Nem csupán a cseh és a lengyel kormányt állítja egymással szembe a két ország határán működő turówi szénbánya és a rá épült erőmű körüli környezetvédelmi vita, hanem a határ két oldalán élő egyszerű embereket is. A kérdés megválaszolhatatlan: mi a fontosabb, az emberek elemi joga a tisztességes megélhetésre vagy az életükhöz nélkülözhetetlen ivóvíz előteremtése? A túléléshez mindkettő nélkülözhetetlen, de kinek-kinek csak az egyik adatik meg.
A cseh–lengyel határ lengyel oldalán lévő Turów városa májusban vált széles körben ismertté, amikor az Európai Bíróság úgy rendelkezett, hogy ideiglenesen fel kell függeszteni az ottani bányászkodást. Így kell időt adni a prágai és a varsói kormánynak arra, hogy megállapodjanak annak a bányának a sorsáról, amely Prága álláspontja szerint a cseh oldalon tönkreteszi az ivóvízbázist, ezért nem szabadott volna 2020-ban meghosszabbítani a működési engedélyét. Varsó „magasról tett” az európai felszólításra, mire a bíróság szeptembertől napi félmillió eurós bírságot szabott ki Lengyelországra.
Miközben a tárgyalóasztalnál tovább folyik az egyezkedés – a lengyel fél 2044-ig akarja meghosszabbítani a bánya működését, cserébe támogatást ajánl az ivóvízgondok megoldásához, ám a csehek szerint nem kellően hosszú távra –, a helyiek a maguk hétköznapi szintjén valódi tragédiával kerültek szembe. A lengyelek a megélhetésüket féltik, a csehek az ivóvíz miatt aggódnak, a bányászkodással járó por, illetve a bányára települt elektromos erőmű füstje pedig mindkét oldalon rombolja az emberek egészségét – derül ki a Notes from Poland helyi riportjából.
Sok családban úgy nézett ki a munkamegosztás, hogy a férj bányász volt, a feleség pedig az erőműben dolgozott. Akik ilyen helyzetben vannak, azokat mindkét családfenntartó jövedelmének elvesztése fenyegeti, ha bezár a bánya és az erőmű – mondta a lengyel hírportálnak Marek Dołkowski, a bányászok Szolidaritás szakszervezetének egyik helyi vezetője.
A legtöbb cég a régióban a szocializmus bukásával csődbe ment, így ez a kettő marad az emberek egyetlen megélhetési lehetősége.
Dołkowski őrültségnek tartja az EU zöld megállapodását, amely a karbonsemleges gazdaság megteremtését célozza belátható időn belül. Szerinte a helyi gazdaságot egyszerűen nem lehet átállítani valamilyen új technológiára, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nemrégiben zárt be a szomszédban egy magánkézben lévő bánya, szélnek eresztve az embereit. Azt mondják, a bányászok elhelyezkedhetnek a napenergia-iparban, ám ha egyszer egy napelemet letelepítettek, néhány ember kell a karbantartásához, ami nem szívja fel a helyi munkaerőt. Mi lesz a többiekkel? – teszi fel a költői kérdést.
Wojciech Dobrołowicz, a szomszédos Bogatynia város polgármestere nem csomagolja a véleményét szép szavakba. Szerinte az Európai Bíróság döntése az ideiglenes bányabezárásról és a pénzbüntetésről támadás ellenük, az ott élőkkel szemben, akiket pusztulásra, halálra ítél. A polgármester szerint a bánya és az erőmű 5500 embernek ad munkát közvetlenül vagy közvetve – ez valójában vélhetően némi túlzás –, és ezek az emberek további négy munkahelyet teremtenek a régióban.
A határ túloldalán egy taxis szerint a bányát 2030-ban be fogják zárni, mert sem anyagilag, sem technológiailag nem lesz értelme tovább üzemeltetni. A környéken él 15 éve, és úgy véli, az átmenet nem lesz sima. A régiónak nincs jövője a bánya nélkül, a fiatalok máris elköltöztek, ha tehették. Az Uhelná faluban élő Daniel Gabrys arra panaszkodik, hogy a bánya a cseh határ felé terjeszkedik, egyre több port, zajt és az éjszakai műszakok miatt fényszennyezést hozva a nyakukba. A legnagyobb gond azonban az ivóvízkutak elapadása.
A lengyelek tagadják, hogy ennek a bánya lenne az oka, de Gabrys szerint hülyének nézik őket. A bányából kiszivattyúzott vizet a lengyel oldalon használják fel. Mások ugyanezen a véleményen vannak. Nem kívánják, hogy a lengyel szomszédok egyik napról a másikra szüntessék meg a bányászkodást és az áramtermelést, ám azt kifogásolják, hogy szerintük sem a varsói kormány, sem a cégeket birtokló lengyel állami PGE energiaszolgáltató vállalat nem készült fel, és nem készíti fel az embereket a változásra.
Anna Ksirová környezetvédelmi aktivista, aki a közeli Liberecen él, felhívja a figyelmet egy további problémára, a régió lakóinak siralmas egészségi állapotára. Egy friss felmérés szerint a légszennyezés évente 120 ember idő előtti halálát okozza, és több ezer ember szenved asztmában vagy más légúti betegségben. Egyetért azzal, hogy az embereket nem tájékoztatják a változás elkerülhetetlenségéről. Ennek az lehet a következménye, hogy a bánya és az erőmű egyik napról a másikra csődbe megy, ahogy arra máshol volt példa Csehországban, és az emberek mehetnek, amerre látnak.
(Borítókép: A Turów bánya 2021. június 3-án. Fotó: Frank Hoensch / Getty Images)