A cseppfolyósított földgázt (LNG) az orosz–ukrán konfliktus a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte: ez olyan földgáz, amit folyadékká hűtenek le, hogy végül hatalmas, környezetet nem kímélő tartályhajókon képesek legyenek szállítani.
A március 25-én bemutatott megállapodás értelmében az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt arra, hogy nemzetközi partnerekkel együttműködve 2030-ig évente mintegy 50 milliárd köbméterrel megnöveli az európai országok LNG-ellátását. A transzatlanti szövetségesek „összefognak, hogy csökkentsék Európa orosz energiától való függőségét” – mondta Joe Biden amerikai elnök a paktumot bejelentő brüsszeli sajtótájékoztatón.
Az Egyesült Államok Katarral és Ausztráliával folyamatosan versenyzik a világ legnagyobb LNG-exportőre címért. Bár a rangsor folyamatosan változik, jelenleg Washington áll győzelemre. Ugyanakkor az amerikai export önmagában nem lesz elég ahhoz, hogy Európát teljesen kompenzálja a kimaradó orosz gáztól – a hét amerikai LNG-export-terminál még teljes kapacitással működve is csak Európa napi gázszükségletének körülbelül egyharmadát lenne képes fedezni.
Európának pedig egyelőre nincs elég LNG-t fogadó terminálja ahhoz, hogy az amerikai tankerforgalom jelentős növekedését fel tudja venni.
Sőt, nagyjából egytucatnyi, az amerikai szabályozó hatóságok által az elmúlt néhány évben engedélyezett terminált nem építettek meg.
Mindent egybevéve, az amerikai LNG politikai támogatottsága még sosem volt ilyen nagy. Európa leválása Oroszországról hatalmas növekedési lehetőséget jelent az amerikai exportőröknek.
A legolcsóbb exportterminál építése 5,8 milliárd dollárba (közel 2000 milliárd forint) kerül, és a Goldman Sachs szerint egy új LNG-termelő egység egy már meglévő létesítményben is körülbelül két és fél év alatt készül el. Az európai gázkereslet valószínűleg fel fogja kelteni az érdeklődést az olyan fejlesztések iránt, amiket eddig nehezen tudtak (volna) finanszírozni.
Németország két új terminál építését tervezi. Olaszország, Lengyelország és más országok vagy újakat építenek, vagy a meglévőket bővítik.
Mielőtt a fejlesztők megkezdhetik a földmunkát, részletes javaslatokat kell benyújtaniuk az amerikai hatóságoknak. Egyes projektekhez állami engedélyek is szükségesek, amik komoly adminisztrációs terhek, így akár éveket vehetnek igénybe – komoly létesítmények hiányoznak, mind az import-, mind az exportoldalról.
Ha az európai országok komolyan fel akarnak hagyni az orosz gázzal, akkor több hosszú távú szerződést kell kötniük az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított földgázra. Ennek oka, hogy az új terminálok finanszírozása általában 15 vagy 20 éves szállítási megállapodásokon múlik, amiket a fejlesztők közműszolgáltatókkal és más vevőkkel kötnek – Európa hosszú távon elköteleződést vállal Washingtonnak.
Az amerikai LNG-export-terminálok számának növekedése – az európai fogyasztók által fizetni kívánt magas árak miatt – elvonja a hazai piacról az ellátást, ami növelheti az évek óta viszonylag alacsony árakat élvező amerikai vállalkozások és háztartások költségeit. Az amerikai földgáz ára az elmúlt 12 hónapban pedig több mint kétszeresére nőtt – az európai kereslet komoly hatással van az amerikai állampolgárokra is.
Az LNG is fosszilis tüzelőanyag, így az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak miatt egyre nagyobb ellenállásba ütközik Európában és az Egyesült Államokban is. A hidraulikus repesztést, a kőzet feltörésének és a szénhidrogének felszabadításának módszerét szintén kritizálták a környezetre gyakorolt hatása miatt. A francia kormány a zöldlobbi nyomására 2020-ban elvetette azt a tervét, hogy LNG-t vásároljon az amerikai NextDecade exportőr cégtől, ami egy texasi exportterminál építésével próbálkozik – összegzett a Bloomberg.
A földgáz támogatói azzal érvelnek, hogy a fosszilis tüzelőanyagnak szerepet kell játszania az energiaátalakításban, különösen akkor, ha a szállítók teljesíteni tudják a kutakból és csővezetékekből származó metánszivárgás megszüntetésére tett ígéreteiket.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, pénteki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.
(Borítókép: Joe Biden. Fotó: Anna Moneymaker / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images / AFP)