Brüsszel segíteni kíván a tagállamoknak abban, hogy véget vessenek az orosz nyersanyagfüggőségnek. Nem kicsi a tét: az Európai Unióban 2027-ig egy nagyhatalomhoz mérten önellátó, stratégiai szempontból megfelelően diverzifikált energiaellátás a cél. Vlagyimir Putyin háborúja soha nem látott lehetőséget teremtett az EU-nak.
Az Európai Bizottság mostanában többször is egyértelművé tette, hogy hajlandó segítséget nyújtani annak az öt uniós tagállamnak, amely orosz tervezésű reaktorokat használ, felgyorsítva ezzel az alternatív fűtőanyagok engedélyeztetését. A bizottság május 18-án közzétett tervében ennél messzebb is megy: nemcsak hogy iránymutatást ad arra, hogy a tagállamok hogyan tudnak megszabadulni teljesen az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, de ezzel új tagállami integrációról is beszél.
A bejelentést a RepowerEU-tervezetben vázolták.
Ha a javaslat végigmegy, akkor az EU 2027-re teljesen leszakadhat az orosz energiaforrásokról. A tervezet egyébként vészforgatókönyvként is használható, ha az orosz gázszállítás egyik pillanatról a másikra megszakadna. A tervezetnek összesen négy iránya van:
Az Európai Bizottság becslése szerint a REPowerEU célkitűzéseinek megvalósításához 210 milliárd euró további beruházásra van szükség 2027-ig. Viszont e szerint évente közel százmilliárd euró megtakarítást jelentene a fosszilis tüzelőanyagok importjának csökkenése miatt. A javasolt intézkedések többsége nemzeti szintű végrehajtást követel meg, és az uniós országok között szoros koordinációt feltételez. Ezért meghatározó kérdés, hogy az országok milyen mértékben kötelezik el magukat egy egységes Európai Unió mellett.
Talán ez a legsarkalatosabb pont, amely az országok élén álló kormányoktól a legtöbb áldozatot követel. Hiszen a tagállamok kormányainak olyan rendeleteket kell életbe léptetniük a javaslat szerint, amelyek nem megszorítások, de a háztartásokat energiatakarékosságra kell ösztönözniük.
Tehát olyan szabályozásokat kell a kormányoknak bevezetniük, amelyek az emberektől szemléletmódbeli váltást követelnek, az emberek mindennapi életét érintő szabályozások bevezetését javasolják. Emellett a REPowerEU sikerének egyik meghatározó tényezője a Bruegel közgazdászai szerint az lesz, hogy
a kormányoknak van-e bátorságuk arra kérni állapolgáraikat, hogy kevesebb energiát fogyasszanak
– ráadásul ebbe beletartoznak a multik, a kkv-k és a társadalom peremén élő emberek.
Valószínűleg ez az egyik legbonyolultabb feladat. A diverzifikálás nem azt jelenti, hogy végül más nagyhatalomtól függünk majd, hanem hogy több helyről arányosan szerezzük be az energiaforrásainkat. Az Európai Bizottság ezt eredetileg a koronavírus-vakcinákhoz hasonló közös beszerzési rendszerként javasolta, de a tagállamok közötti megbeszéléseket követően elnapolták, és önkéntes alapokra helyezték. Így egyfajta koordináció lett a cél.
A REPowerEU alapján a tagállamoknak meg kell érteniük, hogy az EU-nak vészhelyzeti eszközként támaszkodnia kell az LNG-beszerzésekre, sőt már ezzel kellene felkészülnie a 2022-es tárolók feltöltési szezonjára.
Emellett az Európai Bizottság segítséget nyújt annak az öt uniós tagállamnak, amely orosz tervezésű atomreaktorokat használ, valamint felgyorsítaná az alternatív tüzelőanyagok engedélyeztetésének folyamatát. Az amerikai Westinghouse vállalat megerősítette, hogy gyors jóváhagyást kér az uniós kormányoktól egy olyan helyettesítő technológiára, amely a volt kommunista országok és Finnország szovjet tervezésű reaktoraiban is működne – ugyanis Csehország, Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Finnország orosz tervezésű reaktorokat használ. Ezek jelenleg csak orosz nukleáris fűtőanyagot tudnak felhasználni, és egyes esetekben az orosz Roszatom vállalat az egyetlen engedélyezett szolgáltató.
Az atomreaktorokban használt tüzelőanyagot szállító orosz vállalatok jelenleg mentesülnek a Moszkva elleni uniós szankciók alól.
Európában két orosz reaktortípus van: a régebbi VVER440-es, és az újabb és nagyobb teljesítményű VVER1000-es. A fűtőanyagokkal foglalkozó Westinghouse olyan üzemanyag használatára kért engedélyt az egyes uniós tagállamok szabályozó hatóságaitól, amelyet korábban a VVER 440-esekbe szállítottak az oroszok. A VVER1000 fűtőanyagot már használják Ukrajnában. Egy finn tisztviselő azonban figyelmeztetett, hogy még mindig vannak megoldatlan kérdések. A Westinghouse fűtőanyaga valószínűleg drágább lesz, mint az orosz, és szükség lenne egy hulladékkezelési tervre is. Szlovákia kijelentette, hogy átállna, amint rendelkezésre áll az alternatíva. A Financial Times beszámolója alapján a paksi atomerőmű szóvivője azt közölte, hogy a jelenlegi energiaellátás biztosított:
Hosszú távon még mindig van elég üzemanyagunk, amit a Rosszatom leányvállalatától szereztünk be. Természetesen a kialakult helyzetnek megfelelően hasonló atomerőművekkel együttműködve dolgozunk az energiaforrások beszerzésének diverzifikálásán.
A REPowerEU tervezete hangsúlyozza a zöld technológiák felgyorsítását, és ha ezt nemzeti szinteken felül kezeljük, akkor ez magát a zöldkereskedelmet is élénkítené. Tehát így biztosítaná a zöld technológiával előállított energiakereskedelmet a nyitott piacok egységes hozzáférésével. Az említett technológiák között újdonság nincs: napelem, szélerőművek, hőszivattyúk és zöldhidrogén.
Az Európai Unió 2030-ra kitűzött, megújuló energiaforrásokra vonatkozó célja az, hogy negyven százalékról 45 százalékra emeljék a kapacitásokat.
A nemzetközi szakértők szerint a terv joggal összpontosít a gyorsabb engedélyezésre. A lassú folyamatok ma jelentős akadályt jelentenek a szél- és napenergia elterjedése előtt. Egyes európai országokban a szélerőművek esetében kilenc, a napenergia-projektek esetében pedig négy és fél évig is eltarthat az engedélyek megszerzése. A nemzeti szabályok és kapacitások szükségtelenül lassítják az engedélyek kiadását, ezek megszerzésének ideje az egyes uniós országokban jelentősen eltér egymástól – a REPowerEU a harmadik pontban ezt a problémát kívánja orvosolni. A nemzetközi körülmények miatt Brüsszel szerint a tagállamoknak meg kell oldaniuk a hosszú ideje fennálló adminisztratív hiányosságokat.
Elérkeztünk az ajánlásban arra a pontra, amely a legnagyobb tagállami összehangoltságot követeli meg. Talán a javaslat e részénél kell a legjobban kilépni a tagállamok kormányainak a tagállami keretrendszerekből. Ugyanis azt javasolják, hogy ha az EU valamely tagállamában gázbiztonsági sokk következik be, akkor meg kell fontolni a gázkereslet csökkentését a sokk által kevésbé érintett országokban, és át kell irányítani a gázt a jobban érintett országokba.
Összeségében azt javasolják, hogy ha valahol indokolatlan többlet van, azt át kell csoportosítani olyan országokba, ahol problémák vannak.
A tervezet szerint a tagállamoknak ezt még akkor is meg kell tenniük, ha nemzeti szabályaik nem írják elő. A javaslatban az szerepel, hogy vészhelyzet esetén a gázárak uniós felső határát is állapítsák meg. Így a fogyasztók és a vállalatok az áremelkedéstől védve lesznek.
Összességében a REPowerEU bemutatja, hogy az EU közös fellépéssel hogyan tudná optimalizálni az energiaválságra adott válaszlépéseit. Az uniós országoknak el kell dönteniük, hogy milyen mértékben vesznek részt ebben az együttműködésben, mert a közgazdászok szerint ennek a tervnek csak együtt és együttesen alkalmazva van értelme. A tervezet szerint minden egyes országnak engedményt kell tennie: Németországnak például az EU energiabiztonságának biztosítása érdekében le kell küzdenie vonakodását az LNG közös beszerzésével kapcsolatban, Franciaországnak meg kell szerveznie gázinfrastruktúráját, hogy más uniós országok igénybe vehessék, és nyugatról keletre is tudjon áramolni a nyersanyag, illetve Spanyolország LNG-import-kapacitását használnia kéne más tagállamoknak is.
Összhangban Ursula von der Leyen bizottsági elnök napokban tett kijelentésével, a kérdés a közgazdászok szerint egyértelmű:
ha a most kialakult energiaválságra az Európai Unió nem egységesen válaszol, akkor a jövőben mire fog tudni válaszolni?
(Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólal az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2022. május 4-én. Fotó: PATRICK HERTZOG / AFP)