Dirk Rossmann Németország második és Európa egyik legnagyobb drogéria-üzletláncának tulajdonosa. Nélkülözésből jutott a csúcsra, ma Christian Wulff volt német köztársasági elnök köreiben mozog. Az eurómilliárdos üzletembernek a biznisz mellett az irodalom a második legnagyobb szenvedélye, az olvasás mellett az írás sem áll messze tőle: tavaly adta ki első kötetét, A polip kilencedik karja című ökothrillert. Rossmann a könyv bemutatása alkalmából Magyarországra látogatott, az eseményen az Index kérdéseire is válaszolt.

A könyv megjelenését követően több mint egy évvel jutott el Magyarországra a klímakatasztrófa veszélyét taglaló regény. Mi a kötet sajátossága?

2019 decemberében tizennégy napon keresztül minden éjjel hajnali négy körül egy álomra ébredtem, amely a könyv cselekményét adta. Ez egy teljességgel bolond cselekmény. Hogy Oroszország, Kína és az Egyesült Államok bizalommal, egymással együtt dolgozik; ez egy normális embernek a mindennapokban teljesen elképzelhetetlen. Ez az álom a tudatalattimból jött, és világosan láttam magam előtt, hogy könyvet kell csinálnom belőle. Tavaly januárban el is kezdtem írni, és augusztusra elkészült.

Gondolja, hogy az olvasóközönség könnyen befogad egy ilyen utópisztikus gondolatot?

Ez az üzenet ennek az évtizednek szól. 2020 és 2030 között a klímakatasztrófa megelőzése érdekében végre békét kell teremtenünk. Ugyan Európában van egynéhány sikerünk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését tekintve, de ennek ellenére minden olyan információ, amely birtokunkban van a tudósok részéről, valójában vörös riasztást jelent. A Keeling-görbe adatai alapján (a Keeling-görbe egy grafikon, amely a légkör szén-dioxid-koncentrációjának változását ábrázolja 1958-tól kezdve napjainkig – a szerk.) 2000-től 2020-ig a Föld légkörének szén-dioxid-tartalma folyamatosan emelkedett, ez pedig nem mehet így tovább. Évente kétezer milliárd dollárnyi (630 ezer milliárd forint) összeget fordítanak fegyverkezésre, és évről évre 75 millióval több ember él a Földön. Ez a tíz év a legutolsó lehetőségünk a változásra, és ha nem működnek együtt a Föld katonailag és gazdaságilag legerősebb nemzetei, amelyek már önmagukban a szén-dioxid-kibocsátás ötven százalékát adják, nem tudjuk megoldani ezt a problémát.

Komolyan elképzelhetőnek tartja, hogy ez a három nagyhatalom a valóságban is egyszer barátsággal álljon egymáshoz, vagy legalábbis békés együttműködést teremtsen?

Valóban el akarom képzelni, hogy az emberiség, amely olyan nagy személyiségeket adott a világnak, mint Beethoven vagy Immanuel Kant, nem lesz annyira bolond, elmebeteg és paranoid, hogy tönkretegye saját magát és a teljes teremtést bajba taszítsa. Nem akarom elképzelni, hogy nincs remény, éppen ezért írok könyveket, amelyekben megmutatom, hogy máshogy is lehetne cselekedni.

Miért pont a thriller műfaját választotta ennek az üzenetnek a közlésére?

Meghallgatom ugyan a tudósokat, de jómagam nem vagyok az, éppen ezért szakkönyvet nem írhattam, mert az nem lenne igaz. Viszont már harminc éve foglalkozom a kérdéssel, egy alapítványt is létrehoztam, amely Afrikában segít a nőknek abban, hogy ne essenek teherbe szándékukon kívül. Éppen ezért saját tapasztalom is van a népesedés szabályozását illetően. Minél több embert akartam megszólítani ezzel az üzenettel, és ezt csak úgy lehet, ha egy kis cukormáz is van rajta. Ehhez izgalmas könyvet kellett írnom, olyan könyvet, amelyen lehet nevetni, ahol vannak őrült helyzetek. Nem lehet étcsokit adni az embereknek, ha a többségük nem szereti az étcsokit. Kicsit ízletesebbé akartam tenni a témát.

Hogy kell elképzelni a könyv elkészültét? Mint a filmekben, ahol az író hónapokra elvonul egy tóparti házba, vagy saját otthonának melegében írta meg?

Olyan ember vagyok, aki nagyon szorosan kötődik a családjához és a barátaihoz. Amikor annak idején decemberben megálmodtam ezt, először is leültem beszélgetni okos emberekkel. Ebben sokat segített az, hogy Németországban ismernek, hogy nagyon sikeres voltam az életemben a drogéria-üzletlánc üzemeltetésével. Bár saját magam írtam a könyvet, szívesen fogadtam a segítséget információszerzésben, amelybe a családom is bekapcsolódott.

Nem volt kétes megítélése   a könyvnek  a megjelenést követően , tekintve hogy a klímakatasztrófáról szól, eközben a Rossmann-üzletek Európa-szerte forgalmaznak olyan termékeket, amelyek különböző kemikáliákat, műanyagokat tartalmaznak?

Nem, egyáltalán semmi problémám nincs ezzel. Mi a Rossmann-nal az elmúlt évek során nagyon sok mindent tettünk a fenntarthatóság érdekében. Újrahasznosított alapanyagokat használunk, például újrahasznosított műanyagot. A saját márkás termékeink mentesek a mikroműanyagoktól, csökkentettük a csomagolóanyagok mennyiségét. A kellős közepén tartunk ennek a folyamatnak. Nem akarom azt mondani, hogy mindent jól csinálunk, de Európában jó úton jár a kereskedelem, és a Rossmann inkább az éllovasok közé tartozik, mintsem a sereghajtók táborába.

Szeptembertől a fia vette át az üzlet vezetését. Eddig hogy teljesít a vezetői székben? Elégedett a munkájával?

Bizonyos dolgokkal valójában még mindig én foglalkozom a cégnél. Van egy vagyonkezelő társaságunk, amelyet én vezetek. Raul, az ifjabbik fiam már három-négy évvel ezelőtt átvette a vállalat vezetését. Én ugyan hivatalosan lemondtam az ügyvezetői tisztségről, viszont ez nem hirtelen átmenet volt, nem egyik napról a másikra történt, hanem folyamatosan ruháztam át a fiaimra ezt a státuszt az elmúlt évek során.

A koronavírus-járvány alatt sikerült növelniük az árbevételt, többek között annak köszönhetően, hogy a drogériák nyitva maradhattak, illetve olyan termékeket is forgalmazni kezdtek, amelyek illeszkedtek az éppen aktuális kereslethez. Mennyi időbe és mekkora költségbe telt a Rossmann-nak az átállás, hogy például maszkokat, Covid-teszteket is gyártani, illetve forgalmazni tudjon?

Ez minden további nélkül működött, a nagy üzletekben ugyanis tizenhétezer-féle árucikket értékesítünk. Folyamatosan jön új áru, a régiek pedig kikerülnek. A pandémiát illetően pusztán néhány új árucikkről van szó, amelyeket bár kezdetben nehezen lehetett beszerezni, nem volt belőle probléma. Abban ugyanakkor igaza van, hogy például a textiláruházakkal vagy könyvkereskedőkkel ellentétben, akiknek be kellett zárniuk, nekünk előnyünkre vált a helyzet, mert nyitva tudtunk maradni. Szükségesek voltunk az alapellátáshoz. Németországban például a drogériákban adják el a legtöbb bébiterméket, illetve vannak alapgyógyszerek például megfázás ellen.

Melyek a jövőbeni tervek? Úgy tudom, Németországban már a kötet folytatása is megjelent, és már a harmadik részen dolgozik. Mi publikus ezeket a könyveket illetően?

A második könyvet egy barátommal együtt írtam, aki több mint húsz éven keresztül egy jelentős német hetilapnál dolgozott, és rengeteg díjjal gazdagodott pályafutása során. A saját erősségeivel kiegészítette az én gyengeségeimet, ez pedig meg is hozta az eredményt. Sokkal jobban sikerült, mint az első rész. A megjelenése után egy héttel már a német bestsellerlista első helyén voltunk. Bár kaptam támadásokat, miszerint ökodiktatúrát akarok bevezetni, sosem ez volt a célom, hanem hogy a három nagyhatalom kilépjen a bizalmatlanság bűvköréből. Ez a 2018 és 2025 közötti időszakot felölelő első részben, A polip kilencedik karjában meg is történik, a kötet ezen országok fejlődését kíséri végig. A második rész 2025 és 2029 között játszódik. Központi témája a technológiai fejlődés, illetve Isten egyik csapását, a sáskajárást is el kell szenvednie az emberiségnek. Ekkor már az Európai Unió, Dél- és Közép-Amerika is csatlakozik a klímaszövetséghez. Az elsővel ellentétben ez hatszáz oldalas, és mivel Németországban ekkora a sikere, valamint Magyarországon láthatóan veszik és olvassák az első részt, várhatóan itt is megjelentetem a folytatást. A harmadik epizódot a további évek felölelésével képzeltem el, de csak akkor fogjuk megírni, ha lesz új mondanivalónk. Ebben az esetben 2023-ra tervezzük a kiadást.

Más csatornákon is foglalkozik a klímahelyzettel? Részt vesz például különböző konferenciákon, podcastokban vagy más alapítványok életében?

Mivel nem tudok folyékonyan angolul, számomra meglehetősen fárasztó nemzetközi konferenciákon részt venni. Egyébként sem az a fajta üzletember vagyok, aki egyik tárgyalásról megy a másikra. Vidéken élek, szükségem van a nyugalomra, és időre, hogy összpontosíthassam az energiáimat. Az elmúlt években sosem végeztem volna egyik könyvvel sem, ha folyamatosan más emberekkel és szervezetekkel tartottam volna a kapcsolatot. Amit viszont sok éve csinálok a népesedésszabályozásban segítő afrikai alapítvány mellett, hogy ottani és bangladesi kórházakat támogatok, nagy mértékben pénzzel. Az életemet ugyanakkor a családom, a cég, a könyvírás és most a magyarországi marketing is teljességgel kitölti, tehát egyáltalán nem unatkozom.