A gyermekes szülők jövőre visszakapják a személyi jövedelemadójukat, aminek okaként a kormány folyamatosan a gazdaság jó teljesítményét emlegeti. Valójában – a 2022-es választáson kívül – mi tette/teszi lehetővé az ilyen mértékű „ajándékot”?

Semmi, ez csupán politikai akarat. Az Európai Unió tagországai és a többi fejlett ország már jóval korábban és ennél sokkal nagyobb támogatásokat osztottak ki a járvány alatt. Azóta persze ott ezek mérséklődnek, míg Magyarországon éppenhogy nőnek, miközben már alig vannak korlátozások. A kormány, amikor kellett volna, csak nagyon szűkmarkú intézkedéseket hozott, most meg a költségvetési hiányt növelik az intézkedéssel, ráadásul szándékosan. Ez egyrészt érthetetlen, másfelől kizárólag a kormány népszerűségét szolgálja.

Adózás szempontjából mennyire egészséges az emberek differenciálása?

Az adópolitikában nincs „egészségügyi kérdés”, de természetesen értem a kérdés élét. A kormány jól láthatóan az alacsony keresetűeket már kevésbé támogatja, például nem emeli a családi pótlék összegét. Ugyanakkor a gyermeket nevelő jól keresőknél azt szeretné, ha minél több gyermek születne, így elsősorban rájuk önti a közpénzt. Ez fontos demográfiai összefüggés, amelyet nem igazán szeretne a kormány elmagyarázni senkinek, de folyamatosan ezen elv mentén cselekszik.

A jövő évi szja-visszatérítés nem félő, hogy azt sugallja majd az emberek felé, hogy ha most lehet, akkor minden évben vissza kaphatnánk az adónkat? Mi lesz ennek a következménye?

Ez az szja-visszatérítés az „egyszer volt Budán kutyavásár” elvet követi, azt nem intézményesítették. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kiutalásai kapcsán arra lehet számítani, hogy sok elégedetlen állampolgár fogja felkeresni az ügyfélszolgálatokat február 15. után, hogy kérdőre vonja az adóhivatalt. Az elmúlt időszakban több javaslattal igyekeztem ennek elejét venni, hiszen az elégedetlenség egy része a könyvelőkön csapódik majd le, de a NAV Központi Irányítása viszont válaszra sem méltatott.

Általánosságban mennyire működőképes a magyar adórendszer?

Nem minden országban van személyi jövedelemadó, mert a direkt adóztatás mindenhol eltérő mértékű adóelkerüléshez vezethet. Helyes volt Matolcsy György által erőltetett adópolitika, ami felismerte, hogy az 500 évig megszállás alatt álló országunkban az indirekt adózás sokkal jobban működik. A magyar ember boldogan adózik az ellenérték összegén keresztül, mert akkor éppen kap, de amikor direktbe vesznek el tőle adót, akkor gyakran kuruckodásba kezd és az adózást állami vircsaftnak minősíti. Ilyenek vagyunk mi magyarok, erre kell működőképes adópolitikát készíteni.

Ez alapján elképzelhető, hogy egyszer nem kell majd adót fizetnünk?

A személyi jövedelemadózást nem tudjuk teljesen ledobni magunkról, mert az az Európai Unióban kötelező. Ennek ellenére az alacsony vagy kedvezmények által alacsonyan tartott jövedelemadózás nem tilos.

A jelenlegi kormány az elmúlt években több fronton hirdetett adócsökkentést. Felmerül a kérdés: mi az a határ, ameddig a mindenkori kormány csökkentheti az adókat és azok mértékét?

A közszolgáltatások színvonalát nem kellett volna feltétlenül rontania az eddigi adómérsékléseknek, hiszen azt bőségesen pótolta az általános forgalmi adózásból befolyt masszív bevétel, ami időnként a kormány elképzeléseit is túlszárnyalta. Az egyensúlyt az az évi mintegy 2000 milliárd forint bontja meg, amit gazdaságélénkítési programokra, az állam vagyonának gyarapítására és a kormány presztízskiadásaira költenek el. Mielőtt még ezt a fajta költekezést kritizálnám, csak jelzem, hogy például Franciaországban is van hajléktalanság és nélkülözés, miközben az állam presztízsberuházásokra és mérsékelt sikerű gazdaságélénkítésbe öli a pénzt, holott ebből mindkét előbb említett probléma több évre megoldható lenne ott is.

Nem félő, hogy a kabinet túlzásba esik az adócsökkentés terén, és meggondolatlanul mérsékli a közterheket?

A Pénzügyminisztérium költségvetési adataiból – amelyek egyáltalán nem mutatják a meghamisítás jeleit – nem látszik a járvány miatt okozta válságon túlmenően kirívó egyensúlytalanság. Pusztán az előbbiek szerinti mozgásteret (körülbelül évi 2000 milliárd forint) lehetne a társadalom számára kedvezőbben felhasználni. Ez azonban már színtiszta politikai kérdés, aminek eldöntésére a jelenlegi kormány egyértelmű felhatalmazással rendelkezik, de a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke már túllépné a szerepét, ha ebbe belemenne.

(Borítókép: Gorondy-Novák Edit / Index)