Amikor a tálibok elfoglalták Afganisztán fővárosát, Kabult, az első dolguk az volt, hogy ellenőrzésük alá vonják az ország pénzügyi központját:
a pénzváltóktól hemzsegő piacot, a Sazada szerájt.
A kötegekben álló helyi és külföldi valutákkal díszített kis utcákban több milliárd forintnak megfelelő pénz vált gazdát napi szinten, egy átlagos délután úgy pörög az élet, mint a New York-i Wall Streeten, brókerek rohangásznak fel alá, hogy a legjobb árfolyamra lecsapjanak.
Fizetőeszközre és egy működő pénzügyi rendszerre márpedig nagyon szüksége van az Afganisztán kormányzását célul kitűző talibánnak, azaz az ország általuk adott új nevének, az Afganisztáni Iszlám Emírségnek. A szélsőséges fegyveresek hatalomátvételével a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felfüggesztette a belső-ázsiai országnak szánt anyagi támogatások kifizetését, elvágva Afganisztán pénzügyi köldökzsinórját. Az ország közkiadásainak 75 százalékát a külföldi segélyek fedik le.
Az sem segít a helyzeten, hogy az Egyesült Államok egyelőre visszatartja a táliboktól az afgán nemzeti banknak (Da Afghanistan Bank) Amerikában tárolt valutatartalékait, ami mintegy 9,5 milliárd dollárt tesz ki. Jóllehet, a Biden-kormányzat engedélyezte az amerikai pénzügyminiszternek, hogy bizonyos mértékben folyósítson pénzt Afganisztánnak szociális segélyekre.
A Foreign Policy szerint a szeráj lehet Afganisztán utolsó bástyája a teljes anyagi csőddel szemben. Nem vicc: a pénzváltók képezték a közép-ázsiai ország gazdaságának pilléreit az utóbbi két évszázadban, mindig remekül alkalmazkodva a politikai és gazdasági helyzethez.
A pénzváltók, helyi nevükön a szarrafok lényegében egyszemélyes takarékszövetkezetként működnek, a valutaváltáson kívül különböző pénzügyi szolgáltatásokat nyújtva:
Ez nem is olyan meglepő annak tudatában, hogy a hagyományos értelemben vett bankszektor alapjai sosem szilárdultak meg Afganisztánban. A központi Da Afghanistan Bankot 1939-ben alapították, de ügyfélköre csak a kormánytisztviselőkre és az elitre terjedt ki. A hetvenes években még csak hat bank működött a 40 milliós országban, de azoknak is betettek a kommunisták 1978 és 1992 között.
Az amerikai invázió után egy évvel, 2002-ben a Világbank úgy írta le az afgán bankszektort, hogy
fizikailag megsemmisült, technológiailag elavult és működésképtelen.
A Sazada szeráj szerepe az első tálib uralom, 1996 és 2001 között értékelődött fel, mindent, ami pénzzel kapcsolatos volt, ott bonyolítottak. Az amerikai megszállással az afgán államépítés keretében a nemzetközi közösség igyekezett bevezetni a nyugati típusú bankrendszert, de mivel egy banknak korlátozott lehetőségei vannak, a feketepiaci pénzkereskedőktől egyszerűen nem lehetett megszabadulni. A legjobb amit tehetett a nyugati támogatású afgán kormány, hogy kormányzati engedélyhez kötötte a pénzváltók tevékenységét.
Bár 2010 már tizenhét bank volt Afganisztánban, több, kormányzati tisztviselőkhöz köthető korrupciós botrány csorbította a pénzintézményekbe vetett hitet, így még mindig a pénzváltók élvezték a populáris bizalmat.
Mi több, a tálibok 2001-es bukása után hiába próbálta a nemzetközi közösség infratrukturális projektek útján felvirágoztatni az országot, működő pénzügyi rendszer híján a fent említett havala tranzakciós rendszert kellett igénybe venniük, hogy el tudják juttatni a pénzt a különböző tartományokhoz.
Ha valami virágzott a NATO-erők tartózkodása alatt, az pont a feketepiac volt: a szerájban lévő váltóüzletek száma megduplázódott, a pénzváltók pedig saját cégstruktúrát alakítottak ki, saját bírósággal az üzleti viták rendezésére.
Közben nyilvánvalóvá vált, hogy a tálibok a drogkereskedelmüket is az államtól teljesen függetlenül működő pénzváltók segítségével bonyolították. A profitot pedig ugyanezeken a „pénzintézeteken” keresztül mosták tisztára.
A Foreign Policy cikkírójának saját kutatása szerint 2019-ben a Sazada szerájban több kölcsönt vettek fel az afgánok, mint az afganisztáni bankokban összesen. Kétszer többet.
A tálib uralom és a labilis biztonsági helyzet azonban a pénzváltókra is hatással van. Egyrészt sokan már menekítik ki a pénzüket az országból a családdal együtt, másrészt ha az emírség nem fér hozzá az egyelőre befagyasztott valutatartalékokhoz, nem lesz mivel stabilizálni az afgán pénznemet. Így pedig elindul egy spirál, aminek következményei az egész ország gazdaságát, szinte minden aspektusában bedöntheti.
(Borítókép: Egy afgán kereskedő készpénzt számol Kabulban 2021. szeptember 5-én. Fotó: Aamir QURESHI / AFP)