volt kifejezetten fontos, mert

mi biztosítjuk az ország és a régió energiaellátását, így például a százhalombattai finomítónak folyamatosan működnie kell, ha ott leállunk, akkor rövidesen az egész ország mobilitása megbénulhat.

Kétségkívül nagy stressz és nagy feladat volt, hogy ezt a biztonsági helyzetet hogyan tudjuk megoldani.

Márciusban olajat találtak Norvégia partjainál. Találtak máshol is?

Ez a norvég találat különösen jó hír volt, főleg így a 2020-as év elején. A nagyságrendje valahol 12 millió és 70 millió hordó közé tehető, de ez még kutatófázisban van, a pontos szénhidrogénkészlet behatárolására egyelőre várni kell. Szerencsére nem csak ez az egy jó hír van a szénhidrogén-kutatás területén: Pakisztánban több mint 20 éves sikertörténetünk folytatódott a 13. szénhidrogén-találattal, ami napi körülbelül 6-7000 hordóval egyenértékű kitermelést jelent. Magyarországról is tudok mondani jó híreket: itthon alapvetően a sekély gázlencséket kutatjuk – kis méretű gázbuborékok kutatófúrása –, 5-ből 5 találatunk volt. Ezeket viszonylag olcsón meg lehet fúrni és nagyon gyorsan termelésbe lehet állítani.

Azerbajdzsánban volt egy nagyobb akvizíciójuk. Terveznek-e újabbakat?

A világszínvonalú ACG-mezőn szereztünk 9,57 százalékos tulajdoni részesedést a Chevrontól. Ez egy nagyon hosszú, évtizedekre vissza-, és évtizedekre előretekintő termelési projekt: ebben nekünk az a legnagyobb előny, hogy olyan színvonalú világvállalatokkal tudunk egy asztalnál ülni, mint a BP, SOCAR vagy épp az Exxon Mobil, és el tudjuk tanulni tőlük a legjobb gyakorlatokat, ahogy a termelési folyamatot menedzselik. Hogy tervezünk-e akvizíciókat, ez mindig nehéz kérdés, főleg akkor, amikor az olaj ára ennyire volatilis.

Az ACG-tranzakciót követően nincs rajtunk nyomás, hogy tovább növekedjünk, de ettől függetlenül nyitott szemmel járunk, sőt igyekszünk proaktívak lenni a piacon, és az elsők között értesülni az adandó lehetőségekről. Ugyanakkor figyelembe véve a piac jelenlegi helyzetét és a Mol kihívásait, az ACG-hez hasonló mértékű tranzakció a közeljövőben nem várható.

A pandémia árnyékában milyen évet zárhat az idén a Mol?

Ha a körülményeket figyelembe vesszük, főleg a kőolajszármazékok keresletének drasztikus és soha nem látott szintű visszaesését, akkor egy relatíve jó évet tudhatunk majd magunk mögött.

Nagyságrendileg 20 százalékkal fogunk elmaradni a tavalyi évi pénzügyi teljesítményünktől

– itt elsősorban az újrabeszerzési árakkal tisztított EBITDA az, amit az iparág néz. A helyzet miatt 30 százalékkal csökkentettük a CAPEX-kiadásainkat (beruházások, befektetések), emiatt minden üzleti szegmensünk képes az idén is a szabad készpénztermelésre.

A Mol-részvények árfolyama több mint harmadával csökkent az idén. Miért nem bíznak a papírban a befektetők? Több mint 10 milliárdért vásároltak ez évben saját részvényeket – ez is ennek köszönhető?

Van összefüggés, nyilvánvalóan. Az egész olajipart egyfajta negatívizmus veszi körül, főleg a befektetői oldalról. Szén-dioxid-megszorítások, megújuló energiákba való folyamatos áttolódás, a szabályozói környezet szigorodása a befektetőkben okoz egyfajta bizonytalanságot. A tőzsdei árak alapján az olajipar teljesített az idén az egyik legrosszabbul a pandémia miatt. A tőzsdén lévő olajvállalatok jelentősen veszítettek értékükből.

Ehhez képest a Mol 30 százalékos részvényárfolyam-esése relatíve nem mondható rossznak, de értelemszerűen azt gondoljuk, hogy ennél sokkal többet ér. Ez pedig átvezet arra a racionális döntésre, amit az igazgatóság megszavazott, hogy ha már ilyen alacsony a Mol piaci értéke, akkor részvényvásárlással tudunk értéket teremteni a tulajdonosainknak.

Hogy állnak most a 2030-as stratégiájuk megvalósításával?

Ez a stratégia 2016-ban íródott, így érdemes ránézni, hol is tart a megvalósítása. Ha azt nézzük, hogyan rendeződik át a fosszilis termékek iránti kereslet, akkor talán azt kijelenthetem, hogy a Mol jó irányba tette le a voksát a petrolkémiával, illetve a magasabb hozzáadott értékű műanyagok fejlesztésével – itt nem a PET-palackokra kell gondolni, hanem a bútorgyártásra, például a székekben lévő szivacsokra, vagy az építőiparban a szigetelőanyagokra, hogy csak néhányat mondjak. Ezek mind kőolajszármazékok. Ez a jövőt illetően fontos irány: hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni az energiafelhasználásunkat, hogyan tudunk gazdaságosabban működtetni lényegében mindent, amit használunk.

A másik ilyen fontos irány a fogyasztói szolgáltatások: hogyan tudjuk kiszolgálni a fogyasztóinkat, nemcsak üzemanyaggal, hanem bármi mással, például kávéval vagy egy pizzával. A kereslet ezek iránt a pandémia alatt sokkal kisebb mértékben csökkent, vagy épp nem is csökkent, mint például a fosszilis üzemanyagoké.

Ugyanakkor vannak olyan elemek, amikre öt évvel ezelőtt nem gondoltunk, hogy ilyen súlyossággal szerepelnek majd: ilyen például a fenntarthatóság, a szén-dioxid-kibocstás vagy épp a hulladékgazdálkodás.

Ezek mind olyan témák, amelyek a stratégiánk felülvizsgálata során most sokkal nagyobb súlyt kapnak.

Hol tart jelenleg most az új székház, a Mol Campus építése?

Huszonnyolc százaléknál tarthatunk. Ennél a számnál fontosabb, hogy a torony felét már elértük, a 17. emelet födémmunkálatai zajlanak. Alapvetően terv szerint halad az építkezés, talán egy picit terv előtt. A Market építi, a pandémia ellenére is nagyon szervezetten, nagyon jól haladnak. Az épület maga egy elég komplex, nemcsak Magyarország, de az egész régió egyik legintelligensebb, leginnovatívabb megoldásokkal ellátott épülete lesz.

Egy másik beruházás, a Mol történetének legnagyobb organikus beruházása, a tiszaújvárosi poliolgyár hogy áll?

71-72 százalék környékén. A nehézségek ellenére végig folyamatos volt a munka. A mobil lakóparkon belül, ahol az ideiglenes munkavállalók, a fővállalkozó ThyssenKrupp alvállalkozójának dolgozói vannak elszállásolva, felütötte a fejét a járvány, körülbelül 200-an kapták el a koronavírust. A folyamatos teszteléseknek és a hatóságokkal folytatott szoros együttműködésnek köszönhetően kordában tudtuk tartani a vírus terjedését, most már egyértelműen lefelé szálló ágban van az aktív fertőzöttek száma.

Mikor adhatják át a székházat, illetve a gyárat?

A Campus esetében 2022 szeptemberéhez tartjuk magunkat, míg a poliolgyárnál van csúszás, így elképzelhető, hogy a jövő évi átadás átcsúszik 2022-re.

Majdnem pont egy éve ítélték el Hernádi Zsoltot első fokon Horvátországban. Ez jogerős ítélet? Hol tart most ez a történet?

A bírósági folyamat megy a maga útján, várjuk, hogy megszülessen az írásbeli ítélet. De az ügy érdemi részéről az álláspontunk nem változott. Teljesen alaptalanok a vádak. Több nemzetközi és hazai jogi fórum is tisztázta már a Molt és annak vezetőit. 

Ami ott zajlik ebben az ügyben, az abszolút méltatlan minden európai uniós ország igazságszolgáltatásához.

Lehet, hogy a magyarázatot nem is az igazságügy, hanem a politika területén kell keresni.

Mi lesz az INA-val, hol tartanak most a tárgyalások? Eladják, nem adják?

Alapvetően az INA vegyesvállalat formában működik, ahol a két meghatározó tulajdonos a horvát állam és a Mol. Vannak közöttünk viták – voltak is – a cég irányítását illetően. Azt viszont most már a horvát fél is elismerte, hogy kétségkívül van szemmel látható fejlődés az INA működésében, pénzügyi eredményességében, hatékonyságában, a stratégiájában pedig előremutató dolgok történnek. Ettől függetlenül sok vegyesvállalatban felmerül a kérdés, hogy ha az egyik fél nem annyira elégedett, akkor vásárolja ki a másikat – ez itt is így van.

A Mol eddig is mondta, hogy nyitott a tárgyalásra, ha van olyan értelmezhető ajánlat a horvát kormány részéről, ami pénzügyi szempontból a Molnak az eddigi befektetéseit megtéríti, akkor mi nyitottak vagyunk az eladásra.

(Borítókép: Ratatics Péter. Fotó: Isza Ferenc/Index)