Magyarországon közvetett hatásai lehetnek inkább a konfliktusnak: az elszállt terményárak a tavaszi vetési terveket is átírhatják. Az állattartók helyzete tovább romolhat, ha tartósan magas világpiaci árakat eredményez az orosz agresszió.
Az ukrajnai orosz invázió elsősorban a gabonafélék tőzsdei árának a gabonaszállításokkal kapcsolatos aggodalmak hajtotta árfolyam-emelkedésen keresztül hathat ki a magyar mezőgazdaságra. Már az ukrán határok menti „hadgyakorlatok” alatt is nehéz volt bankgaranciát vagy viszontbiztosítást kötni a válságövezeti szállításokra, és attól függően, hogy mi lesz az oroszok által elfoglalt szakadár területekhez vészesen közel lévő ukrán fekete-tengeri és Azovi-tengeri kikötők, mint Marioupul sorsa – elfoglalják vagy akár csak blokád alá vonják ezeket a városokat –, tovább nehezedhet a gabonaszállítmányok finanszírozása, illetve valós veszély a leállásuk is. Ez a mélybe lökte az ukrán búza kikötői árát, de a nemzetközi tőkepiacokon inkább emelkedés van. Emellett azzal kapcsolatos tőzsdei spekulációk is akadnak, hogy milyen hatása lenne, ha az oroszok elfoglalnák az ukrán termőterületeket is, egyes elemzők már európai kenyérhiányt vizionáltak.
Ennek persze a kontinens saját búzatermő területeinek nagysága és várható hozamai miatt kevés az esélye, ráadásul az orosz és az ukrán búzaexport fő célpiaca éppen, hogy nem Európa. Az őszi vetésű gabonaféléket Dél-Európában és nálunk is megviselő
téli csapadékhiányos időszak persze rontja a várható terméshozamokat, de ez inkább az árak emelkedésére lehet majd hatással, kenyérgabona-hiányra aligha kell számítani.
Magyarországon semmiképp, mivel az ország az önellátáson túl átlagosan évi egymillió tonna búzát exportál is. Ráadásul a piaci hírek szerint épp a további áremelkedésektől tartva a legtöbb hazai malom már belföldről megvette és betárolta az aratásig még fennálló búzaszükségletét, ezért aligha okozna gondot nálunk bármilyen, az orosz vagy az ukrán búzaexportban előforduló fennakadás.
Az ukrán export leállása utóbbi elsősorban a közel-keleti országokat érintené érzékenyen, amelyek a hathavi búzakészleteket túlnyomórészt a világ búzaexportjának nagyjából 30 százalékát adó orosz és ukrán termőterületekről szerzik be. De aktív gabonavásárló Kína is a régióban, nem véletlen, hogy a politikai, diplomáciai rendezés érdekében szólalt meg a konfliktusban.
Már az idei első, a felek közti konfliktus további mélyülését jelző sokknál elkezdtek a két országból kukoricát és búzát importáló közel-keleti országok alternatív beszállítókat keresni, és ezeken a tendereken a nagyobb európai kereskedőházak is jól szerepeltek – mondta az Indexnek Fórián Zoltán, az Erste Bank Agrár Kompetenciaközpontjának vezető elemzője. Ágazati szakértők szerint a legnagyobb gond most nem is a búza-, hanem a kukorica- és a napraforgópiacon jelentkezik. A kukoricánál a vártnál gyengébb dél-amerikai termés miatt most minden eddiginél nagyobb jelentősége lehet a rekord nagy ukrán termés rendelkezésre állásának.
Ha leállnak a szállítások, az az egekbe lökheti a nemzetközi terményárakat, tovább nehezítve az állattartók gazdálkodását, takarmányellátását, amelyet már így is szinte ellehetetlenít a tonnánként 90 ezer forintos kukoricaár, illetve a gyenge dél-amerikai termés miatt ugyancsak az egekben lévő szójababár. Ugyan közvetlenül Ukrajnából is importál Magyarország kukoricát – az exportstatisztikák szerint 2021 júliusa és 2022. február 20. között összesen 196 222 tonnányi érkezett unión kívüli harmadik országból, ami a logisztikai sajátosságok miatt jellemzően Szerbiát és a keleti szomszédunkat jelenti –, azonban ezt főleg az ipar, azaz az etanol- és az izocukorgyártás, és nem elsősorban az állattartás hasznosítja. Igaz, az etanolgyártás melléktermékeként előállított DDGS-t használják takarmányozásra is, de nem az az elsődleges az abrakfogyasztó ágazatok takarmányozásánál.
A tartósan magas terményárak fennmaradása elsősorban a sertéstartókat és a baromfiszektort viselné meg, főleg az előbbiben okozva további állománycsökkenést és gazdaságfelszámolásokat. A belföldi előállítást ez ugyan tovább drágítaná, de mivel még tart az uniós szintű túltermelési válság, a fogyasztói árakban kevéssé jelentkezne. A baromfitermékeknél már inkább, viszont az olcsó sertéshús mint helyettesítő termék rendelkezésre állása miatt valamennyire itt is korlátos a termelői, feldolgozói árak emelkedése. Egyes elemzők szerint
még ha az állati termékek fogyasztói áraiban lenne is ugrás tavasszal, az inkább a kiskereskedelem energia- és logisztikai többletköltségeinek fedezetét jelentené, mintsem a termelői talpon maradáshoz szükséges áremelést.
Amennyiben pedig tartósan magas marad a kukorica ára a világpiacon, akkor az a tavaszi vetési tervekre is kihathat. Az energiapiaci válság miatt soha nem látott magasságokba szökő műtrágya kiváltására ugyanis sokan a kiváló nitrogénmegkötő képességű szója vetését tervezték most tavasszal – piaci hírek szerint már el is fogyott a belpiacon elérhető szójavetőmag. A döntést megkönnyítette az is, hogy erre az itthon GMO-mentesen előállított fehérjenövényre nemcsak a kereslet nagy, de ha hektáronként legalább egytonnás termésátlagot sikerül elérni, akkor már a területalapú támogatáson felül kiegészítő fehérjetámogatást is lehet igényelni a termelése után. Emellett jól is fizetnek érte a felvásárlók: az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) friss adatai szerint Magyarországon 2022. február második hetében a szójabab termelői ára tonnánként 214,8 ezer forint volt, ami 22 százalékkal drágább az egy évvel korábbinál.
Ha azonban tartósan marad a magas kukoricaár, akkor lehet, hogy mégis inkább a tengeri mellett döntenek a termelők a tavaszi vetéseknél Magyarországon is, mivel az így elérhető jövedelem is magasabb.
A terménypiacokon nagyon nagy a bizonytalanság, sok a szabad tőke is a spekulációkhoz. Szakértők szerint azon is sok múlhat, hogy az emelkedő tőzsdei árak mennyire csábítják majd a világ egyik legnagyobb kukorica- és szójatermelőjének és -exportőrének számító Egyesült Államok gazdáit az egyik vagy a másik termény felé a tavaszi vetéstervek kialakításakor, mert a gyenge dél-amerikai termés miatt mindkét növény esetében jó esély van további drágulásra, az amerikai termőterületek nagysága pedig már piacbefolyásoló lehet.
A napraforgó és a növényi olajok piacán szintén érdemi hatása lehet a konfliktusnak. Mind Oroszország, mind Ukrajna jelentős napraforgómag-előállító ország, ráadásul az ősszel szokatlanul későre tolódott betakarítás miatt még alig indult meg a termény feldolgozása.
Amennyiben akár a napraforgómag-, akár az étolajexportban fennakadás lenne a konfliktus miatt, az azzal járna, hogy fékezné az idei első félévre várt növényolaj-árcsökkenés ütemét.
Igaz, Fórián Zoltán szerint olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy egy valamennyi ideig tartó exportkiesést követően hirtelen a piacra ömlő árukészlet letörheti az árakat valamelyest.
Ugyan a magyar piacot és a fogyasztókat jellemzően a belföldön megtermelt napraforgóból a hazai gyárakban előállított étolajjal látják el, de azért némely diszkontláncban fel-feltűnik az ukrán vagy a származási országot ugyan nem jelölő, de valójában ukrán étolaj is. Az pedig elsősorban a globális növényi olajpiaci drágulás, illetve a 27 százalékos magyar áfa hatása, hogy hogy olyannyira elszaladt tavaly az étolaj ára, hogy a kormány végül hatósági árral próbált gátat vetni a további áremelkedésnek. Hosszú távon azért kicsi az esély érdemi árcsökkenésre az étolaj esetében az árstoptól függetlenül is, ha figyelembe vesszük, hogy az alapanyagául szolgáló ipari napraforgómagért februárban tonnánként 227,7 ezer forintot fizettek a termelőknek, ami 39 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi felvásárlási árat. Ráadásul az ipari napraforgót nemcsak étolajként, de takarmány-alapanyagként is hasznosítják.
Márpedig várhatóan továbbra is igen magas szinten marad a növényi olajok világpiaci ára. A repcemag globális piacán például tartósan hiány van, a kanadai termelés ugyanis visszaesett, de nem sikerült jól a dél-amerikai szezon sem. És ugyan szállítóként Ausztrália beléphet az EU piacára, azonban az árakat ez sem feltétlen törné le. A hazai termőterület pedig évek óta zsugorodik, részben az időjárási viszontagságok, részben azonban az uniós szabályozással kivont növényvédő szerek fájó hiánya miatt. Nem véletlen, hogy az AKI adatai szerint február második hetében a repcemag termelői ára 57 százalékkal volt magasabb, mint 2021 azonos időszakában, elérve a tonnánként 234,7 ezer forintot.
(Borítókép: Szabadtartású baromfik egy telepen. Fotó: Tim Graham / Getty Images)