Az enyhítés első köre a bolttal rendelkező vállalkozóknak kedvezett. Sokan végleg bezárni kényszerültek, mások ilyen-olyan módon, de túlélték a legnehezebb időszakot. Ezúttal három kisvállalkozó: egy virágos, egy ajándékboltos és egy dizájner ruhadarabokat tervező és értékesítő üzlet tulajdonosa mesél a talpon maradásáról, illetve a cél érdekében bevetett trükkökről.
16 éve üzemeltetem a Laura Virágot, sok mindent megéltem ez idő alatt – kezd a kalandos történetbe Muszula Tímea. 2019-ben úgy döntöttem, ismét vendéglátásra adom a fejem, majd a férjemmel elkezdtük egy kreatív cukrászda-kávézó kivitelezését. Akkor még nem tudtuk, hogy 2020-ban ez rossz döntésnek bizonyul. Mindenünket ebbe az üzletbe fektettük.
A baj csőstül jött: virágosként az összes rendezvényünket lemondták, majd az esküvőket is. Hamarosan a szállodák dekorációi is elmaradtak, majd márciusban be kellett zárnunk a virágüzletet is. Ekkor már javában zajlott az építkezés a virágboltos, kreatív kávézónkban, a Cloe Cafe-ban, április elején nyitottunk volna.
A következő keserű pirula az volt, hogy a már közel egy éve tartó munkálatok után kiderült, nem nyithatunk ki. A megrendelt berendezéseink, gépeink és bútoraink zöme a határzárak és leállások miatt külföldön maradtak. Nem adhattuk fel: online kezdtük el értékesíteni a virágainkat és dekorációinkat az ország egész területén, így az első hullámot, ha nehezen is, de végig tudtuk csinálni.
Nyilván a várva-várt nyitás sem úgy alakult, ahogy elképzeltük, hiszen turizmus nélkül semmi sem olyan, mint régen. Szeptember-októberben egy picit fellélegezhettünk, majd november elején ismét jött a hideg zuhany. A virágbolt mellett a kreatív kávézónk összesen 3 hónapot lehetett nyitva. Újra bezártunk, majd a már több mint 10 éve egy helyen lévő virágboltunkat elköltöztettük a kávézóba, hogy legalább így nyitva tudjunk maradni, ha nem is kávézóként, a kávézónkat pedig átalakítottuk ajándék-virág üzletté.
Hozzászokva a jelenlegi helyzethez, alkalmazkodva a folyamatosan változó szabályokhoz és rendeletekhez, működtetve a virágboltot és webhsopot, vártuk a virágosok legnagyobb napját, a nőnapot. Nos, ekkor a már virágbolttá átalakított kávézónkat is be kell zárnunk, a lehető legrosszabb időben, majd kiderült, virágosként nyitva lehettünk ezen a napon, azonban már az árut nem tudtuk a lemondások után beszerezni, így nőnapon reggel 10 kor nem volt árukészletünk.
A rengeteg hullámvölgy, átalakulás, változás eredményeként a 22 fős személyzetünk 8 fősre apadt. Most egy olyan gasztronómiai kereskedelem felé irányítjuk kávézó-virágüzletünket, ami jelenleg minden szabály szerint nyitva lehet. Ezt nem csak egy ideiglenes megoldásként szeretnénk létrehozni, hanem az elkövetkezendő egy-két évre biztosan. Döntésünket befolyásolta, hogy a közeljövőben turistákra továbbra sem számíthatunk, illetve a terasznyitást követően is maximum 3 asztalt tudnánk biztosítani a vendégeinknek. Most egy kis virágboltos-gasztro üzlet kialakításában vagyunk, ahol recept szerint is lehet majd vásárolni, finomságot, bort, virágot és minden egyebet, mondjuk egy jó piknikhez. A legnagyobb szerencsénk azt hiszem az, hogy a kreatív szakmában dolgozunk, ami kellett ahhoz, hogy a legkülönfélébb helyzetekre reagálni tudjunk.
10 éve indítottuk dizájner ruházati boltunkat, az Art On Me-t – mondja a tulajdonos, Marton Ancsa. 13 alkalmazottunk van, és egy kis üzletet tartunk fönt a Budapest belvárosában. Az első hullám idején nem éreztünk semmit, sőt, fel is ment a forgalmunk, akkor még volt pénze az embereknek vásárolni. Szerencsénk is volt, mert az egyik házhoz szállító hálózat elkezdett maszkokat rendelni tőlünk, így gyorsan át tudtam állítani a varrodát a maszkvarrásra, sőt, tudtam munkát adni máshonnan elbocsájtott varrónőknek is.
A második hullám idején kezdtem én is tudatosan a magyar termékek felé fordulni és a zöldségektől a cipőig mindent hazai termelőktől, tervezőktől venni.
A harmadik hullám és a bezárások aztán betették a kaput, kampányt indítottunk, arra kértük a vásárolóinkat, hogy segítsenek ismét azzal, hogy bennünket és magyar termékeket vásárolnak. A legsokkolóbb az volt, amikor be kellett zárnunk a fizikai üzletünket. Azt sem lehetett tudni, hogy ez meddig tart majd, és miből fogunk fizetni a beszállítóinknak, alkalmazottainknak, végül egyetlen munkatárstól sem kellett elköszönnünk.
A bolt noha bezárt, amíg lehetett, átvevőpontként is működött és gyakran mást is vittek a vevők, nem csak, amit online rendeltek. Mára teljesen áttereltük a forgalmat a webshopunkra és találtunk egy lelkes, boutique ügynökséget, amely segített a kommunikációnkban, a marketingben. Ez is nagy feladat volt, hiszen még sosem dolgoztunk együtt ügynökséggel, menet közben ezt is meg kellett tanulnunk.
Az üzletünket most meg tudtuk nyitni, az új szabály az, hogy nincs szabály, folyamatosan ugrásra készen kell állni és sokkal tudatosabban, fegyelmezettebben, előrelátóbban kell tervezni. A mi taktikánk már az első hullám idején is az előrmenekülés volt: az utolsó erőnket megfeszítve összeszedtük magunkat és óriási baráti szívességeket kérve és nem utolsó sorban, kapva legyártottunk több kollekciót, amelyet Pejkó Gergő fotózott. A legjobban az esett, amikor meghallottam, hogy a fotózás stylistja, Fogt Linda bement a varrónőinkhez, akik évek óta nálunk dolgoznak, és azt mondta nekik, hogy ilyen szép, precíz varrást nagyon rég látott, mint ami az ő kezük alól kikerül. Ez jól esett.
Tavaly márciustól szeptemberig nagyjából 80-90 százalékkal esett vissza a forgalmunk, aztán egy kicsit enyhítettek az elszenvedett károkon a külföldi viszonteladók karácsonyi rendelései, majd novembertől egy soha nem látott webshop-rendeléses időszakot csináltunk végig. Nyilván arra sem készültünk fel, hogy az online terhelést bírjuk, ebben eddig nem volt nagy tapasztalatunk – kezdi személyes történetét Boldizsár Károly, a kézműves papírárúk gyártásával és kereskedelmével foglalkozó Bomo Art tulajdonosa, aki 24 éve indította vállalkozását és három boltot tart fent.
A kritikus egy év csak folyamatos húzások, költségcsökkentések árán volt túlélhető, de amúgy is meg kellett ezt már lépnem, egy ideje ráérősen halogattam a dolgot.
Azt, hogy a rolót nem kellett lehúzni végleg, azt a magyar törzsvásárlóinknak köszönhetjük, nélkülük nem sikerült volna.
Láttál mostanában nézelődő sétafikáló embereket az utcán? Nem. Céltudatosság. Azt hiszem, ez az amit egyébként mindenki megtanult ebből az egészből, vagy ha nem is megtanult, de rászokott, hogy gyors legyen, már, ami a vásárlást illeti. Nekünk például nagyon sok olyan termékünk van a boltban, ami a vásárlási élményt segíti, például gyönyörű szatyor, kicsi ajándékok, extra dolgok, amiken most inkább spórolni kell, mert, ha valamin, a termékeken nem akarok spórolni.
Közben persze dolgoztunk, egyrészt megkértem a könyvkötő lányokat bent a műhelyben kísérletezzenek már a meglévő, megmaradt alapanyagokkal, de megszületett a BomoPrint, ami szerintem nagy dobás. Az emberek nagyon szeretik a csomagolópapírjainkat, és mindig azokból kellett kivagdosniuk a grafikákat, ha a falra szerették volna akasztani őket. Ezt a gondot levettük a vállukról és megszületett ez a kifejezetten karanténtermék, méghozzá három méretben.
(Borítókép: Muszula Tímea)