A kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem globális, valamennyi országban jelen lévő kihívás. Mit lehet tenni veszélyhelyzetben? Ha valakit fogva tartanak, lelkileg, fizikailag bántalmaznak, kihasználnak, megfélemlítenek, szexuálisan kizsákmányolnak? A napokban zárult le a Kapcsolj egyből! projekt, amely az elmúlt négy és fél évben 1,16 milliárd forintnyi uniós forrásból támogatta a hazai kríziskezelő szolgálatok, köztük az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) fejlesztését. Az OKIT-hoz futnak be a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem miatt segítséget kérők hívásai, majd képzett tanácsadóik helyi családsegítő szolgálatokon keresztül megszervezik az életveszélyes tűzfészekké vált otthonokból az áldozatok kimenekítését. Illetve azokét, akik jellemzően külföldön válnak munkacélú kizsákmányolás, elsősorban prostitúció áldozatává.

Segítség van. Inkább az a tragikus, hogy az áldozatok közül máig sokan nem értesülnek erről, ahogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai sem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz. Holott a rendőr, a bíró, a helyi családsegítő, a háziorvos és a pedagógus stb. közös munkája nélkül nem lehet felszámolni a családon belüli erőszakot. Az elmúlt négy és fél évben mennyiben sikerült összehangolni a rendszert?

Boglacsik Tímea: Az áldozatsegítő rendszer hatékony működésének valóban elengedhetetlen feltétele a résztvevők megfelelő együttműködése. A képzéseken éppen ezért kiemelt hangsúlyt helyezünk arra, hogy az áldozatsegítés szereplőit egy asztalhoz ültessük, a bírót, a rendőrt, a pedagógust, védőnőt, a gyámügyön dolgozót, a családsegítőt, hogy egyrészt jobban megismerjék a kapcsolati erőszak természetét, másrészt egymást is.

Ha mindenki tisztában van a saját szerepével az áldozatok segítésében, és tudja, hol húzódnak a kompetencia határai, illetve ismeri a következő lépcsőt, akkor tudunk csak igazán hatékonyan segíteni. A képzés után egyébként rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, hogy mennyi plusztudásra, illetve kapcsolatra tettek szert.

Azt mondhatom, hogy ezen a téren is rengeteget fejlődött a rendszer az elmúlt években. Az elmúlt négy és fél évben közel 800 milliós keretből többek között négyezer, gyermekvédelemben érintett hazai szakember továbbképzését tudtuk elvégezni.

Sokat hallhattuk az elmúlt egy évben, hogy az összezártság miatt még jobban elszabadult a családon belüli erőszak. A hívásaik számai alapján pontosan mennyire?

Az előző évek hasonló időszakához képest tizenhat százalékkal emelkedtek a hívásszámaink, elsősorban az első hullám elején. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy Varga Judit miniszter asszony tavaly januárban igen intenzív kommunikációs kampányba kezdett, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra, illetve mi mint OKIT is folyamatosan kampányoltunk, amihez például Pásztor Anna adta az arcát és a hitelességét.

Pont egy éve debütált a projekt során fejlesztett csetfunkciójuk a kapcsoljegybol.hu-n, ami azért is életmentő lehet, mert sok bántalmazó az áldozatot már telefonálni sem engedi, illetve folyamatosan ellenőrizgeti a keresési előzményeit. Eddig mennyi csetes megkeresés érkezett?

Az elmúlt egy évben körülbelül hatszáz megkeresést kaptunk cseten keresztül. A csetbeszélgetéseknek elsősorban kopogtató, beköszönő funkciója van, ezen keresztül inkább tájékozódnak nálunk, hogy mi mint OKIT miben tudunk nekik segítséget nyújtani. A cset azért is hasznos, mert teljesen anonim, személytelen, és ha az áldozat bezárja az ablakot, nem lehet visszakövetni, hogy ő egyébként velünk csetelt. Persze voltak olyan csetelések is, amelyekből aztán telefonhívás lett, abból pedig menekítés.

Emellett elérhető a Kapcsolj egyből! applikációnk is, és a benne lévő pánikgombot megnyomva egyből a mi számunkat lehet tárcsázni. Szintén szenzációs találmány, ha valakinek be van kapcsolva a helymeghatározó funkció, tíz kilométeres közelségben elérhetőséggel együtt megmutatja azokat a segítő intézményeket, ahova fordulhat.

A projekt véget ért, de az OKIT mint telefonszolgálat továbbra is változatlanul működik, és segíti, menti az áldozatokat?

Természetesen! 16 éve, a kezdetektől állami finanszírozással működünk, ráadásul az utóbbi években jelentősen megnövelt költségvetéssel.

Nagy dilemma, hogy mivel segítünk leginkább. Ha bemutatjuk az áldozatsegítő rendszer működését, akkor növeljük a belé vetett bizalmat, ugyanakkor eszközt is adunk a bántalmazók kezébe, akik félő, hogy innentől könnyebben találják meg az áldozatot. Mi a helyes út?

Nyilván nem fogjuk elárulni, hogy egy-egy hívásnál a szűrés, a kockázatelemzés pontosan hogyan működik. Egyébként is nagyjából harminc különböző szempont alapján vizsgáljuk, hogy pontosan hova menekítsük, hol helyezzük el az áldozatot.

Gyakori forgatókönyv, hogy a bántalmazó beállít, és tovább kell menekíteni az áldozatot?

Sajnos fordult már elő, hogy a bántalmazó menekítés után megtalálta az általunk az ország másik végében lévő krízisközpontban elhelyezett áldozatot, miután a bántalmazott használta a bankkártyáját, a számlakivonat pedig a hónap végén megérkezett az otthoni címére, egyenesen a bántalmazóhoz. Innentől már nem volt nehéz kideríteni, hol van az áldozat. Ám ugyanúgy árulkodó lehet egy Facebookon megosztott kép, ahogy a bántalmazók nemegyszer telepítenek titokban kémprogramot az áldozatok telefonjára, de akár egy közösségi oldalon megjelenített kereső poszt is vezetett már el bántalmazót az áldozataihoz.

Gondolom, a krízisközpontok munkatársai pontosan tisztában vannak az említett és a hasonló piszkos trükkökkel. Hogyan lehet száz százalékig kivédeni ezeket, ha egyáltalán lehetséges?

A krízisközpontban egyfelől alaposan felkészítik a buktatókra az áldozatokat. Másfelől a legtöbb intézményben mára komoly kamerarendszer működik, illetve zsilipes bejutás védi az oltalmazottakat, és magát a krízisszobát is általában egy másik kijárat közelében helyezik el. A továbbmenekítések aránya egyébként nem haladja meg az egy százalékot. Ez köszönhető annak is, hogy a legtöbb központ kiváló kapcsolatot ápol a rendőrséggel, és nyilván vannak arra vonatkozó protokollok, hogy mi történjen, ha mégis megjelenik a bántalmazó.

Amikor valaki emberkereskedelem áldozata lesz, őt ugyanúgy hazahozzák külföldről, például egy brüsszeli bordélyházból, és elbújtatják a futtatója, a kizsákmányolója elől?

Ilyenkor a jellemző forgatókönyvek, hogy valaki nyelvtudás nélkül megy ki külföldre dolgozni, és vakon ír alá egy idegen nyelvű szerződést, majd a végén nem kap pénzt, vagy nem annyit, amennyiben korábban megegyeztek a munkáltatóval. A szexuális célú kizsákmányolásnál előfordul, hogy a bántalmazó férj vagy élettárs kényszeríti prostitúcióra az áldozatot. Sok olyan történetet is ismerünk, amikor az áldozat kimegy külföldre bébiszitternek, de ehhez képest más munkára kényszerítik. Számos olyan eset van, hogy az áldozatok egymásnak adják a telefont, mert megtapasztalják, hogy nálunk nincs áldozathibáztatás, mi nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi hol csúszott el, mit rontott el, hanem valós segítséget nyújtunk.

Gondolom, megél néhány heves érzelmet, amikor elhangzik a szintén gyakori panasz, hogy nincs segítség, az állam magukra hagyja az áldozatokat. Mennyire követik nyomon az áldozatok későbbi karriertörténetét?

Az OKIT kompetenciája alapvetően addig terjed, míg az áldozat kimenekítését az otthonából megszervezzük. Onnantól kezdve, hogy valaki bekerül bármelyik krízisközpontba, átadjuk a gondozási feladatot. Akik azt mondják, hogy nincs segítség, nem ismerik a rendszer működését, amit csak részben lehet nekik felróni, mert továbbra is elemi érdek, hogy az áldozatsegítő, -kimenekítő hálózat titkossága megmaradjon, hiszen ez nyújt biztonságot az áldozatoknak. Annyit elárulhatok, ha valaki áldozatként bekerül egy ilyen intézménybe, ott biztonságban van, megnyugodhat, és ingyenes ellátást fog kapni, jogász, pszichológus, szociális munkás mutatja meg neki a kiutat, és készíti fel az új életre.

A krízisközpontokban legfeljebb nyolc hetet tölthetnek az áldozatok. Hogyan tovább?

Például mehetnek tovább úgynevezett félutas házakba, akár öt évre is. Vagy anyaotthonba, valamint családok átmeneti otthonába, ahol még másfél év áll a rendelkezésükre. Az átmeneti szállások pedig, amelyek kifejezetten az emberkereskedelem áldozatainak jöttek létre, hat hónapig nyújtanak segítséget, de már számukra is rendelkezésre állnak a félutas házak nyújtotta lehetőségek.

Esetenként sikerül olyan rokonokat találni, elhanyagolt kapcsolatokat újraépíteni, amelyeket a bántalmazó nyomásgyakorlására kellett az áldozatoknak megszakítaniuk. Nyilván hihetetlenül nehéz élethelyzet, amikor az áldozatok konkrétan menekültek az életükért, majd ezek után próbálnak megkapaszkodni. Ennek ellenére van sok szép történetünk, és igenis lehet bízni a rendszerben.

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)