A koronavírus-járvány alaposan felforgatta a gazdaságot. De milyen hatással volt a tőzsdékre, a tőzsdei spekulációkra?

Amióta tőzsde létezik, ez az a hely, ahol a spekulációk mozgatják az árfolyamokat, és kijelenthető, hogy tőzsdei spekuláció hiányában a gazdaság szereplőinek sokkal nehezebb lenne forráshoz jutniuk, akár kötvény, akár részvény formájában. A befektetőket ugyanis mindig a kockázatmentesen elérhetőnél magasabb hozam reménye sarkallja arra, hogy odaadják a pénzüket másoknak vállalkozási célra, és amikor ilyen válságos időszak van, mint most, a koronavírus-járvány idején, akkor ez még inkább felerősödik, és ahhoz, hogy egy befektető a biztos utat elhagyja, nyilván még nagyobb hozamígéretre van szüksége. Mindez tehát azt jelenti, hogy a válságok idején általában emelkednek az elérhető hozamok, ami úgy következik be, hogy a válság beköszöntekor először csökkennek az eszközárak.

Így volt ez a 2008-as világválság idején is, az egész egy hatalmas tőzsdei zuhanással kezdődött, és ez történt most is, éppen egy évvel ezelőtt, amikor a kötvényárfolyamok és a részvényárfolyamok egyaránt a mélybe süllyedtek. Válság idején a természetes emberi alapreakció a kockázatkerülés, és ilyenkor ahhoz, hogy valaki olcsó értékpapírt vásároljon, az kell, hogy a befektetése nagy megtérüléssel kecsegtessen, ezért ilyen szempontból válsághelyzetben inkább tere van a spekulációnak, mint békés időszakban.

Régi igazság, hogy a tőzsdéket mindig a félelem és a mohóság viszonyai befolyásolják. Vagyis amikor erősebb a félelem, az árak esnek, amikor pedig már nagyobb a mohóság, mert a túlzottan alulértékelt árak vásárlásra csábítanak, akkor a mohóság elkezdi felfelé hajtani az árfolyamokat. Ezt láttuk az elmúlt néhány hónapban a tőzsdén az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is, amikor néhány tőzsdeindex rekordközeli árfolyamszintet ért el.

Mindez tehát nem elítélendő manipuláció?

A manipuláció és a spekuláció két különböző fogalom. A spekuláció nem ördögtől való, hanem egy teljesen logikus és természetes piaci folyamat, hiszen mindenki nyerni akar, és ennek reményében vesz olyan eszközöket, amelyekről azt feltételezi, hogy az átlagosnál jobban emelkedik majd az áruk, ha helyreállnak a normális viszonyok. Tehát amikor tavaly tavasszal minden értékpapír értéke a mélybe zuhant – ideértve különösen a légitársaságokat, az áramszolgáltatókat, az autógyárakat, a vaskohászatot –, akkor a befektetők olyan technológiai cégek papírjait kezdték el venni, amelyekről feltételezhető volt, hogy az otthonlét és az otthoni munkavégzés miatt emelkedni fog a forgalmuk. Most azonban a beoltottság növekedésével és a kilábalás közeledtével ismét a hagyományos iparágak kerültek a befektetők fókuszába.

Véleménye szerint igaz-e az, amit a szociológusok állítanak, tudniillik, hogy a válság idején polarizálódik a társadalom, vagyis a gazdagok még gazdagabbakká, a szegények még szegényebbekké válnak?

Magyarországon az elmúlt évtizedekben a válságtól függetlenül is polarizálódás figyelhető meg. Éppen most jelentetjük meg Szakonyi Péter szerkesztőtársammal A 100 leggazdagabb magyar című könyvünk idei kötetét, ami immár a huszadik kiadásához érkezett, és abban megfigyelhető, hogy húsz év alatt ezeknek az embereknek a vagyona a GDP-hez viszonyítva 4 százalékról 8 százalék fölé emelkedett. Magyarország tehát polarizálódik, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ezt a kérdést árnyaltabban kell szemlélni, hiszen ott rengeteg ember tőzsdézik, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a tőzsde a gazdaságnak mindössze egy marginális szeletét teszi ki.

Amerikában a háztartások több mint fele rendelkezik valamiféle részvényvagyonnal, ami az utóbbi évben jelentősen gyarapodott, főleg a fiatalabb korosztályoknak köszönhetően, akiknek több idejük volt tőzsdézni, és bár relatíve kisebb pénzekkel szálltak be, mégis az ő szerepük hajtotta fel azokat a technológiai papírokat, amelyeknek a szárnyalását láthattuk. Egyénileg ugyan kisebb összegeket fektettek be, de összességében a jelenlétük mégis százmilliárd dollárokban mérhető. Vagyis az Egyesült Államokban nem polarizáció történt, mert igaz ugyan, hogy ezek a szereplők gazdagodtak, de ők nem a társadalom legtetejét reprezentálják, hanem a középréteget, amely rákapott a tőzsdézésre.

A magyar tőzsdén van-e olyan cég, amely a járványnak köszönheti a felemelkedését?

Igen, ilyen a Masterplast. Ennek a vállalatnak a tőzsdei értéke egy év alatt az ötszörösére emelkedett, ugyanis a cég maszk- és védőruha-alapanyagokat gyárt. Egyébként a Fejér megyei Masterplast már tíz éve jelen van a tőzsdén, eredendően építőipari szigetelőanyagokat gyártott, de most jókor volt jó helyen, amikor kiváló érzékkel megvásárolt másfél éve egy kis németországi üzemet, ahol alapvetően ugyan továbbra is szigetelőanyagokat gyárt, de ezek egy része – az úgynevezett 'nem szőtt textília' – az egészségügyi maszkoknak is alapanyaga.

A Masterplast ennek köszönhetően 2020-ban az egészségipari program állami támogatásával tízmilliárdos beruházást hajtott végre, és a vírusidőszak nyertesének mondható. Vagyis a Masterplast esete egyedi sztori, és azok a részvényesek, akik erre az egyedi sztorira hamar ráéreztek, nyilvánvalóan jól jártak.

(Borítókép: Kereskedők a New York-i tőzsde emeletén dolgoznak 2020. március 20-án. Fotó: Spencer Platt / Getty Images)