A hosszú Coviddal vagy a vírus okozta maradványtünetekkel küzdők közül eddig hányan jelentek meg önöknél? 

Kóka János: Egyre többen fordulnak hozzánk az állami egészségügyből kiszorulók, ahol most elsősorban intenzív, akut Covid-ellátás folyik. Itthon változatlanul sok millió ember él magas vérnyomással, krónikus szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedésekkel, és hosszan sorolhatnám. Nekik ugyanúgy biztosítani kell az egészségügyi ellátást, mintha nem lenne Covid. Közben nálunk is egyre nagyobb az igény a poszt-Covid-szövődmények szűrésére, illetve rehabilitációjára, a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt. A lassú lefolyású, elhúzódó, maradványtünetekkel hosszan jelentkező koronavírusos megbetegedések száma egyértelműen növekszik.

Az ő kezelésükre már külön orvoscsapatot állítottunk össze, mert ezeknek a betegeknek az ellátása komplex tudást igényel. Fontos lenne, hogy az aktív, teljes értékű életbe, a munkába való visszavezetésük útját ugyanolyan alaposan tervezzük meg, mint amekkora precizitást igényel a megelőzés, az oltási program kidolgozása. Valószínűleg most még a poszt-Covid- és hosszú Covid-esetek emelkedő görbéjének az elején járunk, és ez újabb időzített bomba lehet az amúgy is túlterhelt egészségügyben.

Olyan magánklinikákat vezetnek, amelyek felajánlották szolgálataikat a kormánynak a koronavírus elleni küzdelemben. Ehhez képest a kormány néhány hete rendeletben rögzítette, hogy használhatja az épületeiket és az eszközeiket. Hol tart most a folyamat?

Leitner György: Két hete jeleztük a kormány és az egészségügyi döntéshozók felé, hogy szeretnénk átvállalni a közszférától a Covid-ellátások prioritása miatt kiszoruló egyéb ellátásokat. Amikor az állami kórházakban már műtőket alakítanak át a Covid-fertőzöttek intenzív ellátására, akkor ott már nem műtenek betegeket, azaz emberek maradnak ellátatlanul. És igaz ez számos, a járvány alatti védekezés alatt ugyancsak háttérbe szoruló járóbeteg-ellátási területre is.

Persze eljöhet az a pillanat, amikor a közkórházi helykapacitások kimerülnek, és felmerül az igény, hogy bocsássuk rendelkezésre az épületeinket, de az teljesen irreális elvárás, hogy a magánegészségügyi szolgáltatók közkórházakból kiszoruló, intenzív terápiát igénylő covidos betegeket vegyenek át, mert erre egyszerűen nem alkalmasak. Intenzív terápiás ágy a teljes magyar magánegészségügyben legfeljebb húsz lehet összesen, de lehet, hogy sokat mondtam. 

K. J.: Mi másban és másképp tudunk érdemi segítséget nyújtani, ezért a mi javaslatunk az volt, hogy arra használjanak bennünket, amiben jók vagyunk.

Azaz?

K. J.: Például a magánkórházak is bekapcsolódhatnának a közellátás tehermentesítésébe. Magyarországon jelenleg 25 ezer ember vár műtétre, közülük több mint tízezren már több mint egy éve. Ezek nem számítanak ugyan életmentő beavatkozásnak, de gondoljunk csak bele, milyen évekig együtt élni egy tönkrement térdízülettel, és marékszámra szedni a fájdalomcsillapítót, arra várva, hogy ránk kerüljön a sor. A kórházi várólisták a Covid nyomására ráadásul egyre csak híznak. A fekvőbeteg-ellátásban ezért célszerű lenne a magánegészségügy műtő- és kórháziágy-kapacitásait arra használni, hogy valamelyest ledolgozzuk a várólistákat.

L. Gy.: Kevesen tudják, hogy számos magánszolgáltató hosszú évek, akár évtizedek óta vesz részt államilag szabályozott, transzparens módon a közfinanszírozott ellátásban, például a képalkotó diagnosztikában. Az Affidea több mint 700 ezer beteg számára nyújt képalkotó diagnosztikai szolgáltatást, a jelenlegi járványügyi körülmények között is, és mi biztosítjuk a budapesti CT- és MR-ügyeletek 60 százalékát.

Azt is látjuk, hogy jelenleg hatalmas a terhelés a tüdő-CT-vizsgálatokon, részben a Covid, részben a poszt-Covid betegek ellátása miatt, ami értelemszerűen kiszorítja például a daganatos betegek vizsgálatait. Mi azt is felajánlottuk, hogy plusz munkaórákkal, akár hétvégén, éjszaka is, ha kell, ezeket a betegeket is ellátjuk, mert a számuk csak nőni fog a következő hetekben, hónapokban, hiszen a járvány miatt sokak vizsgálatára nem kerülhet, kerülhetett sor.

Ezek szerint még folyamatban vannak a tárgyalások, és nem történt komolyabb megállapodás a döntéshozókkal arról, hogy lesz-e együttműködés, és az milyen jellegű lesz?

L. Gy.: Eddig kifejezetten jó tapasztalatokat szereztünk az Országos Kórházi Főigazgatósággal folytatott tárgyalások során. Elküldtük a javaslatainkat, és várjuk a visszajelzésüket.

K. J.: Felkészültünk, és készek vagyunk azonnal segítséget nyújtani. Mi a kapacitásainkat most a rendkívüli pandémiás helyzetben önköltségen, a profitunk elengedése mellett ajánlottuk fel az állam számára.

Ha már a profitálás szóba került. Az egészségügyi szolgálati jogviszony életbe lépésével hány orvos és egészségügyi szakdolgozó jelentkezett önöknél az önéletrajzával azok közül, akik március elejével távoztak az állami egészségügyből?

K. J.: Elsőre – tévesen – úgy tűnhet, hogy nekünk előnyös, ha minél többen távoznak az állami rendszerből, de a magánszolgáltatóknak nem célja és érdeke, hogy kiürüljenek a közkórházak. Ezzel szemben nekünk egy stabil, jól működő állami rendszer az érdekünk. A magánegészségügy a világon mindenütt inkább kiegészíti, mintsem helyettesíti az állami ellátást. Van persze példa arra is, hogy hozzánk jöttek, akik március elején távoztak az állami egészségügyből, de nem ez a jellemző.

A Primus Egyesülethez tartozó magánszolgáltatónak inkább az a célja, hogy hazacsábítsák a külföldön dolgozó magyar orvosokat és egészségügyi szakdolgozókat. A Doktor24-nél igyekszünk versenyképes alternatívát jelenteni. Például az elmúlt egy évben hozzánk csatlakozó ortopéd sebészek fele dolgozott korábban külföldön, leginkább Nyugat-Európában.

L. Gy.: Nálunk sem jelentkeztek tömegével. Tartok tőle, hogy a most felmondó szakdolgozók többsége pályaelhagyó lesz, ami egyenesen tragédia. Mert eleve kevés itthon az orvos, az egészségügyi szakdolgozó pedig még kevesebb. Az, hogy a Covid-járvány kellős közepén egy egészségügyi reform zajlik, és ennek részeként egy új jogállási törvény is bevezetésre kerül, még több, elsősorban lelki terhet ró az egészségügyi dolgozókra. Változatlanul azt képviseljük, hogy a döntéshozóknak jóval többet kellett volna, kellene a szakmával egyeztetniük. A magánegészségügy meglehetősen szétaprózódott piac, rengeteg kisebb-nagyobb szereplővel, részben ezért szervezte meg magát az egyesületünk, a Primus, hogy a kormánynak legyen egy jól beazonosítható tárgyalópartnere, amely a privát szférát képviseli.

Ez a bizonyos fragmentáltság egész pontosan mit jelent, illetve mekkora a magyar magánegészségügyi piac összértéke?

L. Gy.: A hazai magánegészségügyi szolgáltatók megközelítőleg 300-350 milliárd forint árbevételt termelnek évente. Ebből a Primus számításai szerint közel 100 milliárd forint a piac szürkezónájában keletkezik, számla, adófizetés és beteggaranciák nélkül. A hazai piacon jelenleg is több ezer kis privát szolgáltató működik, ezek nagyrészt még mindig egy-két praxisos, a gangon balra az ötös ajtó műfajú lakásrendelők. Ezek adják a teljes magyar magánpiac körülbelül 80 százalékát, illetve a szektor szürkezónájának oroszlánrészét is. Ugyanakkor a piaci térkép az utóbbi öt-tíz évben erősen átalakulóban van: az üzleti alapokon működő, transzparens és jelentős befektetéssel létrehozott piaci szereplők megjelenésével, illetve most már vezetésével elindult egy erőteljes konszolidációs folyamat.

K. J.: A magánegészségügyi piac egy része még mindig viszonylag szürke, főleg a kisebb szereplőknél továbbra is jellemzőek a kerülőutak, számla nélküli ellátások. A Primus Egyesület létrehozásának egyik célja pont a szektor kifehérítése, a minőségbiztosítás kikényszerítése a magánpiacon. Ez azért is fontos, mert az aktív lakosságnak egyre nagyobb része vesz igénybe magánellátást is. Tegyük azonban hozzá, hogy nemzetközi összehasonlításban még mindig viszonylag alacsony a magánegészségügyi szolgáltatók jelenléte a hazai rendszerben, itt elsősorban a kiegészítő egészségbiztosítás tömeges elterjedése jelenthetne áttörést.

Egyesek szerint a magánegészségügy a „mellműtétre készülő” gazdagok sportja. Ehhez képest jellemzően kik veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat?

K. J.: Szomorú, hogy van, aki ekkora hülyeségeket nyilatkozik. A közkórházakban valószínűleg sokaknak fel sem tűnik, amikor egy vérvétel kiértékelése vagy egy röntgenvizsgálat során az államon keresztül egy magánszolgáltató szolgáltatását veszik igénybe. A felméréseink alapján a felnőtt magyar lakosság több mint ötven százaléka kipróbálta már legalább egyszer a magánegészségügyi ellátást, és a visszatérő ügyfelek száma is egyre növekszik. 

A magán- és az állami ellátás viszonya is meglehetősen tisztázatlan volt mostanáig. Mindez hogyan változhat a kormánnyal folytatott tárgyalásokkal, valamint az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal? Mire számítanak? 

L. Gy.: A közismert 3T-n belül eddig leginkább a tűrt kategóriában szerepelt a magánegészségügy, mi viszont nagyon szeretnénk megcélozni a támogatott T-t. Látom, hogy a döntéshozók körében elindult az arról való gondolkodás, hogy az állami és a magánegészségügy hogyan kapcsolódhat átláthatóan és hatékonyan egymáshoz. Szerintem a kettőnek a versengés helyett sokkal inkább egymást kiegészítő és erősítő szerepben kellene működnie, de pillanatnyilag még nem itt tartunk. Az együttműködést az is kellene hogy erősítse, hogy nincs két szektorra elegendő humán erőforrás. Szerintem mindkét szektornak megvannak a maga erősségei, miközben egymásra vannak utalva. Egy okos szabályozással igazi szinergiát lehetne teremteni közöttük, aminek a legnagyobb nyertesei a betegek lennének.

(Borítókép: Egészségügyi dolgozók fertőtlenítik a műtőt a délkelet-franciaországi Brugge magánkórházában 2020. december 3-án. Fotó: Philippe LOPEZ / AFP)