A távmunka fogalmát legtöbben a Covid idején ismerték meg. Létezett persze előtte is, de talán az orvoslásról nem képzeltük volna, hogy távmunkában is lehet végezni, pedig a radiológiában a távmunka már régóta nem újdonság. Évekkel ezelőtt sem volt ritka, hogy egy CT- vagy röntgenfelvételt, amely az USA egy vidéki városában készült, néhány perccel később egy Ausztráliában található monitoron át véleményezzen egy radiológus, majd a lelet az Egyesült Államokban található printeren keresztül jusson el a beteghez vagy a beutaló orvoshoz. 

Már évekkel ezelőtt sem volt ritka, hogy egy kisebb városi kórház sürgősségi osztálya, ahová nem jutott például neurológus, videorendszeren keresztül be volt kötve egy nagyobb centrum hálózatába. Behozták a beteget mondjuk stroke (szélütés) gyanújával, a sürgősségi ügyeletes videohívásban referált az esetről a centrum akár több száz kilométerre található ügyeletes neurológusának, aki a kamerán láthatta a beteget, és adott esetben kérdéseket is feltehetett neki. Ennek során megállapíthatta a fennálló tüneteket, például a beszédzavart vagy az arcidegek bénulását, illetve ha ezek alapján további vizsgálatokra volt szüksége, ezeket is elrendelhette, majd kezelést tudott javasolni.

A világjárvány azonban itt is mindent megváltoztatott és felgyorsította a telemedicina elterjedését. Erről sokaknak először a Budapest TV és Gyurcsok József egykori műsora juthat eszébe, de itt nem erről van szó. A Covid első hullámának idején ugyanis a távgyógyítás teljesen megszokottá vált, persze néhány szakterület kivételével. Nyilvánvaló módon a sebészek nem tudnak otthonról operálni, bár a robottechnika terjedésével már ez sem tűnik teljesen lehetetlennek. A belgyógyászok és háziorvosok, sőt a pszichiáterek között azonban hihetetlen sebességgel terjedt el a távgyógyítás.

A fentiekhez hasonló módon az orvos a videohívás alatt kikérdezi a betegét, valamilyen formában szemügyre veszi, és ha egyértelmű a helyzet, már írja is a felhőbe a receptet, esetleg röntgenbeutalót, amelyet szintén távmunkában egy másik orvos leletez majd. Mindenki jól jár. A betegnek nem kell egy zsúfolt sürgősségi osztályon vagy váróteremben ülnie és amiatt aggódnia, hogy a saját baján felül fertőzést szed össze a többi várakozótól, és orvosa sem fog kidőlni a munkából. Az Egyesült Államokban orvosok százai haltak bele ugyanis a munka közben elkapott koronavírus-fertőzés szövődményeibe, a munkaképtelenné váltak számát pedig még megsaccolni is lehetetlen. A probléma természetesen nem csak Amerikát érinti. 

A dolog annyira elterjedt, hogy már az egészségbiztosítók is elfogadják és meg is térítik az ilyen vizitek díját. A távmunkában dolgozó orvosoknak saját szervezetük is van, az American Telemedicine Association. Az ország egészségügyi minisztériuma, a DHHS pedig saját honlapján is tájékoztatót tett közzé az ilyen jellegű szolgáltatásokról a lakosságnak. Az állami működtetésű biztosítók is léptek, és felvették profiljukba a távgyógyítás finanszírozását. Legalábbis a járvánnyal kapcsolatos vészhelyzet idejére. A fent említett szövetség jelenleg azért lobbizik, hogy a telemedicina a járvány elmúltával is megmaradjon. Ehhez több szenátort, illetve képviselőt sikerült megnyerniük, az ügy mellé állt például Mike Thompson a demokrata és Tim Scott a republikánus pártból. Az ügyben tehát még az amúgy megszokott politikai törésvonal sem érvényesül. 

A cikk szerzője belgyógyász szakorvos, az Egyesült Államokban vett részt rezidensképzésben.

(Borítókép: Davide Pischettola / NurPhoto / Getty Images)