Az európai földgázárak valószínűleg a következő egy évben is történelmi magasságokban, a készletek ugyanakkor aggasztóan alacsony szinten maradnak – derül ki az egyik legnagyobb londoni elemzőműhely, a Capital Economics friss tanulmányából, amelyet az MTI szemlézett. Úgy vélik, hogy a rekordszinteket ostromló földgázárak – szerdán a holland TFF gáztőzsdén 161,5 euróba került 1 MWh földgáz, azóta 101 euróig korrigált vissza az ár, miután Vlagyimir Putyin ígéretet tett az ellátási problémák enyhítésére – miatt előfordulhat, hogy arra kényszerülnek az európai kormányok, hogy végső eszközként az üzleti szektor vagy a lakosság áramellátását adagolják, ami érzékelhető gazdasági veszteséget okozna az euróövezetben.
Számos tényező járult hozzá ahhoz, hogy a 2021 elején még megawattóránként 17,9 euróba kerülő földgáz ára szeptembertől drasztikus emelkedésbe kezdjen, október első napjára elérve a 93,6 eurós szintet, majd pedig a szerdai tőzsdei pánikban történelmi magasságba emelkedjen. Amint arról az Index is beszámolt, komoly szerepe volt a drágulásban a német energiapiac zöldítése – azaz a szén- és atomerőművekből származó áramtermelés kivezetése – mellett az oroszok Északi Áramlat 2 elnevezésű gázvezetékével kapcsolatos engedélyezési huzavonának is. A héten ugyanakkor megkezdődött a vezeték nyomás alá helyezése is.
Az egyelőre megjósolhatatlan, hova fut ki a geopolitikai játszma, de kétségtelen tény, hogy jelenleg a pandémia utáni gazdasági talpraállás miatti berobbanó globális kereslet – és helyenként a mesterséges keresletszűkítés – miatt
nemcsak a gáz, de az áram, a kőolaj, sőt a szén ára is rekordokat döntöget,
amelyet hosszabb távon a fogyasztók fizetnek meg a magasabb rezsiszámlákon, illetve termék- és szolgáltatásárakon keresztül. Már persze abban az esetben, ha nem halasztják a vásárlásokat, továbbgyűrűző gazdasági problémákat okozva a leálló, piacvesztő vállalkozások miatt makroszinten is. Ezt a jelenséget többnyire a tökéletes vihar kifejezéssel írják le a piacokon.
A Financial Times szerint az Egyesült Államokban például már azzal nyugtatják a piacokat a kormányzati szereplők, hogy szükség esetén megnyitják a stratégiai olajtartalékokat az árak normalizálása érdekében, mivel az OPEC+-fórum legutóbbi ülésén az amerikai kérés ellenére is csak mérsékelt, négyszázezer hordós kitermelésnövelésről döntöttek a kartell államai. A Moody’s elemzői pedig arra számítanak, hogy
a korábbinál magasabb, ötven–hetven dolláros sávban maradhat középtávon a nyersolaj hordónkénti árfolyama, tekintettel a folyamatosan élénkülő keresletre.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy mivel idén már biztos, jövőre pedig valószínűsíthetően elmarad a járvány előttitől az energiaipar kitermelői szektora által végrehajtott beruházások értéke, középtávon mindenképpen jelentősen emelni kellene a ráfordításaikat a készletek teljes visszatöltése és a jövőbeni termeléscsökkenés elkerülhetősége végett. A klímaváltozás elleni harc miatt azonban ez nem is annyira egyszerű, mivel a bankok egyre kevésbé finanszírozzák ezeket, és az aktivista részvényesek tőzsdei hatása is egyre érezhetőbben nehezíti a fosszilis energiahordozók kitermelésével kapcsolatos beruházások finanszírozását.
A Capital Economics elemzői mindenesetre a fukusimai erőmű katasztrófája utáni japán tapasztalatokból kiindulva modellezték le, mekkora gazdasági veszteséget okozna az európai országoknak, ha valóban arra kényszerülnének, hogy adagolják az áramot. Amikor 2012-ben a japán hatóságok 15 százalékot meghaladó mértékben csökkentették az áramfelhasználást, ez annak az évnek a végére az ipari termelés négyszázalékos visszaesését okozta az országban. Következtetésük szerint a gazdaság energiaellátásának minden tízszázaléknyi csökkentése negyedévenként hozzávetőleg három százalékkal csökkenti az ipari termelést. Emlékeztettek egy hetvenes évekbeli brit példára: 1974 elején a kormány két hónapra negyven százalékkal csökkentette az áramellátást, ami az ipari termelés hétszázalékos zuhanását okozta.
Számításaik során arra jutottak, hogy bár sok tényezőtől függ egy ilyen kényszerintézkedés gazdasági hatása, de például
ha az euróövezetben az idei télen tíz százalékkal csökkenne az áramfelhasználás, az három százalékkal csökkentené az ipari termelést és fél százalékkal a negyedéves megtermelt hazai összterméket (GDP).
Az elemzők szerint amennyiben Európában adagolni kellene az áramellátást, a kormányok valószínűsíthetően a lakosság és a kritikus fontosságú infrastrukturális létesítmények, köztük a kórházak ellátásának biztosítását részesítenék előnyben, így az adagolás fő terheit a nagy energiaigényű ipari szektorok – például a fém- és a vegyipari gyártók – viselnék. Emiatt főleg a jelentősen iparosodott gazdaságok – mint például Németország – szenvednék meg leginkább a termeléscsökkenés hatásait.
(Borítókép: Nyomásmérő az MVM zsanai telepén. Fotó: Balogh László / Reuters)