Az orosz és ukrán búzától függő Algéria, Marokkó és Tunézia hiánytól tart, a lakosság pedig máris felhalmozásba kezdett.
A nyugati országok szankciói és az ezekre adott orosz, illetve ukrán reakciók hatásai messzire nyúlnak, és éreztetik hatásukat különösen a gazdaságilag sebezhető észak-afrikai országokban, amelyek túlélése részben a nyugatról, de az Oroszországból vagy Ukrajnából származó búzától is függ.
Az eurázsiai országokba irányuló búzaexportját felfüggesztő Kreml eddig megkímélte a többi kontinenst. Egyes államokat azonban komolyan sújtja az orosz bankok kizárása a Swift-hálózatból, ugyanis például Algéria is ezt használta orosz partnerének kifizetésére. Ráadásul a fekete-tengeri szállítási útvonal kiesett, megszakadt az export, úgyhogy az országnak új beszállítók után kell néznie.
Március 13-án az algériai államfő bejelentette az összes importtermék kivitelének tilalmát. Ezzel a döntéssel a spekulációkat akarja megelőzni és a piac hiányait pótolni.
Az algériai Kereskedők és Iparosok Országos Szövetségének elnöke némileg cinikusan azt mondta, hogy a hiány fennáll az élelmiszerboltokban, de nem az otthonokban, ahol 25 kilós búzadarából 4-5 zacskót is betáraztak az emberek. Az algériai hatóságok felvették a kapcsolatot az ország fő agrárélelmiszer-termelőivel, hogy felkészüljenek a gabona hiányára, megvédjék magukat az orosz embargó és a vetőmagexportot érintő korlátozások hatásaitól.
De vajon ezek az intézkedések elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy megvédjék Algériát a válságtól? Az ország 2020-ban 50 százalékkal csökkentette lágybúzaimportját Franciaországból, mert inkább orosz és ukrán beszállítók mellett döntött. Most a háború miatt kénytelen lesz visszatérni a francia búzára, de a saját termelését is meg akarja duplázni, ami azonban az országot ciklikusan sújtó aszály miatt vágyálomnak tűnik.
A családok most a közelgő Ramadán miatt is aggódnak, mert ez nemcsak a böjt, hanem az azt megtörő esti vacsorák, összejövetelek ünnepe is, ami logikusan nagyobb élelmiszer-fogyasztást jelent. Mivel a hiány egyre több terméket érint, a polgároknak nincs más választásuk, mint betartani a megszorításokat, sokan mégis elkezdték a tartalékolást a nagyböjt hónapjára. A szent időszak idén április első hetében kezdődik, és komoly próbatétel elé állítja a kormányt, mert ki kell elégíteni a fokozott igényeket és meg kell állítania az orosz–ukrán háború gazdasági következményeit. Árszabályozás, csempészet elleni küzdelem, ezek mind komoly feladatok Abdelmadjid Tebboune 2019 óta hivatalban lévő kormányának.
A többi Maghreb-országban sem egyszerű a helyzet, sőt. Marokkóban és Tunéziában éhséglázadás fenyeget. Marokkó nem tengerparti, tehát nem turistacélpont városaiban aggasztóan fokozódik a nyugtalanság, mert már évek óta szenvednek az elmaradottságtól. Az áremelkedések miatti tiltakozások mindennaposak, a válság pedig tovább fokozódott az ukrajnai háborúval.
Tunéziát több hónapja súlyos politikai válság sújtja, gazdaságilag a csőd szélén áll, és mások, Szaud-Arábia vagy Algéria, segélyeiből tartja fenn magát. Február elején a tunéziai elnök Algériába látogatott és az algír elnöktől egy 150 millió dolláros csekket kapott, hogy segítse a tunéziai központi bankot. A főleg turizmusból élő Tunéziát először a Covid–19 viselte meg, két év alatt a turizmusból származó bevételeinek negyedét elvesztette, ma pedig az aszály tizedeli mezőgazdaságát. A háború erre még rátett egy lapáttal, mivel a búzaimport nagyon nehézkessé vált. Az ország gyakorlatilag az éhínség szélén áll.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, hétfői percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.
(Borítókép: Jim Young / Reuters)