Már kézzel is lehet gyűjteni a csíkos bogarakat, illetve a levelek fonákján ott vannak a petéik, amiket szintén meg kell semmisíteni.
A krumplibogárnak az őshazájában akad pár természetes ellensége. Közülük a leghatásosabb a tüskés katonapoloska, ami a leggyakoribb ragadozó bogár a tengerentúlon, és több ország is kipróbálta már a biológiai védekezési programok részeként – írja a VEOL Veszprém Megyei Hírportál, hozzátéve, hogy az „orgyilkos” vagy kétszemű katonapoloska is kedveli a burgonyabogár petéit és lárváit, csakhogy ezek a mi éghajlatunkon nem telelnek át, minden évben újra kellene őket telepíteni. És bár hozzájuk hasonló ragadozó „büdösbogár” akad még néhány, mégis jobban járunk, ha más módszereket keresünk az irtásra.
Az igazi krumplibogarak őshazája Amerika, ahol több mint 40 faj él, közülük is a legismertebb a Colorado burgonyabogár, amely a krumpli és a rokonságába tartozó növények legádázabb kártevőjének számít a tengerentúlon is. A Leptinotarsa decemlineatát Thomas Nuttal fedezte fel 1811-ben, de hivatalosan Thomas Say figyelte meg 1824-ben, és vette lajstromba a Sziklás-hegységben. Az első jelentős burgonyabogár-járványt termesztett burgonyán 1856-ban jelentették. A következő néhány évben már elképesztő károkat okozott, és közben gyorsan terjeszkedett. Az első európai krumplibogárrajt 1875-ben fedezték fel Angliában, majd két év alatt Németországon keresztül megszállta Európát. Ezeket a gócokat felfedezésük után karanténintézkedésekkel és felszámolási kampányokkal nagyrészt kiirtották, és távol tartották Európától egészen 1922-ig, amikor azonban Franciaországban önszaporító populációk alakultak ki. A bogár az intenzív védekezési műveletek ellenére gyorsan terjedt Európában is: Belgiumban és Spanyolországban 1935-ben, Hollandiában és Svájcban 1937-ben, Ausztriában 1941-ben, Magyarországon 1947-ben jelentették be először.
Nagyüzemi gazdálkodásban például bevált a vetésforgó, aminek a hatását fokozhatjuk az áttelelő bogarak forrásától való nagyobb távolsággal, ami a szakemberek szerint legalább 400-500 méter legyen, hogy a földből kikecmergő rovar ne azonnal a terített asztalon, a krumplibokor tövében találja magát. Apróbb gazdaságokban persze a vetésforgó kisebb hatású, mégsem elhanyagolható.
Kiskertekben kedvező eredményeket értek el a burgonya- és padlizsánültetvények szalmás mulcsozásával. De a szakemberek a már korábban említett módszert, a kézi begyűjtést sem vetik el.
Sokan követik nagyanyáink fahamus módszerét is: az égésterméket korán reggel a harmatos levelekre hintik, például egy levitézlett nejlonharisnyából rázogatva. Továbbá az is hatásos lehet, ha a sorok közét diófalevéllel mulcsozzuk, illetve permetezhetünk erjesztett csalánlével is.
(Borítókép: Krumplibogár. Fotó: Edwin Remsburg/VW Pics via Getty Images)