Mikortól érdemes böngészni a tőzsdei közleményeket, mikor lép tőzsdére az MVM?

A tőzsdére lépésről a tulajdonos, a magyar állam dönt. Nekünk azokat a munkákat kell elvégeznünk, amik lehetővé teszik a tőzsdei jelenlétet. December közepén teszünk egy tőzsdeképességi jelentést a tulajdonosnak a hitelminősítésről, a belső folyamatokról, az elvégzett szervezeti módosításokról. Onnantól a tulajdonoson múlik, hogy mikor indul a kibocsátás.

A portfóliótisztításon, a hitelminősítők pozitív bírálatán túl mi kell még a részvénykibocsátáshoz?

A fentiek mellett például publikálható formába kellett önteni a stratégiánkat, új szervezeti és működési szabályzatot írni, rengeteg feladatunk volt. Illetve már idénre vonatkozóan IFRS-sztenderdre állunk át.

Mióta és miért tervezték a tőzsdei bevezetést?

Alapvetően finanszírozási kérdés miatt indítottuk el a folyamatot. Az MVM finanszírozását euró- és forintalapú hitelek, banki megállapodások biztosítják. Viszont elértünk egy olyan méretet, amikor látni lehetett, hogy több finanszírozási pillérre van szükség. Ezért készítettünk egy finanszírozási útitervet, ennek volt a része a szeptember eleji, 55 milliárd forint névértékű kötvénykibocsátás is.

Az MVM az első közvállalat, mely kötvényt bocsátott ki. Miért döntöttek úgy, hogy ha adósságot kell vállalni, akkor ez ilyen módon történjen?

Nyilván ez egyfajta felkészülés is volt a tőzsdei megjelenés előtt. Az is biztos volt, hogy a másodpiacon azok a befektetők jegyzik le majd a kötvényeket, akik eddig is finanszíroztak bennünket. Itt a futamidő igazán érdekes. A bankpiacokon 5-7 éves futamidejű kötvények érhetőek el, a kötvénypiacon viszont ennél jóval hosszabb futamidőre is van kilátás, ezért is léptünk ebbe az irányba, hiszen a mi finanszírozási ciklusunk jellemzően hosszú, mert hosszú élettartamú hálózati, erőművi eszközöket biztosítunk belőlük.

A kötvénykibocsátás nemcsak az eszközök finanszírozásáról szólhat, hanem a felvásárlásokhoz szükséges forrásról is: tavaly ősszel az MVM megvette a legnagyobb cseh földgázszolgáltatót, az Innogy Ceská Republikát, idén januártól pedig üzemel a krki cseppfolyósgáz-terminál (LNG). Ezek a tervezett első lépések a régiós terjeszkedésben; mik a további célpontok, és mely piacokon?

Ha eszközalapú elköteleződésről beszélünk, az 2014-ben kezdődött, egy pici erdélyi vízerőműről van szó. A markáns megjelenés az valóban az ön által említett csehországi vásárlás és horvátországi megjelenés volt. Az új stratégiánk egyik fontos eleme a külföldre lépés volt, majd a regionális terjeszkedés a szomszédos országok piacainak elemzését követően. Elsősorban a V4-országokat és a Nyugat-Balkánt, vagyis Szerbiát, Boszniát, Észak-Macedóniát céloztuk meg, illetve Romániát. Az MVM egyébként mára már 23 országban van jelen, amelynek zöme európai ország, de Kínában is van érdekeltségünk.

Kérem, hogy szűkítsük a kört, hol vásárol legközelebb az MVM?

Részleteket nem említhetek. Év végéig 2-3 tranzakciót látok, ami befejeződhet.

Rendben. Más: Mészáros Lőrinc cége, az Opus 2017-ben 5,9 milliárd forintért vette az RWE Mátrai Erőműben birtokolt többségi részvénycsomagját, amit a magyar állam 2020-ban az összes külső és egyéb adóssággal együtt mintegy 22 milliárdért vásárolt vissza, úgy, hogy 2017 óta minden évben veszteséget termel az erőmű, tavaly 42 milliárd forintot. A magyar energiaellátásban megkérdőjelezhetetlenül fontos az erőmű szerepe, de egyelőre nem tűnik úgy, mintha jól járt volna így ezzel az állam. Hogy látja?  

Hadd pontosítsam viszont, hogy a biomasszát előállító Geosolt, a mélyépítő céget, az erőmű-karbantartót, az összes leányvállalatot megvettük a Mátrai Erőművel együtt. Én úgy látom, hogy egy nagyon szerethető projektet nyertünk meg. Nagyon nagy lehetőségek, hozamok rejlenek benne, az értékelés mögött ezek is meghúzódtak. Az erőmű megszerzésével olyan támogatásokhoz is hozzájuthatunk, amikhez egyébként nem lett volna lehetőségünk. Az egész értéklánc cash flow-ja, termelt értéke jóval meghaladja a vételárat: ha úgy tetszik, nem a Mátrai Erőmű múltját, hanem a jövőjét vettük meg.

Ebben igaza van, de a külső adósságok kifizetése, a lignit kivezetése, az átállás gázüzemre, a rekultiváció óriási összeget emészt fel, plusz a szén-dioxid-kvóta ára is elkezdett emelkedni, ráadásul korábban talán olcsóbban meg lehetett volna venni az erőművet. Ha valóban arra keressük a választ, hogy jó üzletet kötött-e az állam, akkor tulajdonképp azt érdemes megnézni, volt-e bárki más, aki kifizetett volna ennyi pénzt egy ilyen állapotú erőműre, volt-e versenytárs, aki komoly potenciált látott a Mátraiban?

Sokszor hallom, hogy az adófizetők pénzéből vásároltuk az erőművet, de mi egy fillér adófizetői pénzt sem kaptunk. Nem szorulunk rendszeres költségvetési támogatásra, mi fizetünk be 240-250 milliárdot évente a költségvetésbe adók, járulékok formájában. A Mátrai Erőmű felvásárlásának lezárulta, tavaly március óta 4,5-5 milliárdos költséget tudtunk megtakarítani. Ahogy említette, a növekvő kvótaárak miatt biztosítani kell a működést, hiszen Észak-Magyarország, illetve Kelet-Budapest, Zugló és Kerepes energiaellátása másképp nem megoldott. Emellett olyan gazdasági lehetőségek is megnyíltak a felvásárlással, amikbe most még nem szeretnék belemenni. Az energetikában betöltött szerepén kívül a Mátrai Erőmű egyébként a térség egyik legfontosabb munkáltatója. Ezért sem mindegy, hogy mi lesz a sorsa. A North Hungary in Transition (LIFE) projekt keretében az erőmű aktív szerepet vállal a térségi munkahelyek megőrzésében és fejlesztésében is.

Az adás-vétel kockázatelemzését a PWC végezte, ám rengeteg kitakart rész van a dokumentumban. Az MSZP társelnöke, Tóth Bertalan emiatt pert indított az MVM ellen, kérve a kitakarásmentes verziót, s a Fővárosi Ítélőtábla első fokon helyt adott ennek, másodfokon elutasította, az indoklás lényege a nemzetbiztonsági érdek volt. Milyen nemzetbiztonsági érdeksérelmet lát abban, hogy – mondjuk – én elolvasom a PWC teljes kockázatelemzését?

A tranzakcióink részleteinek nyilvánosságra hozása nem szerencsés, mert ez komoly versenyhátrányt jelent számunkra piaci szereplőként, illetve egy átvilágítási dokumentum részletes megállapításai rossz kezekben ellátásbiztonsági és így nemzetbiztonsági kockázatokat hordozhatnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy vannak az állami tulajdonból adódó kötelezettségeink is, ezért az adásvétel alapadatait teljesen nyilvánosságra hoztuk, illetve a kért dokumentumokat is megismerhetővé tettük bizonyos részek kitakarásával.

Miközben tervezett javítás alatt állt a Mátrai 5. blokkja, problémák adódtak a gőzturbinával, s emiatt leállt a 3. és a 4. blokk. Mi volt a meghibásodás pontos oka, egyáltalán: milyen állapotban van most az erőmű?

Az erőmű 60 éves, emberi léptékkel nézve 110-120 éves, fogalmazzunk úgy, hogy nem mai gyerek, egy ilyen korú ember is be-bevonul a kórházba, mert kezelésre szorul. Az 5. blokkon éves tervezett karbantartást végeztünk, míg másik két kisebb blokkon váratlan alkatrész-meghibásodás történt emlékeim szerint. A mi megközelítésünkben ezek teljesen normális üzemi események.

Ezek miatt döntöttünk úgy, hogy a két nagyon öreg 100-as blokkot leállítottuk, a három 200-as pedig működik, az egyik mindig tartalékban van. Az új kazántelepet is azért létesítettük, hogy ha az összes blokkunk állna, a gőzellátást akkor is biztosítani tudjuk, el tudjuk látni az ipari parkot hővel, villannyal.

A 2017-es, még a Mészáros-időszakból származó víz- és légszennyezési ügyben indult új eljárással a mostani vezetésnek még van dolga?

Nincs, lezárult, a környezetvédelmi hatóság teljesítettnek tekinti az ezzel kapcsolatos előírásokat.

A nemzeti klímaterven belül a legnagyobb teher a legnagyobb ÜHG-kibocsátó szektorra, az energiaszektorra hárul, teljesen át kell alakulnia a szektornak, a szénnek 2040-re el kell tűnnie. A verebek azt csiripelik, hogy az ITM a korai cselekvés stratégiát választja. Hogy lehet teljesíteni a szigorú menetrendet?

Időarányosan messze túlteljesítjük a 2030-as fotovoltaikus vállalásokat (6500 megawatt), már most 2300 körül járunk, a napelemes célkitűzéseket 2024–25-re el fogjuk érni. A nukleáris létesítmények kapacitásfenntartása, a hidrogén alternatív felhasználásával kapcsolatos előkészítői munka, kísérletek szintén dinamikusan haladnak, európai mércével mi most igen jól állunk az ÜHG-kivezetésben. A Mátrai Erőművön kívül nincs szenes-lignites kapacitás, amit ki kellene vezetni.

Forduljunk Paks felé: többéves csúszásban van a Paks II. projekt, az orosz hitel törlesztését is csak 2031-ben kell elkezdeni 2026 helyett, a blokk termelését a törlesztés megkezdéséhez kötötték. Ennek tükrében elgondolkodott azon az MVM, hogy az energiaellátási biztonság érdekében az 1-es blokk 2032-ben lejáró engedélyére kér egy 10 éves hosszabbítást?

A Paks II beruházás nem az MVM Csoporthoz tartozik, ugyanakkor a nukleáris kompetenciák terén megkerülhetetlenek vagyunk. Teljesen más a geopolitikai környezet, mint amikor döntés született a Paks II-es beruházásról. Európában mindenhol felgyorsult a szenes erőművek kivezetése. Ilyen értelemben az, aki nukleáris kapacitást épít, geopolitikai erőt létesít. Mivel energetikai szempontból lenne értelme, tulajdonosi oldalról nálunk is felvetődött, hogy vizsgáljuk meg a meglévő blokkok üzemidő-hosszabbításának a lehetőségét.

Ez a fő kérdés: bírják-e még 2042-ig az alkatrészek?

Így van. A mai Paksi Atomerőmű nem ugyanaz, mint amit anno megépítettek. Folyamatosan fejlesztjük, modernizáljuk, így a mai napig az egyik legbiztonságosabb létesítmény. A normál fejlesztéseken túl bizonyos elemeket a fukusimai események után javítottunk, cseréltünk, most is folyamatban van egy kiemelt irányítástechnikai rekonstrukció.

Plusz ott van a kereskedelemtechnikai kérdés, hogy a termelt villanyáramnak hol lesz a helye, ha tovább termelnek a blokkok, és itt már az egész régiót figyelembe véve kell gondolkodni.

A szlovák atomerőmű-fejlesztés folytatásáról nagy viták zajlanak, a cseheknél hasonló helyzet van, pótolniuk kell a kieső szenes kapacitást is. A horvátok, a szerbek aktív megújulóenergia-fejlesztésbe fogtak, a szerbeknek, a bosnyákoknak – közeledve az EU-hoz – szintén gondolni kell a szenes erőművek leszerelésére. Meglátjuk, mit tudunk csinálni a plusz 10 évvel, ha folytatódik a termelés, de mivel a világ energiaigénye évről évre növekszik, az alaperőművek által termelt energia felértékelődik. Plusz ott van egy hasonló mélységű jogi munka is, amit a jogászainknak a korábbi üzemidő-hosszabbításkor el kellett végezniük. Ezen is át kell rágni magunkat. Ez egy összetett és hosszabb folyamat. Döntés rövid távon nem várható.

Az Óbudai Gázgyár kármentesítése mikor kezdődhet el? Fónagy János egy parlamenti kérdésre azt a választ adta, önök egy monitoringrendszerrel kezdik meg a szennyezett talaj feltárását, és egy jóváhagyás már megvan ehhez, a Fővárosi Önkormányzaté még nincs. Hogy áll az ügy?

Úgy, ahogy ön most felvázolta.

Ennyi?

A gázgyár kármentesítése európai szinten is az egyik legbonyolultabb feladat. Az üzem 1984-ben állt le, a kármentesítési ügy a 80-as évek vége óta húzódik, és most már kicsit személyes ügyemnek is érzem, hogy lezárjuk, pedig ez egy örökölt dolog, amit anno a Főgáz megvásárlásával kaptunk. Elég komplex a megoldás, mert a terület fővárosi és Graphisoft-tulajdon, ám kármentesíteni nekünk kell, de mások hozzájárulása is szükséges ehhez. A technológiát már kiválasztottuk, de kell a helyi civilek, a kerület, a kerületi lakosok, a főváros és a Graphisoft egyetértése ahhoz, hogy biztosan ezzel a technológiával kezdjük-e meg a kármentesítést. Fontos szempont a finanszírozás is, hiszen ez Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása lesz. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az unió ne adna ehhez forrást.

Akkor most arra is várunk, hogy valaki ellenőrizze, igényelhető-e erre uniós támogatás?

Mivel nem ön-, hanem közérdekű beruházásról van szó, kell hogy legyen uniós lehetőség, ahonnan érkezhet forrás, és persze kell a konszenzus az összes szereplő részéről is.

Legalább elindult már valamilyen egyeztetés a szereplők, vagyis a főváros, az MVM, a civilek, a kerület, a Graphisoft képviselői között?

Folyamatosak az egyeztetések a felek között.

Korábban a részben állami tulajdonú Richter és az állami tulajdonú Mol biztosított részvénypakettet a Semmelweis és a Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvány működéséhez. Az MVM is tervez pénzt adni egyetemfenntartásra?

15 egyetemmel van különböző stratégiai vagy projektalapú megállapodásunk, de nincs ilyen tervünk, nincs napirenden ez a kérdés.

(Borítókép: Kóbor György. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)