Számos oka lehet annak, hogy miért nem tart igényt Magyarország az európai uniós helyreállítási alapból csaknem 3400 milliárd forint hitelre. Ezek közé tartozhat a szűkös határidő, vagy éppen a célkitűzések közötti eltérés is.
Magyarország lemondott az európai uniós helyreállítási alap jelentős részéről. A Helyreállítási és Ellenálló képességi Eszköz (RRF) keretén belül összesen 5894 milliárd forintot igényelhetett volna a magyar kormány – amely 2511 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásból és 3382 milliárd forint hitelből áll össze –, és úgy tűnt, ebből 5797,1 milliárd forintra tart igényt az állam.
Ehhez képest Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a hétvégén bejelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyeztetett Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével múlt pénteken, Brüsszelben, és jelezte,
Magyarország a helyreállítási alap kapcsán kizárólag a 2500 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatásra nyújtja be a tervét, így a csaknem 3400 milliárd forintos hitelkeretről lemondunk.
De mi áll a háttérben? Miért nem tart igényt a magyar kormány az Európai Unió gazdaságélénkítő csomagjának az egészére?
Gulyás Gergely ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy szükség esetén egyes konkrétan meghatározott projektre a kormány megfontolja a hitelfelvételt, de szeretnék minél alacsonyabb államadósság mellett végrehajtani a gazdaság újraindítását. Emellett hangsúlyozta, hogy az RRF hitele 2023 végéig bármikor megigényelhető. Egyébként Magyarországon kívül is van más tagállam, amely nem kért a hitelből.
A döntés kétségkívül meglepő – elvégre korábban arról volt szó, hogy a hitelkeretre is igényt tart a magyar állam –, ugyanakkor logikus is. A Portfolio által megkérdezett brüsszeli és budapesti szakértők szerint számos oka lehet a megváltoztatott döntésnek.
Az egyik a gyorsaság. Ha Magyarország időben leadja a tervezetét – a határidő április 30. –, és az első európai uniós tagállamok között lesz, akkor a leterheltség és az időhiány miatt várhatóan kevesebb kivetnivalót talál benne az Európai Bizottság,
így a 2500 milliárd forintos vissza nem térítendő támogatás 13 százalékos előlege (nagyjából 326 milliárd forint) megérkezhet az ősz elején.
De az is fontos szempont, hogy minél kisebb legyen a kockázat a forráslehívások körül.
Emellett az RRF felhasználási szabályrendszere bonyolult és sok kötöttséget tartalmaz, amely országonként változik, ráadásul csak februárban készült el a végleges verzió, így a tervek elkészítése, átalakítása a szabályoknak megfelelően rengeteg időt venne igénybe, ami veszélyeztetné az április 30-i határidőt.
Magyarország egyébként nem lóg ki azzal, hogy nem kér a hitelből – a kormány már az ősszel utalt rá –,
a jelek szerint ugyanis csak öt-hat tagállam igényli ezt a pénzt, és azok sem a teljes összeget.
Sőt, Magyarország már kapott 180 milliárd forintot a munkaerőpiaci támogató hitelkeretből (SURE). Ráadásul az RRF-keretet a következő három évben le kell kötni, 2026-ig pedig fel kell használni, ami megnövelheti az árakat, mivel a kormány elkötelezné magát a projektek mellett, nem tudna visszalépni, miközben a munkaerőpiaci és építőipari kapacitások nem nagyon változtak az elmúlt években. Az RRF hitele tehát még inkább felhajtaná az árakat és a béreket.
Ezek mellett az is lényeges szempont, hogy az újabb hitelfelvétel azonnal növelné az államadósságot és az államháztartási hiányt, amelynek lefaragása egyébként is fontos lenne.
Azonban más okok is meghúzódhatnak a háttérben, így az is, hogy a kormány a tervek szerint a hitelkeret 24,5 százalékát a fenntartható közlekedésre, 20,4 százalékát az egyetemek megújítására áldozna, ez pedig ütközik az Európai Unió célkitűzéseivel, pláne, hogy
a 2050-es klímasemlegességi terveket segítő projektekre és a digitalizációra jóval kevesebb összeget fordítanának, és ez aligha menne át Brüsszelben.
Ráadásul az Európai Bizottság a közbeszerzések átláthatatlanságától is tart, ezért jogszabályi változásokat várna el, amelyeket a magyar kormány nem teljesít.
Az is problémát vet fel, hogy az RRF-pénzeket átalakításokra kellene költeni, amelyekbe nem tartoznak bele az építkezések vagy az orvosi béremelések, vagyis a kormánynak be kellene bizonyítania az Európai Bizottság felé, hogy valóban reformokra költi a pénzt.
(Borítókép: Orbán Viktor az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. április 27-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)