Számos mélységet megjártunk, hogy találjunk pár, vizezett fesztiválsörre emlékeztető alkoholmentes változatot is. De több esetben is elhangzott: innék belőle még egyet, és nem csak a sivatagban két oázis között.
Amikor kigondoltam, hogy az e havi ételtesztnél alkoholmentes sört kellene kóstolni, mindössze az irigység motivált, mert a hét ágra sütő, kora délutáni napsütésben a szerkesztőség környéki kávézók és éttermek teraszán vidáman és ráérősen söröztek az emberek, míg nekem a munkaidőre tekintettel ezzel várnom kellett. Az eszembe nem jutott volna, hogy mekkora kihívást vettem a nyakamba, mert még a konzervsólet-kóstoláshoz is könnyebb volt kollégákat toborozni a koronavírus által megtizedelt szerkesztőségben.
Változatos indokokkal bújtak ki a megtiszteltetés alól. Ízesítetlen alkoholmentes sör tesztje lesz, jössz? „Hogy gondolod, fogyókúrázom.” „Gluténérzékeny vagyok.” Volt, aki a gondolatra összerezzent, majd férfiasan kiröhögött.
Mikor a sólettesztet emlegettem, volt, aki közölte, hogy azt azért vállalta, mert annál legalább volt remény.
Végül azért szerencsére sikerült összeszedni öt kíváncsi, egyébként is söröző kollégát, vegyesen nőket és férfiakat, szóval nem érheti szó a ház elejét, hogy csak az egyik oldal véleménye jelenik meg. Így azoknak is adhatunk némi szubjektív támpontot, akik az évi közel hat és fél millió hektoliteres magyarországi sörértékesítés öt százalékát is meghaladó, nagyjából 350 ezer hektoliternyi ízesített és ízesítetlen alkoholmentes sör forgalmából az utóbbi iránt mutatnak érdeklődést.
A másik nehézség a teszt megszervezésekor az volt, hogy mivel, mint eddig is, úgy most is igyekeztünk sokak által könnyen elérhető termékeket beválogatni, így alapvetően a hipermarketek és diszkontláncok kínálatában kellett alaposabban szétnézni. Néhol tényleg, mert míg ízesített alkoholmentes sörből a legtöbb helyen már az alap citromosból is több márkából lehetett válogatni, addig a szimpla ízesítetlent a diszkontokban – jellemzően az Aldiban és a Lidlben – nagyítóval kell keresni, és jó, ha egyfélét, saját márkásat találni a kínálatban. Egy Auchanhoz hasonló hipermarketben legalább ezzel nincs gondja az embernek, és tényleg van választék is.
A végül kiválasztott 10 termék többsége pilseni típusú világos sör volt, azonban a kínálat sokszínűsége miatt végül félbarna lager, szűretlen búzasör és kakukktojásnak egy malátaital is bekerült a választékba.
Az értékelésnél az alap, hogy senki ne várjon olyan élményt, mint egy normál sörnél kapna, mert az alkohol kivonásával eltűnnek azok a finom, alkoholban oldódó komponensek, egyéb illat- és ízalkotók, amelyek az adott sör egyediségét adják – hívta fel a figyelmet Kántor Sándor, a legnagyobb hazai sörgyárakat képviselő Magyarországi Sörgyártók Szövetsége igazgatója.
A korábbi technológiák alkalmazásakor ezért kezdték el ízesíteni az alkoholmentes söröket a gyártók, de a különféle gyümölcsleveket tartalmazó italok egyre népszerűbbek, mert gyakorlatilag üdítőitalként kezelik a fogyasztók. Az ízesítetlen alkoholmentes sör létrejötte tulajdonképp annak köszönhető, hogy a felelős alkoholfogyasztást népszerűsítése érdekében a hazai és a nemzetközi gyártó cégek is vállalták, hogy alkoholmentes terméket is tartanak a kínálatukban, így ha valaki vezetni kényszerül, de nem gyümölcslével vagy cukrozott üdítőitallal oltaná a szomját, találhat kedvére valót. Ahogy a normál sörnél, úgy az alkoholmentesnél is elengedhetetlen, hogy 6-8 Celsius-fokra behűtve kóstolja az ember, különben ihatatlan a termék – hívta fel a figyelmet Kántor Sándor.
Mivel napjainkra már fejlődött annyit a sörgyártás technológiája, hogy több mint ötféle módszer is van arra, hogyan készítsenek alkoholmentes sört, ezért most már ezek az italok, ha nem is adják a teljes illúzióját a valódi sörnek, de jól fogyasztható nedűkké váltak, ezért az is egy értékelési szempont volt, hogy mennyire emlékeztet egy alkoholos világos vagy félbarna sörre a kóstolt termék. Persze itt is eltérő gyártói stratégiák vannak: éreztük, volt olyan sörfőzde, amelynek az a célja, hogy az eredeti alkoholos termékre a leginkább emlékeztető alkoholmentes italt állítson elő, és akadt olyan, amelyik az eredeti rekonstruálása helyett kellemes, jól fogyasztható alkoholmentes terméket akar adni a fogyasztó kezébe.
A sörfogyasztás napjainkra túlnőtt az egyszerű alkoholfogyasztáson, mindinkább igyekeznek élményként kínálni a gyártók és a vendéglátóhelyek is, aminél fontos az ital színe, az illata, a hab vastagsága és tartóssága. Ezért az értékelés során a tesztelőink egytől ötig pontozhatták, hogy a sör mennyire áttetsző, tiszta, mennyire gyöngyöznek benne és mekkorák a buborékok.
„Ha zavarosabb, opálosabb – és nem kifejezetten szűretlen sörről van szó –, akkor az gyártási hibára utal” – hívta fel a figyelmet Kántor Sándor.
Fontos szempont volt az is, hogy a kitöltést követően mennyire nyújt tetszetős látványt, illetve mennyire tartós a hab – itt persze azt is figyelembe kellett venni, hogy sikerült-e jól kitölteni az italt, az ideális ugyanis a gyártók szerint az, ha úgy kerül a sör a fogyasztó elé, hogy a pár centi hab nem oszlik el pillanatok alatt. Persze ez is fajtafüggő, mert van olyan sör is, amit eleve úgy kell szervírozni, hogy az egyharmada hab, és vannak olyanok, amelyeket hab nélkül.
Akármelyiket is kapjuk azonban, rossz az a csapolás, amikor a habba vagy a sörbe dugva engedik a pohárba az italt, mert így lényegében a pultos lemossa a csap csőrét az italban ahelyett, hogy a pohár felett tartva képezne habot a csapolásnál. Az alkoholmentes italokra egyébként is jellemző, hogy gyengébb a habtartósságuk – mondta Kántor Sándor, hozzátéve, hogy alapvetően a felhasznált alapanyagok minőségétől, a szárazanyag-tartalomtól, főleg a kellemes ízt is adó árpamaláta minőségétől és nem a szén-dioxid-mennyiségtől függ, mennyire tartós a hab. Számít természetesen a pohár formája is, hogy mennyi ideig marad meg a hab, valamint hogy mennyire látszanak az italban felszálló buborékok.
Az ugyancsak meghatározó volt, hogy illatában mennyire emlékeztetett egy világos vagy félbarna sörre. De kérdés volt az is, hogy ki-ki az általa sörillatnak tartotthoz képest érzett-e más pluszillatot, illetve hogy az mennyire volt eltolódva az általa ideálishoz tartotthoz képest.
Például, lehet túl sok a komló a sörben, azt az illatban is érezni, igaz, ettől maga az ital egyéni, szubjektív megítélés szerint még lehet jó, mert kedvelheti valaki a kesernyésebb ízt, az erősen komlózott illatot.
Azt, hogy az alapsörillat mellett van-e más, oda nem illőnek érzett elem, maguk a sörgyárak tesztelői is folyamatosan ellenőrzik, mert az gyártási hibára utalhat – jegyezte meg Kántor Sándor. Helyretett egy tévhitet is: a kocsmában néha tapasztalható, egy bizonyosfajta sörszagnak ugyanis – amit sokan az olcsó sör fogalmával társítanak – sokkal inkább a kifolyt és megromlott sörhöz van köze, mintsem az olcsó termékekhez. Egy olcsó sör is lehet ugyanis kellemes illatú. Viszont a sör egy biológiai termék, élesztőbaktériumok által készített ital, amit ha kinn hagynak a levegőn, felszaporodnak benne a levegőben lévő baktériumok, és ez hozza a rossz illatokat.
Az íz értékelésénél azt kellett vizsgálni a kollégáknak, hogy mennyire van egyensúlyban, még ha kesernyés is az összkép. Egyébként jellemző az alkoholmentes sörökre, hogy több komlóval készülnek, hogy jobb legyen az ízélmény, azonban ha ezt eltúlozza egy gyártó, könnyen előfordulhat, hogy a fogyasztó egy olajos, nyelvre tapadó ízt érez, ami nem feltétlen kívánatos még akkor se, ha a kóstolást végző egyébként kedveli a komlósabb, kesernyésebb ízvilágot. Vannak-e zavaró aromák – ez szintén fontos értékelési szempont volt. De a legfontosabb mégis az összhatás volt, hogy darabos, testes, jól csúszó ital érzetét kelti-e, ihatónak tartják-e, meginnának-e ebből még egyet.
Mint minden szubjektív laikus kóstolótesztnél, most is akadt az egyéni ízlésvilág mentén megosztó termék, de azért a kollégák többsége kortól, nemtől függetlenül nagyjából hasonlóan értékelte az egyes tételeket. A végeredmény úgy alakult ki, hogy az egyes tételekre leadott pontszámokat összesítettem, majd átlagoltam.
Kalskrone Alkoholfrei, 0,5% alkohol, Aldi – 22,6 pont
A legjobb helyezést elérő termékről a legtöbbek véleménye az volt, hogy illatra ugyan nem meggyőző, de nagyon közel áll az átlagos, semleges magyar világos sör ízvilágához. „Ez egy sör” – hangzott el többektől is. Na és persze simán akadt egy kolléga, aki azzal szívta a vérem, hogy fogadjunk, most az aldisat kóstolja a vakteszten, miközben itt lelkendeznek a többiek, hogy végre egy sör.
„Újrainnám, ha nem lenne más, de egyébként felejthető” – összegezte sommásan az egyik kolléga. Más szerint semleges, karakter nélküli, nem keserű, de ha más nincs, inna még egyet belőle.
A legvitriolosabb tollú kolléga, aki a legtöbb terméket meglehetősen erős kifejezésekkel illette, amellett, hogy az újraiható kategóriába sorolta, laza, könnyed, semmi extra, vizezett fesztiválos sörként írta le a benyomásait. Ez másnál is hangsúlyos benyomásként szerepelt, mondván, ez az egyébként nyolcadikként kóstolt tétel volt számára az első, amit ihatónak tartott. Ez, tekintve, hogy egy osztrák sörgyár alkoholmentes, víz, árpamaláta, komló, komlókivonat hozzáadásával készült termékéről van szó, akár még dicséretként is felfogható.
Ez volt egyébként az egyetlen ital a teszteltek közül, ami egy kollégánál maximális pontszámot ért el, másoknál a habtartósságnál, illetve az illatnál vesztett pontokat.
Erdinger Weissbrau Hefe szűretlen búzasör, 0% alkohol, 0,5 l, Auchan, 449 forint – 21,6 pont
„Ez az a sör, amiből csak az alkohol hiányzik. Pacek, csak hát, na…” – sajnálkozott az egyik tesztelőnk. Más szerint „olyan, mint egy igazi búzasör, jó üdítő lehet, ha vezetni kell”. Erről a tételről egyébként előre tudták, hogy búzasör, de ennél többet nem, viszont mivel szűretlen a termék, nem lett volna fair értékelés, ha a látványra amiatt pontozzák le, hogy opálosnak hat, és nem áttetsző a nedű a pohárban. Még így is volt, akinél emiatt vesztett pontot, bár többeknél inkább azon bukott meg, hogy az illata nem volt elég karakteres.
Az igazi gourmet sörrajongó szerint viszont erős eltérést mutat egy valódi búzasörhöz képest, szóval jól le is pontozta: amíg a legtöbbeknél 23-24 pontokat szedett össze, addig nála mindössze összesen 13-ra volt jó ez a tétel. Mindenesetre akadt olyan tesztelő, aki a tizedikként kóstolt termékből a végén a teljes pohárral megitta a sörét.
Soproni Szűz, 0% alkohol, 0,5 l, Auchan, 249 forint – 20 pont
Az első, valóban magyar gyártású termék a listánkon, és bár utolsó előttiként kóstolták az egyre tikkadtabb és elkeseredettebb kollégák, mégis a Heineken Hungária soproni sörgyárának itala fel tudta küzdeni magát a dobogóra. Pedig érkeztek rá éles megjegyzések arról, hogy vizezett sörnek hat, és mintha a szénsavas italból kikeverték volna a szénsavat. Volt, aki egyszerűen csak úgy jellemezte, puha.
Mégis a színével, a hab meglehetős tartósságával meggyőzően sok pontszámot szedett össze mindenkitől. Az ízével már többeknek akadt fenntartásuk: volt, aki kicsit műízűnek találta, más túl malátásnak, édesnek. Volt, aki kijelentette, hogy azért nem inná újra, mert felmosórongyszagot érzett. A legélesebben az a kolléga fogalmazott, aki szerint
Ízre olyan, mint egy bubis vízben feloldott gyógycukorka.
Akadt, aki szerint volt egy enyhe citrusos illata és íze. A szemfüles tesztelő valószínűleg az árpamaláta, komlókivonat mellett a gyártásnál használt természetes aromát érezte. De azért voltak többen is, akik összességében korrekt, sörszerű italként összegezték benyomásaikat, és még egy pohárral bevállalnának belőle.
Heineken, 0% alkohol, 0,5 l, Auchan, 319 forint – 17,2 pont
A Heineken Sörgyár másik emblematikus terméke már jobban megosztotta a tesztelőket: ketten 20 feletti pontszámokat adtak, a két legkritikusabb kolléga pedig 11-12 pontra lőtte be ezt az alkoholmentes sört.
Látványban, habtartósságban többek szerint is az egyik legjobb volt, bár akadt, akit a hab inkább tejhabra emlékeztetett. Szerinte az illatában is volt kifogásolható, mert őt a késdobáló talponállókra emlékeztette, más szimplán csak sörillatként írta le, de akadt, aki mézes illatot érzett.
Megkóstolva pedig többek szerint is megbosszulta magát, mert a jellegtelen mellett az is elhangzott, hogy söríze nincs, cserébe kellemetlen nem-sör íze van, viszont a túl sok szénsav miatt kellemetlenül puffaszt. Bár természetesen akadt egy kolléga, aki szerint épp jó arányban van benne a szén-dioxid. Többen panaszkodtak mellékízre is: volt, aki enyhén zavarónak, más meglehetősen kellemetlennek találta. Az árpamaláta, a komlókivonat és a természetes aroma valahogy nem volt annyira összhangban, hogy ízre igazán elnyerje a tetszésüket.
A legprecízebben az a kóstolónk foglalta össze, aki szerint ez valószínűleg egy olyan márka alkoholmentes változata, aminek az eredeti, azaz alkoholos verziója is kevésbé jó sörnek számít. „Csak akkor innék ilyet, ha a sivatagban nem lenne más” – ez többek egybehangzó benyomása volt, igaz, azért akadt, aki simán bevállalt volna még egy kört.
Dreher24, 0% alkohol, 0,5 l, Auchan, 229 forint – 16,4 pont
„Ránézésre sörszerű” – többek egybehangzó megítélése szerint. Akadt, aki szép borostyánként írta le a kőbányai sörgyár italát, sőt volt, aki egészen odáig ment, hogy a látvány miatt van kedve meginni. A habmennyiségre nem nagyon volt panasz. Ízre azonban már kevésbé nyerte el a tesztelők tetszését a Dreher Sörgyárak terméke, bár volt, aki érezte benne az ízharmóniát. „Hajaz a sörre, de nem finom, nem csúszik” – mondta az egyik tesztelő. Más szerint vízízű, de volt, aki szerint egyszerűen se íze, se bűze. Az illata miatt is jócskán vesztett pontokat, és volt, aki szerint a hab tartóssága is hagyott kívánnivalót maga után. Nem túl nagy élmény, nem innám újra – summázták többen is.
Pécsi Szalon, 0,5% alkohol, 0,5 l, Auchan, 199 forint – 15,4 pont
Az egyik legkarakteresebb véleményt ez a sör váltotta ki a kóstolókból, bár nem biztos, hogy a pécsi sörfőzőmesterek örülnek ennek. „Kicsit olyan, mintha már egyszer kint maradt volna a napon, és megromlott, majd újra lehűtötték volna. Elhiszem, hogy sör helyett ez valakinek tetszeni fog, főleg, ha az ember a kilencedik hónapban van, és ezt issza, hogy meg ne gyűlölje a meg nem született gyerekét azért, mert kimarad a nyáresti sörözésből.” Más szerint miközben egy megbuggyant kőbányaira hajaz, azért furcsamód itatja magát, bár a sörhöz sok köze nincs. Többek szerint is túl édes és nagyon malátás lett.
Akadt, aki szerint szörnyű az illata. Volt, aki a habjával volt a legelégedettebb. Ennél is visszatérő formula volt, hogy innék még egyet, ha nincs más opció. Bár volt, aki ezt a lehetőséget kategorikusan kizárta, mert alapvetően habos lábmosóvízre emlékeztette a termék, némi tuttifrutti-aromával. Nekem az volt a leginkább talányos, hogy miért is lehet meg a kollégának az ízélmény az összevetéshez…
Peroni Nastro Azurro, 0% alkohol, 0,33 l, Auchan, 309 forint – 14,8 pont
Az olasz sör ugyancsak megosztónak bizonyult. Volt, aki számára tökéletesen hozta egy valódi sör élményét illatban és ízintenzitásban is, ezért összesen 20 pontot adott rá. Mást azonban halastóra, majd inkább mocsárra emlékeztetett az illata, és csípősnek érezte kortyolás közben. Megint más ecetet emlegetett, ami lemarta a nyelőcsövét, így a megítélése szerint pusztítóan rossz sör nála mindössze 8 pontot hozott össze. Persze olyan is akadt, aki édeskés utóízt érzett.
A szofisztikáltabb ízlelőbimbóval megáldott/megvert kolléga szerint túlkomlózott, de amúgy tökéletesen hajaz egy borzalmasan büdös, rosszabb magyar sörre, szóval ha egy buliban kitöltenék neki, meginná, mert nem tudná igazán eldönteni, hogy alkoholos vagy mentes italt kapott-e. A fakó színe ugyancsak vitte a pontokat három kolléga szerint is. „Ki issza ezt, és miért?”– ez a kérdés többször is elhangzott.
Velkopopovický Kozel, félbarna sör, 0,5% alkohol, 0,5 l, Auchan, 279 forint – 13 pont
Kevéssé szakszerű szervezéssel ezt kóstolták elsőként a kollégák, tudván, hogy félbarna sört kortyolgatnak, hogy azért ne legyen sportszerűtlen a látvány értékelése.
Mint később megtudtam, az erőteljesebb söröket, a félbarnát és a búzasöröket, valamint a malátaitalt is célszerű a tesztek és kóstolók legvégére tartogatni, miután a világosokon már túl van az ember.
Ez a termék is a szélsőségekig vitte a kollégákat: noha abban megegyeztek, hogy látványra szép, és emlékeztet egy félbarna sörre, az illat már megosztóbb értékelési szempontnak bizonyult. Volt, aki szerint kellemes az illata, más viszont kíméletlenül egy pontot adott neki, megint más rozsdás hatásúként írta le. Utóbbi egyébként az erősen égetett, úgynevezett festőmaláta használatából adódik.
Az többeknél rosszul vette ki magát, hogy gyorsan elillant a habja, és nagyon kevesellték a buborékokat. Még a fékezett habzású volt a legenyhébb megjegyzés. Volt, aki szerint a karamellszín is becsapósnak bizonyult, mert ízre nem érzett benne ilyet, és leginkább egy vízzel hígított barnasörszörpként tudta leírni a benyomásait. Épp ezért szórta az egy pontokat a hab minőségétől kezdve az illaton, ízen át az összhatásig bezárólag.
„Ez ilyen Pécsi Szalon-szerű” – mondta másvalaki, hozzátéve, hogy nem inna újabb körrel belőle. A legmegengedőbb kolléga azt mondta, hogy mint alkoholmentes sört nem választaná, mivel azonban nagyon hasonlít a Karamalz malátaitalra, ezért ha kifejezetten izgalmasabb üdítőitalt keresne, akkor ismét inna belőle. „Nem kínzás, de nem is innám meg megint.”
Karamalz Classic, alkoholmentes malátaital, 0,33 l, Lidl, 199 forint – 12,4 pont
Ez volt a szokásos kakukktojás a tesztelt termékek között, mert nem sörként, hanem malátaitalként forgalmazzák. Mivel azonban általában a sörök és alkoholmentes termékek közt található a polcokon, ezért a figyelmetlen vásárló, mint én is, simán a kosarába teszi. Maga a malátaital egyébként a világ számos pontján, például Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában is meglehetősen népszerű műfaj számos márkával és óriási forgalommal. A mi tesztünkbe egy német gyártású termék került be, az összetevők listáján víz, árpamaláta (7%), glükóz-fruktóz szörp, szénsav, komlókivonat szerepelt.
Pont ezért kárhoztatták többen is: mert klasszikus sörre nyomokban sem emlékeztet a tömény édessége miatt.
Ez nem sör, hanem habos, tömény kólaszörp vízzel.
De akadt, akiben a lándzsásútifű-szirupot, megint másban a köptetőt idézte fel a sokként ható íz. Viszont a sötét színét, valamint a bőséges szárazanyag- és szénsavtartalom miatt a habtartósságot kifogástalannak találták. Kóstolás előtt még az is elhangzott, hogy „Erről simán elhinném, hogy igazi”. Volt, akinek ez csúszott a legjobban. Többen megjegyezték, hogy alkoholmentes sörként nem, de édes üdítőként tálalva szívesen fogyasztanák.
Argus, 0,5% alkohol, 0,5 l, Lidl, 169 forint – 8,8 pont
Ez volt az a tétel, ami ötből négy tesztelőnél 10 alatti pontszámot kapott, és a legmegengedőbb kollégánál sem lett jobb 13-nál. És nem, nem azért, mert a Karamalz után kóstolták, éppen ellenkezőleg, ezt egy világos jellegű alkoholmentes előzte meg a kóstolási sorban. „Nincsen semmi ízharmónia” – mondta az egyik tesztelő. A legtöbb pontszámot a többségtől a színre kapta. És ezzel el is fogytak a pozitívumok – tette hozzá egy másik kolléga.
A rozsdára hajazó illat mellett volt, aki édeskésnek találta, megint más mosogatólé-aromát emlegetett. A szubjektív ízbenyomások pedig az olajos haltól a felmosórongy-aromán, valamint a hideg, édeskés csapvízen át a régi villamos rozsdás kapaszkodójának nyalogatásáig terjedtek. Volt, aki úgy értékelte, hogy ez a régi, klasszikus alkoholmentes sör ízét hozza. „Olcsó az íze” – jegyezte meg az egyik tesztelő. A legvitriolosabban fogalmazó kolléga ipari hulladékot emlegetett.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)