Egy friss felmérés szerint naponta átlagosan 110 liter tiszta vizet fogyasztunk, ám ha odafigyelnénk a mosogatásra, kéz- és vécéöblítésre, zuhanyozásra, vagy ha elzárnánk a csapot fogmosás közben, akár a felére is csökkenthetnénk a fejadagot.
Klasszikus tévképzet, hogy Magyarországon kiapaszthatatlan vízforráson csücsülünk, és miközben a világ bizonyos térségeiben ökölharcot vívnak a tiszta ivóvízért, nálunk ezzel soha nem lesz gond. Az még hagyján, hogy a Magyarországon átfolyó vizeink nem nálunk erednek, tehát nem tekinthetők nemzeti vízkincsnek, a lehulló csapadékkal és az innen nyerhető tiszta vízzel sem gazdálkodunk gondosan – egész pontosan pocsékoljuk.
Ahogy Ürge-Vorsatz Diána a Finish csütörtöki, a magyar lakosság vízhasználati szokásairól tartott sajtótájékoztatóján hangoztatta, a klímaváltozás kapcsán sem elsősorban az egy-két fokos felmelegedés az igazán aggasztó, hanem az, hogy globálisan egyre csökken a felhasználható víz mennyisége.
Ahol nem volt gond a lehulló csapadékkal, ott a viharokkal, árvizekkel tarkított szélsőséges időjárás miatt még több lett a vízmennyiség, ahol pedig amúgy is kevés csapadék hullott, ott még kevesebb lett.
A CEU fizikus klímakutató professzora hozzátette, szerencsére Magyarországon az összes csapadék mennyisége nem változik nagymértékben, tőlünk északra több lett belőle, tőlünk délre pedig kevesebb. Viszont a folyamat miatt a csapadékmennyiség szezonális és területi eloszlásának változása nyomán bizonyos magyarországi térségekben is egyre gyakrabban fog kialakulni helyi vízhiány.
Jó lenne megelőzni, hogy itthon bárhol napi szintű vízkorlátozásra legyen szükség.
Nem biztos, hogy benne van a köztudatban, de azzal, hogy vizet és ezzel párhuzamosan energiát használunk – mosásnál, mosogatásnál, kéz- és vécéöblítésnél –, folyamatosan melegítjük az éghajlatot. A meleg- és hidegvíz-használat során is rengeteg üvegházhatású gázt bocsátunk a levegőbe. Ürge-Vorsatz jelezte, ha például nem javítjuk meg a csöpögő csapunkat, akár az éves ühg-kibocsátásunk 10 százalékának megfelelő pluszterheléssel sújtjuk a bolygót.
A tudatos fogyasztók számára nem újdonság, de ha például fogmosásnál vagy zuhanyzáskor, szappanozás közben elzárnánk a csapot, a nagyjából 110 literes átlagos napi vízfogyasztásunkat a felére is le tudnánk szorítani a kutató szerint.
A népszerű youtuber, Gyetván Csaba is felbukkant a videós formátumú sajtótájékoztatón. Gyetván a napokban közzétett videójában az emberiség, a magyarok vízfogyasztásával foglalkozott, és idézte az ENSZ adatait is: közel kétmilliárd ember él a Földön, aki nem jut naponta tiszta ivóvízhez. Érdekesség, hogy 95 százalékban a föld alatti vizekből nyerjük az ivóvizünket, és a hazai folyókból nyert ivóvíz jelentős része is felszín alattinak számít. A melléjük telepített parti szűrésű kutakon, majd a szivattyúkon keresztül jut a vezetékekbe a víz, onnan pedig a csapból a poharunkba. Az előszűrést egyébként a folyóink kavicságya végzi el. A vízművek a felszín alatti vizeket jórészt klóros fertőtlenítéssel teszi ihatóvá.
Azokban a térségekben, ahol nincs tisztítható folyóvíz, mélyfúrásos kutakból nyerik a vizet, ilyen terület például az Alföld is. A mélyfúrásos kutak nagyon hasonló technológiával hozzák felszínre a rétegvizeket, mint ahogy az ásványvizet szokás kitermelni. Ahhoz, hogy sokáig ki lehessen még használni a földben megbújó készletet, nem árt, ha a lehulló csapadékot is gyűjtjük – lakossági módszerekkel és nagyobb léptékben is. Gyetván videójából kiderül, honnan mennyi ivóvizet nyerünk:
– 35 százalékban folyamparti kavicságyból,– 35 százalékban felszín alatti védett rétegekből,
– 25 százalékban mészkő- és dolomithegyek karsztjából,
– 5 százalékban felszíni vizekből.
Tatabányát például a Gerecséből származó karsztvizekből látják el, míg Ózdot és Kazincbarcikát felszíni vízből, a Lázbérci-víztározóból. A videóban Tóth Zsolt, a Fővárosi Vízművek üzemmérnökség-vezetője azt is elárulja, ma Budapest és vonzáskörzetének lakossága 420-450 ezer köbméternyi vizet használ el egy átlagos napon. Ez a szám a nyolcvanas években még 950 ezer és egymillió között mozgott, ez volt a csúcs.
A hazai vízfogyasztásról készített, ezerfős reprezentatív kutatásról a Reckitt Benckiser marketingigazgatója, Lopez-Csendes Júlia osztott meg izgalmas, helyenként borús adatokat. Ez alapján a magyarok kétharmada nem tudatos a fogyasztásban, az egyharmadnyi tudatos réteg zömmel a negyven felettiek közé tartozik. Ám ennek a tömegnek a 60 százaléka is leginkább anyagi megfontolásból használja másképp a vizet, vagyis nem környezettudatos, hanem spórolni szeretne.
Mellbevágó adat, de a vizsgálat alapján az egy főre eső hazai vízfogyasztás a napi 144 litert is elérheti.
Ennek ellenére a megkérdezettek többsége nem aggódik a hazai vízkészlet miatt, tízből öt magyar nem gondolja, hogy hosszú távon megbosszulná magát a jelenlegi fogyasztásunk.
A legnagyobb mennyiséget zuhanyzásnál és kádfürdőzés közben használjuk. Ha fogmosás közben elzárnánk a vizet, egyetlen alkalommal hat litert spórolnánk.
Kritikus pont a mosogatás: akkor járunk el helyesen, ha mosogatógépet használunk, és ha teli pakolva indítjuk el a programot. Jó tudni:
ha egy négyfős terítéket kézzel mosogatunk el, átlagosan mintegy kilencven liter vizet használunk, viszont ha a mosogatógép dolgozik, körülbelül tíz litert használ el.
(Borítókép: Fairfax Media / Getty Images)