Egyre többen, egyre hangosabban próbálják jelezni: baj lesz belőle, ha a terepbiológusok nem lepik el a bolygót azt kutatva, honnan, melyik kórokozó formájában várható a következő világjárvány. Mert, hogy lesz még belőlük, az nem kérdés, a szakemberek szerint egyre sűrűbben találkozhatunk olyan típusú pandémiákkal, mint a Covid-19. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk.
„A kutatók évtizedek óta pontos terveket készítenek arra nézve, hogy hogyan kell felmérni az emberre nézve potenciálisan halálos vírusokat, s hogyan érdemes védekezni ellenük” – mondta nekünk még március végén Jordán Ferenc hálózatkutató biológus, külön említve a Predict nevű programot, melynek az volt a célja, hogy járványügyi szakembereket képezzenek Ázsiában, Afrikában, és ha kitörne egy világjárvány alaposan kidolgozott protokollok szerint kezdődjön a védekezés.
A potenciális halálos vírusok kategorizálása, az adatok gyűjtése létfontosságú, ám a koronavírus-járvány megmutatta, hogy talán még ennél is fontosabb, hogy meg lehessen jósolni, melyik kórokozó okozhat legközelebb világjárványt. Ezt nézve biztató hírnek tűnhet, hogy az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ augusztus 18-án létrehozta új járvány-előrejelző testületét (Center for Forecasting and Outbreak Analytics). Ilyen típusú feladat ellátására hivatott kormányzati szerv még nem volt az USA-ban.
Hogy van-e ilyen jelenleg Magyarországon, s egyáltalán az új amerikai csapat képes lesz-e előre jelezni az újabb pandémiákat? Földvári Gábor szerint mindkét kérdésre nem a válasz.
Nincs sajnos sokkal több infó erről a szervezetről, mint ami a múlt szerdai közleményben van a létrehozásról. Viszont nem lehet járványmegelőzési intézetnek nevezni őket. Ők inkább azzal fognak foglalkozni, hogy a kitört járványhelyzetet adatok elemzésével, modellezéssel kezeljék, fejlesszenek, és megmondják a terjedés irányát, intenzitását. Ám azt nem fogják előre megmondani, melyik kórokozó okozhatja a következő pandémiát, és hol
– magyarázta az Indexnek az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársa, aki a felbukkanó kórokozók ökológiája kutatócsoportot vezeti. Itt érdemes tisztázni, hogy az ökológusok megelőzés alatt mást értenek, mint a például azok, akik a tavaly, a miniszterelnök járványügyi háttércsapataként felállított járványmatematikai modellező és epidemiológiai elemző munkacsoportot alkotják. Az ökológusok elsősorban a kórokozók emberre jutását, magát az átfertőződést szeretnék megakadályozni, míg utóbbiak a fertőzésszám, a halálozás felfutását szeretnék meggátolni.
Ahogy a magyar csapat, a CDC új csoportja is utóbbira törekszik, így a vírusok, baktériumok, vagyis a potenciálisan világjárvány veszélyét hordozó kórokozók teljes felmérése, adatbázisba rendezése nem szerepel a terveik között. Földvári Gábor szerint ezen a téren, az ökológiai értelemeben vett megelőzésben továbbra sem történt meg a paradigmaváltás, az egyes nemzeti vagy nemzetek feletti egészségügyi szervezetek nem kezdték el ezt az átfogó munkát.
Ez szerinte sajnos Magyarországra is igaz, sem most, sem az elmúlt évtizedekben nem volt összehangolt terv a járványok hatékony megjósolására. Hogy ehhez mire lenne szükség? Arra, hogy a terepbiológusok elindulnak a szélrózsa minden irányába, s elkezdjék feltérképezni az ökoszisztémában megtalálható olyan kórokozókat, melyek valós eséllyel képesek kirobbantani egy kisebb-nagyobb járványt vagy akár pandémiát.
Kérdésünkre Földvári Gábor elmondta,
tucatnyinál is kevesebb ilyen ember dolgozik ma Magyarországon, de sajnos nemzetközi szinten is gyerekcipőben jár a terepen végzett kórokozókutatás.
Egyiküket az elmúlt másfél évben sokan megismerték, Kemenesi Gáborról van szó, aki a pécsi Nemzeti Virológiai Laboratóriumban dolgozik, és az Indexnek is mesélt korábbi nemzetközi terepmunkáiról, ő a denevérek kutatásával foglalkozik.
A denevérek hatalmas vírusbankot őriznek, de sokféle vírust hordoznak a rágcsálók, így a patkányok is, akikből például Budapesten is hatalmas populáció él. De nem csak ők jelentenek potenciálisan nagy veszélyt az emberre, azok az emlősök és madarak is, akik hozzászoktak a városi élethez, és régóta együtt élnek velünk. A madarak által hordozott madárinfluenza, a kullancsfajok hordozta kórokozókra úgyszintén oda kel figyelnünk, jó lenne, ha léteznének olyan adatbázisok, surveillance rendszerek, amelyek segítségével nyomon tudnánk követni, hogy milyen új vírushordozó fajok telepedtek meg nálunk, milyen kórokozókat terjesztenek, s hogy képesek-e megfertőzni az embert
– így Földvári Gábor.
Hazai kutatási példaként külön említette a nyugat-nílusi vírust és a krími-kongói vérzéses lázat, utóbbi hazai felbukkanását az Ökológiai Kutatóközpont egy új programban, a kullancsfigyelo.hu felület segítségével vizsgálja. Lakossági jelzések alapján térképezik fel, hogy merre bukkantak fel vagy telepedtek meg az ezt a vírust hordozó Hyalomma kullancsok.
Az Ökológiai Kutatóközpont hazai és nemzetközi pályázatokon próbál anyagi forrásokat előteremteni ahhoz, hogy a vírusgazdákat és a kórokozókat a terepen tudják kutatni – ahogy Földvári Gábor mondja, egyelőre részsikereik vannak.
A DAMA-protokoll viszont már összeállt: ez egy amerikai kutató, Daniel R. Brooks által összeállított keretrendszer, melynek négy fázisa van. Első körben katalógusba kell rendezni a járványtani szempontból még nem vizsgált kórokozókat, értékelni kell a fertőzőképességüket, és meg kell határozni az ismert rokonaikat, a magas kockázati csoportba tartozókat meg kell figyelni, végül ki kell dolgozni egy akciótervet, amely segítségével régióra, tevékenységre lebontva meg kell akadályozni, hogy átadják a fertőzést az embernek. Mindez papíron jól fest, de komoly anyagi és emberi erőforrás szükséges hozzá.
Ez így van, de messze nem akkora tehertétel, mint amikor a járvány letarolja egy ország lakosságát és gazdaságát, és elenyésző összeg ahhoz képest, amit a kirobbant pandémia elleni védekezésre kell fordítani
– mondta egyetértően Földvári Gábor. Az Ökológiai Kutatóközpontban a DAMA alapján próbálnák feltérképezni a járványtani szempontból kiemelt fontosságú élőhelyeket, rezervoár gazdákat és vektorokat, és beadtak egy pályázatot Nemzeti Laboratórium létrehozására a protokoll egyik lépcsőfokaként. Az uniós helyreállítási keretből jönne a pénz, de egyelőre úgy tűnik, nem jön, s emögött minden valószínűség szerint az unió és a magyar kormány közötti politikai vita áll. Pedig a tervezetet már az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban (NKFIH) is támogatandónak ítélte.
A Jordán Ferenc által is taglalt globális Predict program kifutását szomorúnak tartja Földvári Gábor, hiszen a nonprofit alapon működő Ecohealth Alliance szervezet azokban a gócpontokban kutatta a lehetséges kórokozókat, ahol valós veszélyt jelentett a jelenlétük. Ez a program világított rá, hogy a 2000-es évek elején kitört SARS és MERS-járványok csak az előfutárai annak, ami például most a Coviddal jelentkezett és a közeljövőben jelentkezni fog más világjárványokkal.
Jelenleg az Európai Unióban sincs olyan futó program, mely a terepen, aztán a laborokban zajló járványmegelőzésre pénzt biztosítana. Ahogy Földvári Gábor jelzi, a kutatók hosszú távon gondolkodnak, hisz tudják, ahhoz, hogy a következő potenciális pandémiát előre lássuk, éveken át tartó terepmunkát, majd labormunkát kell elvégezni, folyamatosan monitorozni, valamint az adatelemzéseken alapuló kockázatbecslést követően cselekvési tervet készíteni. Azonban az a gond ezzel, hogy
a politikusok, a döntéshozók az egész világon politikai ciklusokban gondolkodnak, s ebbe nem fér bele ennyi előkészület, és elhúzódó feltárás. Ez a gondolkodás viszont arra elég, hogy maximum a jelenleg már gondokat okozó vírusok kezelésében lehetünk jobbak.
„A jelenlegi reaktív üzemmódból nem történt még meg az átváltás a proaktív működésmódba. Sajnos ez nem túl vidám hír, de jelenleg itt tartunk” – véli a kutató.
Amit mond, egybevág azzal, amit Jordán Ferenc fogalmazott meg az Indexnek adott interjújában:
Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a tudósok keveset szerepelnek a hírekben. Ne szerepeljenek, viszont cserébe a háttérben a befektetők, a politikusok, a döntéshozók üljenek le velük egy asztalhoz, és a tudományos szakértelem alapján beszéljék meg, hogy hogyan érdemes nekivágni a jövőnek. (...) Az első most nyilván az emberéletek mentése, meg persze jön majd a gazdaság helyrehozatala, de valamikor el kell kezdeni a jövőn is gondolkodni, különben megint az marad elfelejtve és csak bambán várjuk az újabb járványt. Ha a koronavírus-járvány tapasztalataiból nem tanulunk, a következő pandémia ugyanekkora gyomrost oszt majd ki nekünk.
(Borítókép: Koronavírus tesztmintákat vizsgál egy laboratóriumi technikus 2020. augusztus 5-én. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)