Az amerikai palaolajfúrók szerint vannak határai annak, hogy mennyire és milyen gyorsan tudják növelni a kitermelésüket az Ukrajna elleni orosz inváziót követő olajhiányra válaszul. Ha az OPEC-országok nem lépnek, az iráni olaj is kevés lehet.
Az Egyesült Államokat a világ első számú olajtermelőjévé tevő palaolajcégek vezetői azt mondják, hogy a Biden-kormány kérésére természetesen növelik az olajkitermelést, miután a héten az olajárak meghaladták a hordónkénti 130 dollárt (sőt a Brent árfolyama rövid időre a 140 dolláros tartományba csúszott), és a benzinárak világszerte megugrottak. Viszont a kitermelők egyből figyelmeztetnek is mindenkit: hiába kapcsolnak magasabb fokozatba, a teljes világ ellátási gondjait nem tudják megoldani.
A palaolaj kitermelőit több tényező is hátráltatja: a legfontosabb, hogy az orosz–ukrán invázió az amúgy is túlterhelt szállítmányozási piacot még jobban maga alá gyűrte, még kevesebb a szabad kapacitás, valamint a tengeri hajózásban a konténerárak még magasabbra emelkedtek az elmúlt napokban. Problémát jelent számukra az is, hogy a fosszilis energiahordozók a befektetési piac páriái lettek, vagyis egyre kevesebb forráshoz jutottak, hogy a kitermelési kapacitásaikat bővítsék, új lelőhelyeket tárjanak fel.
Scott Sheffield, a Pioneer Natural Resources a Wall Street Journalnak megvallotta, hogy cége – amely a nyugat-texasi és új-mexikói Permian-medence legnagyobb olajtermelője – jelenleg nem fontolgatja, hogy felemeli korábbi hosszú távú célját, amely szerint évente 0–5 százalékkal növelné az olajkitermelést. A Pioneer esetében a befektetők is azt várják el, hogy ne beruházásokat végezzen a kitermelési kapacitásai növelésére, hanem megfelelő cash flow tartalékokkal rendelkezzen, valamint az osztalékhozamra összpontosítson. Sheffield szerint ugyan van esély arra, hogy a hozzáállás megváltozzon, ha a globális piacok hosszabb időre elveszítik az orosz készleteket, mert az amerikai palaolaj-kitermelők is kellenek a piaci szükségletek kielégítéséhez. Ők is kevesen lehetnek ehhez, ha az olajban gazdag országok, mint Szaúd-Arábia és Irán nem képesek (vagy nem akarják) eléggé növelni a kitermelést ahhoz, hogy a hiány jelentős részét lefedjék.
„Hiány van munkaerőből, homokból és berendezésekből, és jó 18 hónapba fog telni, amíg csak a felfutás beindul” – mondta Sheffield az iparág amerikai problémáiról. A legnagyobb gondot a homokhiány jelentheti: a homokot arra használják, hogy a palakőzetben lévő üregekbe juttatva felszínre hozzák az olajat, viszont a homok szállítása nehézkes, az építőipari felfutás miatt az árak is magasra szöktek.
Ha ez egy hosszú távú probléma, akkor az amerikai pala képes reagálni és segíteni a világnak, de ehhez időre és rengeteg pénzügyi forrásra lesz szükség
– kommentálta a helyzetet.
John Hess, a Hess Corp. vezérigazgatója a héten Houstonban megrendezett CERAWeek by S&P Global energetikai konferencián elmondta, hogy cége idén 20 százalékkal kívánja növelni olajkitermelését az észak-dakotai Bakken palaterületén. Viszont ő is figyelmeztetett: az amerikai pala már nem képes a világpiaci kereslet-kínálati változásokat kiegyensúlyozni. Úgy látja, ennek fő oka, hogy az amerikai piaci szereplők már csak korlátozott számú fúrási helyen kezdhetnek új kitermelésbe.
„Ez egy 10 éves üzletág. A palafúrási helyszínekből már csak körülbelül 10, talán 15 évnyi készlet van hátra” – mondta Hess, aki szerint a tartalékok hiánya miatt már óvatosabb az üzletág.
Az amerikai olajtermelés tavaly körülbelül napi 11,6 millió hordós kapacitással bírt a szövetségi Energetikai Információs Hivatal szerint. Számos elemző és vezető előrejelzése szerint a termelés idén napi 500 ezer és 1 millió hordó közötti mértékben fog emelkedni, ami százalékos alapon kisebb növekedést jelent, mint a világjárvány előtti években.
Vezetők, tisztviselők és elemzők szerint az, hogy a palatársaságok milyen mértékben fogják megnyitni a csapokat, továbbra is nyitott kérdés: befolyásolja, hogy a Moszkva elleni gazdasági háborút meddig és milyen lépésekkel folytatják, a világpiac felvásárlói milyen irányba indulnak el. Abban azonban általában egyetértenek, hogy az elsődleges korlátot az amerikai járvány sújtotta olajmezőkön az ember-, tőke- és eszközhiány jelenti, nem pedig a Biden-kormányzat által előírt szigorúbb környezetvédelmi szabályok.
Chris Wright, a Liberty Oilfield Services, a hidraulikus repesztéssel foglalkozó egyik legnagyobb amerikai vállalat vezérigazgatója szerint az Egyesült Államokban rendelkezésre álló, működő repesztőberendezések szinte teljesen kihasználtak, nincsenek szabad kapacitások.
Az olajkitermelő országokat tömörítő OPEC állítja, a világgazdaság segítségére siet, és növeli kitermelését. Csakhogy ezt már sokszor hallották a piacok: az OPEC+ (ebben Oroszország és Venezuela is benne van a nagy közel-keleti kitermelők mellett) már több hónapja azt ígéri, hogy 5,8 millió hordóra növeli a termelést, áprilisban ehhez további 400 000 hordót kellene naponta a piacra önteni, hogy a Covid–19-járvány 2020-as kitörése után jelentősen csökkentett kínálatot a 2019-es szintre húzza. Viszont eddig minden hónapban elmaradtak a valós szállítási mennyiségek az ígérttől.
Az első jel, hogy most valami tényleg megváltozhat, az az Egyesült Arab Emírségekből érkezett: az ország OPEC-képviselője, Juszef ál-Otaiba jelezte, hogy készek növelni a kitermelésüket, és az orosz–ukrán háború miatt minden más szereplőtől is ezt kérik.
Az Egyesült Arab Emírségek washingtoni nagykövete a Financial Timesnak adott nyilatkozatában elmondta: „Támogatjuk a termelés növelését, és arra fogjuk ösztönözni az OPEC-et, hogy fontolja meg a magasabb termelési szinteket.”
Viszont még ez is kevés lehet, ha Szaúd-Arábia nem csatlakozik a termelésfokozáshoz. Rijád eddig hivatalosan nem tett olyan nyilatkozatot, hogy ilyesmire készülne.
Egy szereplő fokozhatja még a kínálatot: Irán.
Az elmúlt hetekben intenzíven folytak a tárgyalások Teheránnal, hogy új megállapodásra jussanak a nyugati hatalmakkal az ország atomprogramját illetően. Ha sikerülne megállapodásra jutni, 1-1,5 millió hordónyi iráni olaj érkezhetne a piacra, amire most a felfokozott kereslet folytán égető szükség lenne.
(Borítókép: Mario Tama / Getty Images)