A PET-palackok okozta probléma már nem a Himalájában vagy a Mariana-ároknál van, hanem karnyújtásnyira, esetünkben a Tiszánál – mondta az Indexnek adott interjúban Csereklye Barnabás, a Hell Energy ügyvezető igazgatója. A magyar cég vezetőjét azok után kerestük meg, hogy a csütörtökön közzétett blogposztjában a hazai üzleti életben szokatlanul élesen és igencsak kritikusan fogalmazott a Coca-Cola fenntarthatósági stratégiájáról.
Mikor döntötték el, hogy nem hallgatnak tovább?
Miután a Tisza elkezdett áradni, és kiderült, tele van PET-palackokkal, a környezetre káros anyagokkal, azt a döntést hoztuk, hogy elkezdjük az embereket tájékoztatni a műanyagszennyezés valós problémáiról.
„Miközben a műanyagszennyezés élen jár, önmagában is annyi PET-palackot bocsát ki a Coca-Cola, amelyet a szükséges technológiai kapacitások és visszagyűjtési rendszerek híján jelenleg képtelenség teljes mértékben újrahasznosítani. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezt zajos kommunikációs kampányokkal és nemzetközi díjakkal igyekszik elfedni, pedig a 2020-as években az egyszerhasználatos műanyag-csomagolással már nem lehet bekopogtatni a körforgásos gazdaság ajtaján” – olvasható Csereklye Barnabás „Feléli a jövőt a PET-palackokkal a Coca-Cola” című csütörtöki blogposztjában.
Hogy jön ehhez a Coca-Cola?
Számunkra elfogadhatatlan, hogy a világ legnagyobb üdítőgyártó cége a környezetvédelem mellett kampányol, miközben egy egyszerű nyereményjátékkal arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy minél több PET-palackba csomagolt üdítőt vásároljanak. Ez nehezen összeegyeztethető a környezetünkben okozott károkkal.
Mi a probléma a PET-palackokkal?
A világ nagyjából 78 millió tonna műanyaghulladékot termel, amelynek mindössze két százalékát hasznosítják újra úgy, hogy azonos vagy hasonló termék lesz belőle. Négy százalékából értékcsökkentett termék lesz, például szőnyeg, kerti bútor, póló, vagyis összesen nagyjából hat százalékot lehet újrahasznosítani. A többi része hulladéklerakókba, szemétégetőkbe kerül, vagy elvész az újrahasznosítás során, és ami a legrosszabb, a legtöbb műanyag az óceánban és az erdőkben végzi, és nem bomlik le.
Egy PET-palackból, amely élelmiszeripari minősítéssel rendelkezik, egyszer vagy kétszer lehet újra palack.
Ezzel szemben az alumíniumot végtelenszer lehet újrahasznosítani, és mindig ugyanaz a minőségű termék marad.
A Hell Energy ezért döntött az alumínium mellett?
Hat évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy számunkra az alumínium a jövő csomagolása, négy éve pedig megépítettük Magyarország eddigi egyetlen alumíniumdoboz-gyárát. Elhatároztuk, hogy minden, ami folyik és alumíniumdobozba csomagolható, az oda is kerül. A Hell Energy mellett a másik brandünk, a Xixo szénsavas üdítőket és jeges teákat gyárt, és örömmel jelentettük be nemrég, hogy a szénsavas termékek csoportjában kivezetjük a PET-palackos kiszerelést, igaz, a jeges tea még kapható PET-palackban, de csupán egyetlen ilyen töltő gépsorunk van, a többin csak alumíniumdobozokat lehet tölteni. Sőt, a minap a Nestlé is bejelentette, hogy a Xixo után kiszáll a palackos vízüzletéből a legnagyobb piacán. Ez rendkívül fontos, mert a lineáris gazdaságból megyünk át a körforgásos gazdaságba, márpedig az alumínium örökké ott tud maradni a körforgásban, sőt van is kimutatás arról, hogy hatvan napon belül újra doboz lesz belőle, és ismét kikerül a boltok polcaira. Sajnos a Coca-Colának a profit a legfontosabb, még a környezetvédelemnél is fontosabb, holott ezt kifelé máshogy kommunikálják.
Meglehetősen éles kritika.
A Hell ezt felvállalja, és a szemébe mondja a Coca-Colának. Értjük, hogy drága az alumínium, és csökkenti a profitot, de tényleg ez a leglényegesebb? Nem inkább azt kéne nézni, mi szolgálja a környezetvédelmet, az egészséget, a fenntarthatóságot?
Ehhez képest a Coca-Cola rátolja a felelősséget a fogyasztóra, mondván, ha nem gyűjtünk szelektíven, akkor nem jöhet létre a hulladékmentes világ.
De ha olyan sok szemetet öntünk a társadalomra, akkor abba belefullad, mert hiába gyűjtünk szelektíven, ha a minimális hányadát lehet újrahasznosítani. Örülünk, hogy példát mutatunk, de a Coca-Colának is ezt kéne tennie, nem csak hangoztatni a környezetvédelem fontosságát. Tudja, hány tonna műanyagot használnak fel évente?
Mennyit?
– A valaha legyártott összes műanyag fele az elmúlt másfél évtizedben készült.
– Az 1950-es 2,3 tonnányi műanyagtermelés exponenciálisan növekedett 2015-ig, amikor a termelés már majdnem elérte a 450 millió tonnát. A várakozások szerint ez 2050-re duplázódhat.
– Évente 8 millió tonnányi műanyaghulladék kerül az óceánokba – ez egyenértékű azzal, mintha a világ tengerpartjain méterenként elhelyeznénk 15 teli szemeteszsákot.
– A műanyagok tartalmaznak különböző adalékokat is azért, hogy például erősebbek vagy rugalmasabbak legyenek. Ezek közül néhány úgy meghosszabbíthatja az élettartamukat, hogy a lebomlásuk akár 400 évig is eltarthat.
(Forrás: National Geographic)
2018-as adat szerint hárommilliót. Osztottunk-szoroztunk, ahogy a The Guardian is, és az jött ki, hogy a Coca-Cola percenként kétszázezer palackot gyárt le.
Ez mit jelent?
Azt, hogy a hárommillió tonna önmagában olyan mennyiség, hogy nincs a világon az az újrahasznosítási kapacitás, infrastruktúra, visszaváltási rendszer, amely ezt a hulladékmennyiséget fel tudná dolgozni. Emellett meg kiszúrják a szemünket azzal, hogy 600 tonnával csökkentették a műanyag felhasználását. De mit jelent a 600 tonna a 3 millióhoz képest? Miért hangoztatják ezt a kampányukban? Erre egy nagyvállalat nem lehet büszke. Ráadásul már távlati célokat is kitűztek 2030-ra, miközben a korábbi vállalásaikat nagy részben nem is teljesítették. Három évvel ezelőtt a fenntarthatósági jelentésükben 27 százalék volt az újrahasznosított anyagok aránya, és kimondták, hogy 2020-ra ez már eléri a 40 százalékot. Ezzel szemben 2019-ben 24 százalékra csökkent az arány. 2030-ra pedig azt ígérik, hogy ötven százalék lesz az újrahasznosított anyagok aránya. Mindezt úgy, hogy közben a nyereményjátékukkal éppen arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy még több PET-palackot vegyenek. Pedig megtehetnék, hogy átállnak az alumíniumdobozra, mivel alumíniumcsomagos kiszerelésük is van.
Milyen mértékben hasznosítják újra az alumíniumdobozokat?
Hoztunk egy döntést, hogy olyan alumínium alapanyagot vásárolunk, amelyről egy harmadik fél igazolja, hogy legalább 75 százalékban újrahasznosított dobozból készül. Mellesleg a valaha gyártott, kibányászott, kibocsátott alumínium 75 százaléka a mai napig használatban van.
Súlyos a helyzet?
Egyre súlyosabb. És ezért sem tetszik nekünk, hogy a Coca-Cola azt mantrázza a fogyasztóknak, mennyire fontos az újrahasznosítás, miközben pontosan tudja, hogy az a PET-palackmennyiség, amelyet termel, elad, annak a feldolgozásához nincs meg a szükséges technológiai kapacitás. Így bekerül az óceánokba, hulladéklerakókba, beleszivárog a vizünkbe, megisszuk, a műanyagok bekerülnek a szervezetünkbe, tehát nemcsak környezetvédelmi szempontból fontos, hanem az ember egészsége miatt is. Tanulmányok is vannak arról, hogy heti szinten ötgrammnyi műanyagot eszünk meg mikroműanyag formájában, ami bekerül a szervezetünkbe. Mivel nem természetes anyag, nincs ott jó helyen, ez pedig komoly problémákhoz vezethet. A látszatintézkedések így nem is érnek célt. Ennél sokkal fontosabbak a valódi tettek.
Mire gondol?
Például meg kell szüntetni a PET-kiszerelést egy kategóriában, átváltani környezetbarátabb csomagolásra, mint például az alumínium. Ha már alumíniumot használunk, akkor figyeljünk arra, hogy a legmagasabb újrahasznosított tartalmú alumíniumot hasznosítsuk, és ezt ne a gyártó mondja meg, hanem egy harmadik cég auditálja, amely semleges, teljesen független. Muszáj példát mutatnunk a fogyasztóknak is, akik a tiszta, korrekt kommunikációt várják el. Ráadásul már nem arról van szó, hogy mi történik a Himalájában vagy a Mariana-ároknál. A probléma karnyújtásnyira van, esetünkben a Tiszánál.
Az ügyben kerestük a Coca-Colát is, válaszuk itt olvasható.
(Borítókép: Csereklye Barnabás, a HELL Energy Magyarország Kft. ügyvezetője beszédet mond a Külgazdasági és Külügyminisztérium beruházástámogatói szerződésének átadásán a társaság szikszói székházában 2020. szeptember 14-én. Fotó: Vajda János/MTI)