Az orosz megszállás után nagy léptékű haderőfejlesztést jelentett be az addig óvatoskodó német kormány. Ez az ország addigi védelmi politikájával való teljes szakítást vetíti előre. Ugyanakkor egy rövid ideig úgy tűnt, valóban határozott lépésekre szánták el magukat, azóta több ízben fölmerült Németország tehetetlensége.
Egy friss tanulmány szerint nem érdemes túl nagy bizalmat fektetni Scholz kancellár biztonságpolitikai váltásába. Több mint két hónapja tart már az orosz–ukrán háború, ennek hatására a német kormány február 27-én védelmi költségvetésének drasztikus emelését jelentette be. Olaf Scholz német kancellár akkor azt mondta, hogy
országa nemzeti össztermékének több mint két százalékát fogja az ország hadseregének fejlesztésére fordítani,
azóta azonban, úgy tűnik, ez közel sem jelent akkora előrelépést, mint amekkorának a bejelentés alapján tűnt – ahogy a Napi.hu összegezte. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alá tartozó Stratégiai Védelmi Kutatóintézet szerint a hangzatos bejelentés nem feltétlenül jelent forradalmi változást a német hozzáállásban.
Az Egyetem nemrég közölt elemzése alapján alapvető problémák vannak a német haderő megszervezésével.
Sokkal inkább érdemes korrekcióként tekinteni a Scholz-kormány lépésére, mint valódi reformtevékenységként. Szakértők szerint a német védelmi költségvetés adataiból mostanra látszik, hogy tervezés nélkül, a hirtelen sokkhatása alatt hozták a komoly vállalást. Lépésükkel párhuzamosan a német közvélemény is meglehetősen hirtelen fordult át az addigra megkérdőjelezhetetlenné váló orosz agresszió hatására.
A német lakosság mindössze 29 százaléka tartott attól, hogy az oroszok tényleg támadni fognak. Ezért korábban 75 százalékuk ellenezte, hogy felfegyverezzék Ukrajnát. Viszont a Scholz bejelentését követő felmérésben ez szinte a visszájára fordult – február végére az ország 78 százaléka támogatta nemcsak a fegyverszállítást, de a német haderő megerősítését is.
Ahogyan a Napi.hu is rávilágít, a második világháború óta távol állt Németország profiljától a határozott geopolitikai szerepvállalás. Ezért hadereje is a költségcsökkentés és a telepíthetőség irányába ment el. Viszont a Krím orosz annektálása után megfogalmazódott egyfajta nemzetközi igény a német szerepvállalás iránt.
Scholz kancellár februári bejelentésében háromszázalékos GDP-ráfordításról és egy százmilliárd eurós (közel 38 ezer milliárd forint) elkülönített, egyszeri alapról szólt. Ebből további fejlesztéseket és a fenntartását is fedezhette volna a német hadsereg. Ezzel szemben azonban gyorsan kiderült, hogy a különalap nem külön értendő, és felhasználása beleszámít a költségvetésnövelésbe.
Mindenekelőtt az a kérdés, hogy június elején valóban megszavazzák-e a Scholz által javasolt százmilliárd eurót.
Az összeg elkülönítéséhez és bebiztosításához a német kormány alkotmánymódosítást szeretne, ehhez azonban nem elég a regnáló koalíció három pártja.
Ettől függetlenül az elemzés alapján már biztosra vehető az alap rövid távú, három-négy éven belüli felhasználása, ami azt vetíti előre, hogy a pénz nagyja eszközbeszerzésre és haderőfejlesztésre fog menni. Emiatt azonban borulhat az európai központú fejlesztések ütemezése.
(Borítókép: Olaf Scholz német kancellár beszédet mond a sajtónak a szövetségi kabinet ülése előtt Németországban 2022. május 3-án. Fotó: John Macdougall / AFP)