Bedőlhet a hazai gombaipar, ugyanis sokan nem tudják kigazdálkodni az egy év alatt három-négyszeresére dráguló áram árát. Elmaradó beruházások, export- és belpiacvesztés sem kizárt, ha a termelés visszafogására kényszerülnek a cégek.
Kritikus helyzetbe került a hazai gombatermesztés: az energiaárak tavaly év végi drámai emelkedése akkora költségnövekedést jelent a termesztéssel foglalkozó vállalkozásoknak, amelyet kormányzati beavatkozás híján javarészt sem a termék árának emelésével, sem pedig belső hatékonyságnövelő intézkedésekkel nem tudnak kigazdálkodni. A kis- és középvállalkozások számára bizonyos feltételek mellett megnyitott rezsicsökkentési lehetőséggel pedig nem tudnak élni: jellemzően azért esnek el tőle, mert a jogszabályban előírt tíz főnél bőven többet foglalkoztatnak.
Épp ezért javasolja azt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a kormánynak, hogy több más, stratégiai agrár- és élelmiszer-gazdasági ágazattal együtt a rendeletben megszabottnál nagyobb cégek számára is tegye elérhetővé a kedvezményes áramtarifát akár a bevételi, akár a létszámhatár megemelésével – mondta az Index érdeklődésére Mártonffy Béla, a kamara kertészeti és beszállítói osztályának vezetője. Ugyanis kreatív kormányzati segítség nélkül
könnyen megeshet, hogy a jelenleg a teljes, évi mintegy 15-16 millió kilogrammos belföldi fogyasztást fedező, illetve azon felül évi mintegy tíz–húszmilliárd forint közötti exportértéket előállító iparág termelése akár már két-három hónapon belül visszaszorul,
és akár a belpiacon is teret nyerhet a jóval olcsóbb áramár mellett előállított lengyel konkurencia. Arról nem is beszélve, hogy több tízmilliárd forintnyi, az ágazat 25 éves lemaradását behozó és a versenyképességét hosszabb távon biztosító, részben uniós forrásokból finanszírozott beruházás akadhat meg vagy állhat le végleg, ha a cégek működőképessége megroppan.
A gombakomposzt-előállítás a leginkább energiaigényes része a termesztésnek – egy tonna komposzt előállításához 100-150 kWh áram szükséges a mezőgazdasági melléktermék, trágya keveréséhez, fermentálásához, érleléséhez –, de az egész évben állandó hőmérsékleten és páratartalom mellett működő gombaházak is erősen áramigényesek több millió kilowattórás éves fogyasztással. Mivel a költségek egész évben fixek, ezért jellemzők az éves vagy akár többéves értékesítési szerződések is a kiskereskedelem vagy a feldolgozóipar felé, amelyeken nehéz az olyan gyors változásokat érvényesíteni, amilyen például az elmúlt évben az árampiacon végbement. Arról nem is beszélve, hogy nehéz eltalálni, hol van az a fordulópont, amelynél még valamennyi valós termelési költség is le van fedezve, és a fogyasztói is vásárol, mert bizonyos árszint fölött már nem teszi a kosarába a friss gombát.
Épp ezért nem mindegy, hogy milyen áron, illetve milyen feltételek mellett sikerült a cégeknek leszerződniük.
Már a 2021 tavasz végére húsz-harminc százalékos áramáremelésre sem volt érdemi magyarázat, az őszi drágulásnak pedig egyszerűen nem látom termelési, keresleti oldalról sem a realitását, mivel három-négyszáz százalékkal egyszerűen nem emelkedett az áram iránti kereslet, hogy ez teremthetett volna ekkora áremeléshez vezető hiányt – mondta az Indexnek Mutsy Árpád, a Bio-Fungi Kft. tulajdonosa. Mint mondja, a tavaly év eleji 40-60 euró/MWh-s árról év végére eljutott a piac a 180–380 euró/MWh-ig, amit se egy átlagos vállalkozó, se egy átlagos gombatermesztő nem tud kigazdálkodni. Az árszint irrealitását jól illusztrálja, hogy számításaik szerint még az igencsak magas dízelárak mellett is nagyjából mintegy kilowattóránként száz forintért lehet jelenleg dízelaggregátorral áramot előállítani.
Idén pedig nem a jobb teljesítmény vagy gazdálkodási eredmény jelent majd versenyelőnyt a piacon, hanem mindössze az, hogy kinek milyen áron sikerült leszerződnie az áramszolgáltatókkal.
Elmondása szerint míg Magyarországon jellemzően 150–250 euró/MWh-s árak alakultak ki az év végén újrakötött szerződéseknél, addig vannak olyan külpiaci versenytársak – például a lengyeleknél –, akiknek 90-100 eurós áron is sikerült újraszerződniük.
Az évi mintegy 100-110 ezer tonna gombakomposztot előállító és azt részben értékesítő, részben abból gombát előállító Bio-Fungi például évi 15 millió kWh-nyi áramot használ fel. A tavaly decemberben lejárt szerződésünket azonban a kialakult árszinten már nem éves hosszúságúra újítottuk meg, hanem negyedévesre, amelynek az első harmadát relatíve nagyon magas áron, a fennmaradó részét napi áron fizetjük, bízva abban, hogy lassacskán normalizálódik a piac – mondja Mutsy Árpád. A cégcsoporti szinten több mint tízmilliárd forintos forgalmat bonyolító cég esetében tavalyhoz képest egymilliárd forinttal emelkedett az áramszámlájuk.
Úgy véli, hogy hosszabb távon a 150-250 eurós MWh-kénti áron felül már nincs az a termékáremelés vagy technikai fejlesztés – tervezik ugyanis egy 2,7 MW teljesítményű napelem-beruházás megvalósítását két telephelyük épületeinek tetején, ami az áramigényük 20-23 százalékát fedezi majd –, amivel kigazdálkodható lenne a gombaipar számára a költségnövekedés. Ez már veszteségbe fordítaná a cégcsoport működését, ami szükségessé tenné akár újabb működési hitel felvételét, a meglévők átütemezését és a termékáremelést is. Tavaly 10-15 százalékos átadásiár-emelést sikerült elérniük a kiskereskedelmi láncok felé, de jelentősebb gombaáremelésre akkor lát esélyt, ha valamennyi piaci szereplő meglépné a költségek fedezése érdekében. Márpedig az átlagosan 50-100 euróval olcsóbb spotáramárak mellett működő lengyel konkurencia nem biztos, hogy meglépné. Az persze egyelőre kérdéses, hogy mikor jut el az ágazat arra a szintre, hogy egyszerűbb visszafogni a termelést, mintsem állni a kigazdálkodhatatlan költségversenyt.
(Borítókép: Komka Péter / MTI)