Ambiciózus infrastruktúra-fejlesztési tervet jelentett be az Európai Bizottság, amelynek keretében 2027-ig mintegy háromszázmilliárd eurót fektetnének be többek közt Afrikában és Ázsiában a Hszi Csin-ping kínai elnök külpolitikai védjegyének számító Egy övezet, egy út projektet ellensúlyozandó.
A már a bejelentést megelőzően a Politico birtokába jutott, kedden szemlézett, Global Gateway néven futó elképzelésből az olvasható ki, hogy az unió „demokratikus alternatívát” akar kínálni a fejlődő országoknak, anélkül hogy függőségi viszony alakuljon ki.
Ez megint csak arra utal, hogy Kína globális infrastruktúra-projektjének ellensúlyozása céljából született az európai alternatíva, pláne hogy kritikusok szerint Peking a „mindenkinek jó lesz” befektetésekkel hitelcsapdába csalt számos országot. A vörös óriás ugyanis örömmel kínál hiteleket az építkezési projektekhez azzal az ígérettel, hogy a világkereskedelem felpörgésével az utolsó jüan is megtérül.
Persze azóta kitört egy világjárvány és egy új hidegháború.
Srí Lanka például egy kikötőt bukott Kína javára, Uganda pedig a hírek szerint elvesztette egyetlen nemzetközi repülőterét, Montenegrónak az autópálya-építésbe tört bele a bicskája, és ha közelebbi példát akarunk, ott a bizonyos számítások szerint néhány száz év alatt megtérülő Belgrád–Budapest-vasútvonal.
Ráadásul sok esetben Kína saját cégekkel építi a más országokban kijelölt infrastruktúrát, amelyet az általa nyújtott hitelből finanszíroznak a bizakodó országok.
Az EU tervei szerint valóban más alternatívát kínál, legalábbis papíron. Van, ahol autópálya-építésben, máshol szélessávú internet kiépítésében öltene testet az EU-s befektetés.
A beruházásokkal terjesztenék a brüsszeli igét az úgynevezett európai értékekről, egyebek mellett a nyitott társadalmakról és a tisztességes piaci versenyről.
Természetesen a korábbi gyarmati birodalmakból felépülő, sőt gazdagságát is annak köszönhető Európai Uniót sem csupán filantróp szándékok vezérlik. Európai cégek tömkelege profitálhatna az új piacokból, hatalmas infrastruktúra-projektekből, új nyersanyaglelőhelyekből és üzemanyagokból.
A tervek szerint Brüsszel milliárdokat öntene az afrikai megújuló energia fejlesztésének támogatásába, ezen belül is az újrahasznosítható hidrogénére, amelyre az EU-ban is egyre nagyobb igény mutatkozik. A Global Gateway ismertető szövege szerint az unió azt szeretné, hogy kedvező kereskedelmi megállapodások szülessenek azokban az országokban, ahol „egyre többet kell versenyezniük harmadik országbeli szereplőkkel, amelyek származási országuk kormányának támogatását élvezik”.
Kire gondolhatnak? Csak nem Kínára?
Az unió előszeretettel állítja be Kínát a hanyag, silány munkát végző cégeket a fejlődő országokra rászabadító nagyhatalomnak. Ez még úgy-ahogy meg is állt a lábán az Egy övezet, egy út kezdetén, de azóta Kína bizonyította, hogy igenis rá lehet bízni komplex projektek minőségi kivitelezését – írta Jonathan Holslag nemzetközi politikaszakértő az EUobserver hasábjain.
Holslag úgy fogalmaz, hogy az EU kicsit későn lát hozzá globális szerepének erősítéséhez, a slusszpoén pedig az, hogy
Peking a Nyugattal folytatott kereskedelméből szerzett profitot fekteti be az infrastruktúra-projektjeibe, míg a Nyugattal szemben évi 540 milliárd euróval billen a kereskedelmi mérleg Kína javára, a Global Gatewayben foglalt keretösszeg vajmi kevés lesz ellensúlyozni az Egy övezet, egy utat.
A másik fontos dolog, hogy Kína a kiépített útvonalakon egyaránt exportál és importál, s míg Európa képtelen saját, új iparágakat létesíteni, Peking marad lépéselőnyben.
A pénznek pedig nincs szaga. Amikor Brüsszel jóhiszeműen leírja, hogy a befektetésekkel az európai értékeket is magukévá teszik a célországok, azzal is számolni kell, hogy Kína mellett mások is érdekeltek a globális gazdasági terjeszkedésben, például az Egyesült Államok, Oroszország és Törökország – mutat rá a szakértő.
(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök 2019. március 8-án. Fotó: Lintao Zhang / Getty Images)