Észak-Olaszországból, Torinó környékéről származik. Milyen volt itt felnőni? 

Ugyan a nyolcvanas-kilencvenes években Olaszország számos gazdasági kihívással és nehézséggel küzdött, ezt a svájci határhoz közeli régiót ez kevéssé viselte meg. Stabil, jól prosperáló térség volt, Milánó környékétől eltérően kisebb városokkal, ahol számos családi tulajdonú vállalkozás működött. Itt nem jellemző a hivalkodás, az emberek nyugodtan, szerényen és szorgalmasan élik az életüket. A szüleim mindketten pénzügyi végzettségűek, édesanyám egy bankban dolgozott, az édesapám pedig pénzügyi igazgató volt egy kisebb vállalatnál. A közös pont a számok szeretete volt, amit én is örököltem. Azt hiszem, a legfontosabb, amit a szüleimtől tanultam, hogy a saját fejlődésemre fókuszáljak, arra, hogyan tanuljak még többet, váljak jobbá ahelyett, hogy másokhoz hasonlítanám magam.

Tudományos fókuszú középiskolába járt Torinóban, később marketinget tanult. Hogyan került a gyógyszeriparba? 

Mindig is lenyűgözött a tudomány és az innováció, de ez nem volt ennyire tudatos választás. Számomra az innováció egy olyan mentális folyamat, amely segíti a fejlődést, a haladást, és jobbá teszi az emberi létet. A marketing pedig eredetileg az emberek valós szükségleteire koncentrál, szóval a két dolog nagyon sok ponton kapcsolódik egymáshoz. Az emberek sokszor félreértik, hogy mi a marketing, és összekeverik a hirdetésekkel, holott az csak egy csatorna. A marketing az emberek valós – olykor saját maguk előtt is rejtve maradó – szükségleteinek megértéséről és az erre adott megoldásokról szól, ez fogott meg. Az egyetemen a filozófia mellett marketinget tanultam, majd közel három évig marketing-tanácsadóként dolgoztam. Számos gyógyszeripari projekten dolgoztam, és lenyűgözött, hogy más gazdasági szektorokkal szemben az ágazat tulajdonképpen a társadalom egészére hatással van. Ezért jelentkezem a Roche-hoz. 

Multinacionális vállalatoknál nem tipikus az a karrirerút, amelyet végigjárt, lényegében a cég különféle részlegeinél és divízióinál dolgozott egész életében: hét évet a Roche Diagnosticsnál, tizenkettőt az anyacégnél, rálátott a diagnosztikától a gyártáson át a diabéteszellátásig számos terület működésére. Hogyan lehet érvényesíteni a szüleitől kapott útravalót egy olyan közegben, ahol minden pozícióért éles verseny folyik a kollégák között? 

A Roche vállalati kultúrájára nem ez a jellemző. A cég legfontosabb értékei a bátorság, a becsületesség és a szenvedély, ez pedig jól összeegyeztethető a személyes fejlődés iránti elkötelezettséggel, ami a becsületesség egyik alkotóeleme. A Roche is multinacionális cég, azonban családi tulajdonú vállalat, ezért a tisztesség itt nemcsak a működést szabályozó törvények tiszteletét jelenti, hanem azt is, hogy a munkatársak egymást is értékelik, tisztelik. Amellett, hogy mindig volt lehetőségem új területek megismerésére, tanulásra cégen belül, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem váltottam munkahelyet. 

A gyógyszeriparról és a tudományos életről is számos sztereotípia él a köztudatban. Nőként mennyire kellett megküzdenie ezekkel a karrierje során? 

Maga a cég nagy hangsúlyt fektet a sokszínűségre, beleértve a kulturális sokszínűséget is. A női vezetők globális arányával kapcsolatban is volt egy célkitűzésünk, amelyet sikerült elérnünk, de persze mindig van hova fejlődni ezen a téren is. A magyar vállalatnál kiegyensúlyozott a férfiak és a nők aránya a dolgozók között, és szerencsére ez a korosztályokra is igaz. Így az újdonságokra, a változásokra és a kihívásokra is rugalmasabban tud reagálni egy szervezet, a sokféle nézőpont elősegíti a kreativitást is. 

Olaszország és Dánia után Magyarországra Bázelből, lényegében globális feladatokat ellátó pozícióból érkezett. Nem számít visszalépésnek most egy országért felelős vállalat ügyeinek menedzselése? 

Ez egy teljesen más munka, épp ezért pályáztam meg. Cégen belül hiszünk abban, hogy szükség van a globális és a lokális perspektívák közötti váltásokra. Ha túl sokáig tölt be az ember globális pozíciókat, akkor bár széles rálátása lesz a folyamatokra, de túl messzire kerül az egészségügy aktuális problémáitól, és ha túl sokáig visz lokális ügyeket, akkor elfelejti a fő célokat, szem elől téveszti az összképet. Ezért jöttem most Magyarországra, mert szerintem is fontos a nézőpontok váltakozása.

Hogyan érintette a járvány a Roche működését? 

Ugyan a vállalatnak volt több, vészhelyzetekre kidolgozott és begyakorolt válságterve, azért a járvány kitörése mindenkit váratlanul ért. Az egyik legfontosabb feladat a dolgozók egészségvédelme volt, mivel csak így lehettünk biztosak abban, hogy a termelés folyamatosan fenntartható. A betegek nem maradhattak gyógyszer nélkül. De nem volt egyszerű virtuális működésre átállítani a céget, még az irodai pozíciókban sem, és nagyon sok tervezést igényelt, hogy a határzárak és az ellátási láncok akadozása ellenére is zökkenőmentes legyen a gyártás. Magyarországon tudomásom szerint a folyamatban lévő gyógyszerkutatások klinikai tesztjeit a járvány alatt is sikerült folytatni, a dolgozóink egy része pedig önkéntesként segítette a budapesti ellátást az első hullám alatt. A lezárások alatt megváltozott az ügyfélkommunikáció is, épp ezért kap nagyobb hangsúlyt a digitális csatornák fejlesztése. 

Mik a tervei a magyar vállalat vezetőjeként? 

Az egyik fő cél elősegíteni a nemrég bevezetett agilis munkavégzési módszer minél hatékonyabb alkalmazását a napi munkánál. Ez az IT-szektorból érkező metódus lényegében azt célozza, hogy nagyobb felhatalmazást adjunk a szervezetnek, és alsóbb szintekre delegáljuk a vállalati döntéshozatalt, hogy ne a hatásaiktól távol lévő központban hozzák meg a döntéseket, hanem azokra bízzuk ezt, akiket közvetlenül érintenek egy-egy döntés következményei. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egy-egy üzleti cél elérésével megbízott csapatok 90 napos prioritásokkal dolgoznak a kiadott feladatokon meglehetősen nagy döntési szabadság mellett. Ugyanakkor folyamatosan felülvizsgáljuk a teljesítményt, odafigyelve a dolgozói visszajelzésekre, tapasztalatokra is. Ezáltal sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá válik a problémamegoldás, arról nem is beszélve, hogy mennyit javul a dolgozói elégedettség: napjainkban egyre fontosabb a munkavállalók számára, hogy jelentőségteljes, fontos munkát végezzenek. 

Magyarországon számos üzleti fejlődési lehetőség kínálkozik, célunk, hogy a Roche a magyar egészségügy rendszerszintű partnereként – miután stratégiai együttműködési megállapodást kötöttünk a kormánnyal – a folyamatos egyeztetések révén megtalálja azokat az utakat, amelyekkel a legújabb fejlesztések, innovációk és személyre szabott terápiák eljutnak a páciensekig, miközben a társadalmi költségek is csökkennek. Például 2020-ban Magyarországon a hat terápiás területen összesen 1,5 milliárd forintos beruházási költség mellett elvégzett 63 klinikai vizsgálat eredménye hozzájárult ahhoz, hogy 2,6 milliárd forintot spóroljon a magyar gyógyszer-finanszírozás. A Roche 2030-ig szeretné elérni, hogy a jelenlegihez képest háromszor-ötször több innovatív megoldás jusson el a betegekhez, a társadalom számára 50 százalékkal alacsonyabb költségen.

A cég egyébként jelenleg több mint 70 termékkel van jelen az onkológia, a hematológia, az immunológia, a neurológia és a pulmonológia területén a magyar piacon, lényegében valamennyi, globálisan értékesített termékünk elérhető. Az onkológiai gyógyszerek területén, valamint a reumatológia, hematológia kezelésében meghatározó szereplői vagyunk a magyar piacnak. 

Amiben a különbséget látjuk más országok és a magyar egészségügy között, hogy talán itt lassabb az újdonságok piacra jutása, engedélyezése és az az út, amíg azok eljutnak a betegekhez. Például Németországban egy-egy új rákgyógyszer vagy -terápia az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását követően pár nappal már elérhető a patikákban vagy az egészségügyi intézmények számára. Jó lenne, ha ez Magyarországon is hasonlóan működhetne. Az egyik legfőbb prioritásunk, hogy ezt a folyamatot, az új terápiák engedélyezését próbáljuk valahogyan felgyorsítani a közfinanszírozott magyar egészségügyi rendszerben. 

Ahogyan a betegek ellátásának hatékonyságát is segítik. 

Igen. Részben ennek érdekében készítette el egy kísérleti projekt keretében a Roche alapítványa, a Magyar Személyre Szabott Egészségügy Fejlesztésért Alapítvány (SzEFA) a Kecskeméti Megyei Kórház munkatársaival és pácienseivel együttműködve a betegútmenedzsment-webapplikácót (BetMen). Ez amellett, hogy segít a pácienseknek eligazodni az egészségügyi rendszerben a diagnózist követő lépéseknél – például kezelési tervekkel, a következő ellátási eseményre való figyelmeztetéssel –, egyúttal arra is lehetőséget ad, hogy a betegéletút nyomon követésével, valamint a terápiák közbeni orvos-beteg konzultációkkal, visszajelzésekkel akár kezelések közben is módosíthatóak legyenek a terápiás eljárások. Lehetőség nyílik majd a kezelések hatékonyságának elemzésére is. 

Ezen túlmenően a platform arra is alkalmas, hogy tervezhetőbbé tegye a betegellátási kapacitásokat az alap- és a szakellátásban, illetve az utógondozásban, akár intézményre lebontott statisztikákkal is. A rendszer jelenleg elérhető verzióját a Roche alapítványa, a Magyar Személyre Szabott Egészségügy Fejlesztésért Alapítvány (SzEFA) térítésmentesen az Országos Kórházi Főigazgatóságnak adományozta, és remélhetőleg hamarosan széles körben elérhető lesz az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér funkciójaként.

A cég kutatási fókuszában lévő különleges és súlyos betegségek, akár a rák, akár a szklerózis multiplex kezelése nehéz terep, mivel sok esetben legfeljebb állapot-szintentartást, -javulást lehet elérni, gyógyulást nem. Mi az, ami a tudomány jelen állása szerint elérhető? 

A tudomány folyamatosan fejlődik, és egyre újabb terápiákat tesz hozzáférhetővé. Például amíg a köztudatban az él, hogy a rák gyógyíthatatlan, addig számos rákos megbetegedésre igenis van hatékony terápia. Ezek többsége még nem létezett, amikor beléptem a Roche-hoz. Pár éve a tüdőrákos diagnózist követően nem volt túl sok remény, azonban ma már képes az orvostudomány több különféle tüdőrákos megbetegedés diagnosztizálására, és léteznek hatékony gyógyszeres kezelések, amelyek sok évvel meghosszabbíthatják a betegek életét. 

És noha egyre több a rákos megbetegedés a környezeti vagy életmódbeli hatások miatt, a tudomány fejlődése reményt adhat a pácienseknek. De azért elsősorban az egyéni felelősségben hiszek, abban, hogy egészséges, tudatos életmóddal minimalizálható a rák kialakulásának kockázata, a megelőző szűrővizsgálatokon való részvétel pedig a korai felismerésben segíthet. Utóbbi egyébként az egészségügyi rendszer kiadásait is csökkentheti, mivel így elkerülhetőek a szükségtelen vizsgálatok és beavatkozások. 

A digitalizáció, illetve a mesterséges intelligencia alkalmazása a gyógyszerkutatásban hatalmas fejlődés előtt áll, és számos lehetőséget tartogat, átalakítva a kutatások fókuszát is. Régen az ágazat kizárólag a gyógyszer, a tabletta vagy az injekció kifejlesztésére összpontosított. Napjainkban például a mellrák kezelésénél integrált terápiás megoldások kifejlesztésében gondolkodik a gyógyszeripar, és a hatóanyag mellett arra is keresik a megoldást, hogy mikor és hogyan alkalmazva lesz a leghatékonyabb. A kezelésekkel kapcsolatos valós idejű adatgyűjtés és elemzés javítja a hatékonyságot is. De fontos a betegek tájékoztatása is a kezelésük során összegyűjtött adatok kezelésével és felhasználásával kapcsolatban. 

A koronavírusvakcina-kutatásban áttörő jelentőségű mRNS-technológiától a rákgyógyításban is komoly eredményeket várnak. Mennyire van ez jelen a cég kutatás-fejlesztési tevékenységében? 

Már a pandémia előtt is volt ilyen irányú kutatás-fejlesztési együttműködése a vállalatnak, és azt hiszem, a jövőben is hangsúlyos lesz ez a terület, főleg a járvány alatt szerzett tapasztalatoknak köszönhetően. 

(Borítókép: Raffaela Claudia Bondi. Fotó: Papajcsik Pétera / Index)