Most a második hullám alatt nem csupán a Heim Pál Kórházból, az ország számos gyermekrészlegétől irányították át önökhöz a nem koronás beteg gyerekeket, miután az utóbbiakból is Covid-ellátóhelyek lettek. Hogy bírják a hirtelen jött pluszterhelést?

Velkey György: A központi régióban valóban a Heim Pál Gyermekkórház lett a gyerek-Covid-ellátó, tőlünk is oda visznek minden koronavírusos gyermeket. Máshol, például a kistarcsai kórházban a gyerekosztályból kellett felnőtt-Covid-részleget kialakítani. A mi feladatunk, hogy a gyermekellátás biztos hátterét adjuk, így mindenhonnan felvesszük az eredetileg nem hozzánk tartozó koronavírus-mentes beteg gyerekeket is. Ráadásul mi minden tervezett beavatkozást is elvégezhetünk, miközben a koronavírus miatt a felnőttellátásban most sok minden nem történhet meg.

Az összesen 150 ággyal dolgozó Bethesda éves forgalma körülbelül 9 ezer fekvő- és 150 ezer járóbeteg. Mind el is végzik ezeket a kezeléseket? Most már a teljes országra kiterjesztve?

Igen. Egyfelől a családok jelentős része teljes joggal fél a koronavírustól, ezért a „békeidőhöz” képest jóval kevesebben keresik fel a kórházakat mostanában. Közben a 14 év feletti diákok november közepe óta ismét otthonról, digitális tanrendben tanulnak, amitől kevésbé terjednek köztük az ősszel-télen tipikus fertőző betegségek. Így most is tudjuk tartani a tempót, mert körülbelül annyi betegünk van, mint az évnek ebben a csúcsidőszakában általában, miután a bejövő pluszbetegforgalom visszapótolja a kimaradót.

Általános kép itthon, hogy a koronavírus a gyerekeket elkerüli. Ők legfeljebb a betegség terjesztői. Ön ehhez képest közvetlen közelről, egy gyermekkórházat vezetve mit tapasztalt?

A koronavírus a gyerekeknél jóval gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk. Nemegyszer azért nem ismerik fel, nem gyanakodnak a Covidra, mert a gyerekeknél változatosabban lépnek fel a tünetek, például hányás, hasmenés vagy furcsa bőrkiütés formájában. Az ízlelés- és szaglásvesztés, akárcsak a magas láz és az elesettség, kevésbé jellemző. Másrészt a koronavírus a gyerekek esetében is járhat életveszélyes szövődményekkel.

Nekünk is volt már két olyan betegünk, akiknél az intenzív terápia szinte teljes arzenálját be kellett vetni. Lehet, hogy a vírus tünetmentesen átmegy a kisdeden, de hetek múlva az immunrendszer sajátos reakciójaként jelentkezik a sokszervi gyulladásos betegség. Ez ilyenkor több létfontosságú szervet is érinthet. Bár a felnőttkori veszélyekhez képest ez nagyon ritka, nem egy ilyen beteg kisgyerek fekszik folyamatosan az ország gyermekintenzív osztályain.

2020 egyikünknek sem volt fáklyás menet. A Bethesda ennek ellenére igazi sikertörténetet írt az első hullám alatt a maga sajátos kórházi karanténsulijával. Hogyan kell ezt elképzelni?

Biztosan sokan emlékeznek, hogy március 13-án váratlanul az a döntés született, hogy bezárják az iskolákat, így péntekről hétfőre ki kellett találnunk valamit. Nálunk nagyon sok kisgyermekes orvos, ápoló és más kórházi munkatárs dolgozik, akiket nem tudtunk nélkülözni. Akkor a márciusi szokásos menetrendnek megfelelően ráadásul tele volt betegekkel a kórházunk. A munkatársaim nagyon intuitív és gyors munkájával gyakorlatilag egy hétvége alatt berendeztek egy arra alkalmas folyosót iskolának.

Közben megnéztük, hogy a kollégák közül ki tudna beszállni oktatni. Magunk is meglepve tapasztaltuk, hogy milyen sok pedagógus és nevelői végzettségű munkatársunk van. A szociális munkásainktól kezdve a logopédusokon át a pszichológusainkig sokan átmenetileg munkakört váltottak. Így hamar összeállt a rögtönzött tanári gárda is, amihez végül csatlakoztak önkéntes egyetemisták, köztük például az én lányom is.

Ebben a formában mennyire zajlott hatékonyan az oktatás? Hiszen 50 teljesen különböző életkorú, tanulási szintű és érettségű gyerekről beszélünk. 

A gyerekeknek szépen felállítottuk egy napirendet, játékkal, tanulással, pihenéssel, egyéni és csoportos foglalkozásokkal. Az ebben szakavatott munkatársaimnak az is feltűnt, hogy több gyerekünk különböző tanulási és részképességzavarral küzd, akik a szakembereinktől máris kaptak egy kis gyógypedagógusi, pszichológiai segítséget is. A szülők szerint több személyes figyelmet kaptak nálunk a gyerekek, mint általában az iskolákban, amiben persze az is szerepet játszhatott, hogy a mindennapokban együtt dolgozó kollégák az új szülő-nevelő szerepekben is jól szót értettek egymással.

Ezek szerint javultak a bizonyítványok a tanév végén?

Ha nem is minden esetben, de általában igen. Ám ennél is nagyobb dolog, hogy a gyerekek annyira jól érezték magukat a karanténsuliban, hogy a tanévzáró ünnepség után a többségük haza sem akart menni, ezért egy nyári napközis tábort is kellett szerveznünk. Mindez összességében az egész bethesdás közösségünkre igazán áldásos hatással volt. A gyerekeink a régi bevált hagyományaink szerint is sok időt töltenek együtt a különböző programokon, ezért sokan megszeretik a segítő munkákat. Ennek hozadéka, hogy többünknek a gyermeke is a Bethesdában dolgozik, így ennek a sikernek volt előtörténete.

Ehhez képest milyen hangulatban telt a tavalyi ősz? A Bethesdában a dolgozók közül sokan elkapták a Covidot, köztük ön is.

Igen, többen betegek lettünk, de hála istennek még mindenki túlélte a fertőzést. Én még tavaly októberben kaptam el. A Covid engem is leterített két hétre, néhány napig voltam igazán rosszul. Nem kevés rugalmasságra volt szükségünk, hogy pótoljuk a kiesőket, akik egyébként többnyire kórházon kívül fertőződtek. Öröm és büszkeség számomra, hogy néhány fiatal kollégánk saját kérésére felnőtt-Covid-osztályon dolgozik, amit persze szintén belülről kell pótolnunk.

A közösségi oldalakon korábban időről időre fellángolt a parázs vita, hogy a szülők miért nem lehetnek méltó körülmények közt a beteg gyermekeik mellett a kórházakban. Ma hol tartunk?

Ezen a téren szerencsére rengeteget változott a teljes gyermekegészségügy, mára szinte kivétel nélkül minden ellátó érti és elfogadja, hogy a szülőnek a beteg gyermek mellett van a helye. Most látogatási tilalom van a Covid miatt, de ilyenkor is ott lehet mindig az egyik szülő a gyermekkel. Amikor 34 évvel ezelőtt a pályámat kezdtem, ez még egyáltalán nem volt evidens. Az, hogy a szülő és a gyermek ma hogyan lehetnek együtt, nagyon függ az infrastruktúrától. Mi például nem vagyunk könnyű helyzetben, mert régiek, szűkösek a kórtermeink.

Egy kormányhatározat már rögzítette a Bethesda bővítését. Most újabb forrásokra várnak. Az új fejlesztések mennyiben tudják majd orvosolni az említett helyhiányt?

Az új épületszárnyunkat eleve úgy alakítjuk ki, hogy a szülők a kórházban ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe. Önmagában épp elég kín megélni, ha szenved, rosszul van a gyermekünk, ezért a szülőknek nálunk a mosakodástól kezdve a főzésen át a pihenésig mindenre komfortosan lesz lehetőségük. A koncepció hasonló, mint a jelenleg is működő Anyák háza nevű egységünkben, ahol a tartósan súlyos állapotú gyerekek szüleinek biztosítunk nagyon kulturált körülményeket, nemcsak szállást, hanem, ha kell, mentálhigiénés és szociális segítséget is. A kórteremből, például az intenzív osztályról, a szülő ide el tud vonulni töltődni, ahogy a családját is nyugodtan tudja ott fogadni járványmentes időszakban.

Ha jól tudom, új elemként a Bethesdának lesz saját szülészete is. Ez mennyiben lesz innovatív szemléletű, születésházszerű intézmény? Értem ezalatt a minél természetesebb, háborítatlan szülés lehetőségét, amely sok anya, család vágya itthon is.

Reményeink szerint még az idén el tudjuk kezdeni az alapokkal az építkezést, és józan számítások szerint 2023-tól már működnek az új egységeink. Az új ellátás valóban egyik legfontosabb eleme a szülészet. Ezzel részint a természetes szülés intézményes hátterét szeretnénk biztosítani, a teljes infrastruktúrát eleve e szerint alakítjuk ki. Az alapvető cél az, hogy a szülészetet kiszabadítsuk a még mindig általánosnak nevezhető medikalizált szemléletből, és emberibb, családiasabb, otthonosabb közegbe helyezzük, és mindeközben az anya és a gyermek biztonsága megmaradjon. A beruházásnak lesz több más új eleme is. Hiánypótló jelleggel létrejön a gyerekhospice és egy kómás gyerekeket befogadó részlegünk, illetve az intenzív osztályunk mellé kerül egy tartós lélegeztetési központ is. Így sok emberfeletti terhet hordozó családnak fogunk tudni méltó körülmények között segíteni.

Az viszont a közeljövő eseménye, hogy az idén márciustól életbe lépő új törvény elvileg megemeli az orvosok béreit, és megszünteti a hálapénz intézményét. A kollégái közül mégis sokan kritizálták az új szabályokat. Önnek mi a véleménye az új törvényről?

Az biztos, hogy valamit végre cselekedni kellett, mert igencsak keszekusza viszonyok uralkodtak a kollégák jogviszonyaiban, a magán- és az állami egészségügy közti átjárás pedig tele volt szürkezónával. Most radikálisat lépett a kormányzat a bérek kérdésében, a paraszolvencia eltörlésében és a jogviszonyok tekintetében is. A törvény szövege több tekintetben merevnek tűnt, de azóta a végrehajtási rendeletek által érzékenyebbé vált a mindennapokra, ám máig sok a tisztázatlan kérdés az orvosok leendő munkakörülményivel kapcsolatban.

Többek között az, hogy ki és milyen alapon fogja megítélni, hogy az orvosnak márciustól lehet-e másodállása, és ha igen, hol és milyen feltételekkel. Önöket, mint a Bethesda munkatársait, egyházi fenntartású intézményként mindez hogy érinti?

Az egyházi kórházak kultúrájába mindez szerencsésen illeszkedik, mert a fenntartóink nagyon szoros kapcsolatban állnak a kórházainkkal, ezért a másodállások engedélyezését jó eséllyel közvetlen közelről, hitelesen lehet majd megítélni. Sok esetben ugyanis a közellátás működéséhez is szükséges a többes munkaviszony. Ha ugyanis több kollégám nem ügyelne, vagy nem vezetne szakrendelést máshol, akkor az adott, elsősorban leszakadó térségekben működő gyerekosztályok nélkülük egyszerűen működésképtelenek lennének. Reméljük, hogy a fenntartói döntések az állami rendszerben nem vágják el mereven ezeket a lehetőségeket, mert félő, hogy különben sérülnek a korábban finoman beállított kompenzációs mechanizmusok. Így érzékeny, minden körülményt reálisan figyelembe vevő, óvatos elbírálásokkal válhat a törvény életképessé.

Mi a véleménye arról, hogy az ápolók és a hazai egészségügy további, végképp láthatatlan dolgozói most kimaradtak a béremelésből?

Az ápolókban pillanatnyilag erős a sérelemérzet, ami érthető, még annak ellenére is, hogy az elmúlt években több lépésben magasabbak lettek a béreik. Ápolónak lenni, nemcsak a magyar társadalomban, hanem szerte a világon, továbbra is egy kevésbé megbecsült, nem csak anyagi értelemben kiszolgáltatott hivatás. Éppen ezért komoly szemléletváltásra lenne szükség, az ápolói életpályát vonzóvá, szélesebb rétegeknek élhetővé, választásra érdemesebbé kell tenni.

A műszaki, pénzügyi és más adminisztratív területen az egészségügyben dolgozó szakemberek szerepét pedig a döntéshozók mintha nem mindig értenék. Ők is ágazatspecifikus munkatársak, legtöbbször máshonnan nem pótolható különleges tudással rendelkeznek. Gondoljunk csak egy lélegeztetőgépeket beállító és karbantartó technikusra. Az ő esetükben az a felületes látszat, mintha a munkaerőpiacon hemzsegnének az egészségügyi területen is alkalmazható közgazdászok, mérnökök, karbantartók, miközben egyáltalán nincs így. Ezért a központi béremelés számukra is indokolt, mert a szaktársaik más ágazatokban jobban megbecsültek.

Mi a véleménye, milyen hatása lesz a hálapénz kivezetésének?

Nagyon örülök, ha a korrupciós elemeket is magába foglaló, a betegirányítási és oktatási szabályzásokat is súlyosan torzító paraszolvencia végleg kikerül a rendszerből. A kutatások azonban azt jelzik, hogy a paraszolvenciával a betegek elsősorban szabad intézmény- és orvosválasztást vásárolnak, és ezekkel együtt bizonyos fokú biztonságot, vagy inkább biztonságérzetet fizetnek meg. Az új törvény keretei között egyelőre nincs terv azzal kapcsolatban, hogy a beteg márciustól hogyan jut el ahhoz a szakemberhez, akihez ő szeretne.

Nekem ugyanakkor meggyőződésem, hogy sokan továbbra is befolyásolni akarják majd, hogy kinél szeretnének szülni, ki operálja vagy kezelje őket. A rögzített beutalási rend szerint erre most nincs legális lehetőségük, és ezután elvész az eddig bejáratott szürkezónás, rossz, paraszolvenciás módszer is. Éppen ezért a legális szabad orvosválasztás kérdése, és a másik oldalon a pluszteljesítményért járó magasabb juttatás igénye napirendre kell, hogy kerüljön.

Van ezzel kapcsolatban valamilyen ötlete? Mi lenne a legjobb megoldás?

Meg kellene fontolni, hogy a szabad orvosválasztást pluszpénz fizetésével, akár egy kiegészítő biztosítás keretein belül legális útra terelhetnénk a paraszolvencia helyett. Aki egy adott orvoshoz szeretne menni, fizessen be pluszpénzt a kasszába, amit döntő részben közvetlenül az orvos és személyzete kapna meg, egy töredékét pedig a hátteret biztosító intézmény.

Mindezzel együtt hangsúlyozom, hogy a megkezdett útra rá kellett lépni, hogy javuljon az orvosok helyzete és tisztuljanak az egészségügyben a viszonyok, de hátra még korántsem dőlhetünk, a leírt rendszer még bejáratásra, kiegészítésekre és korrekciókra szorul.

(Borítókép: Isza Ferenc / Index)