Ahogy folynak az orosz támadások, úgy nőnek az ukrán területeken a károk. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkednek a helyreállítási költségek, ami miatt egyre többen felszólalnak, hogy az eddig befagyasztott orosz tartalékokat egyszer és mindenkorra kobozzák el a nyugati nagyhatalmak.

Az érvelésük lényege, hogy később ebből tudnák finanszírozni a kijevi kormány helyreállítási költségeit. Jelenleg ez egy erősen átpolitizált kérdés, amit úgy lehetne stilizálni, hogy minél ruszofóbabb egy kormány álláspontja, annál inkább találja csábítónak ezt az ajánlatot. Minden politikai kérdést végül egy érzelmi síkon kell vizsgálni, de a nemzetközi jogra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy emocionális.

Ezért teljesen különböznek a szankciókkal sújtott oroszok oligarchák befagyasztott vagyonától (bár előszeretettel összemossák őket). A devizatartalékok többek között a dolgozó orosz emberektől vannak, akik befizették az adóikat, és betartották a jogszabályokat. Ezek felett jogszerűen az orosz állam rendelkezett, és külföldön valamilyen alapban vagy devizatartalékban tartotta őket. Nem mellékesen: egyes oligarchákról, akik most élvezik az életet valahol a Bahamákon, feltételezhető, hogy a vagyonukat jogtalanul szerezték – bár az sem egyértelmű, hogy jogilag kit tekintünk oligarchának. 

Tételesen hibás az érvelés

A putyini rezsim által beszedett adókról nem lehet általánosságban azt feltételezni, hogy azt jogszerűtlenül szedték volna be. Bármennyire is kecsegtető a mintegy 300 milliárd dollár (közel 110 165 milliárd forint) befagyasztott orosz tartalék, vannak nemzetközi jogszabályok, amiket egyszerűen be kell tartani, hiszen az a jogállamiság alapfeltétele, hogy azzal nem legitimálhatjuk a tetteinket, hogy a nemzetközi jogszabályban részt vevő másik jogalany illegitim módon viselkedik.

Ezeken túl legalább még öt szempontot vetett fel a nemzetközi makrogazdasággal foglalkozó Bruegel Intézet:

1. Vlagyimir Putyin orosz elnöki széke se billenne meg ettől a szankciótól. Sőt talán még hátráltatná is a békekötés felé vezető rögös utat. Bár Moszkva most sem rendelkezik ezen összegek fölött, ennél jóval hatékonyabb gazdasági módszerek is vannak arra, hogy az orosz gazdaság földbe álljon. Az Európai Unió se számol ezzel a pénzzel, mert gazdasági és humanitárius segélycsomag elfogadásán dolgozik: a kiszivárgott tervek szerint közös kötvénykibocsátással akarná finanszírozni a helyreállítást.
2. Ha most elkoboznák az orosz nemzeti bank tartalékait, akkor pont hogy Ukrajna elől vennének el egy nagyon jó alkupozíciót, mivel egyes forgatókönyvek szerint nyugati szemszögből az orosz jegybanki tartalék visszaszolgáltatása inkább egy lehetőség egy esetleges béketárgyalás során. Ráadásul nem tartunk még ott, hogy Ukrajna újraépítéséről beszéljünk.
3. Az Európai Unió eddig példátlan egységet tanúsított az ukrán háború során. Ez az egység valószínűleg foszladozni kezdene egy ilyen döntés előtt, ha nem esne teljesen szét – mint ahogy az olajembargó kérdésénél ez már látszik. Tekintettel arra, hogy egyszerűen bomlásnak indulna állami szinten a nemzetközi pénzügyi stabilitás és a nemzetközi jogállamiságba vetett hitünk.
4. Az orosz tartalékok elkobzása szükségtelen kockázatot jelenthet a nemzetközi pénzügyi rendszer erejére és stabilitására nézve. Most még nem látni pontosan egy ilyen lépésnek a hatását, de az elkobzás radikális lépés lenne a devizatartalékok biztonságos státuszát illetően más, nem orosz piaci szereplő szemszögéből nézve. Egyáltalán nem mellékes, hogy Kína erre hogyan reagálna.
5. Talán a legfontosabb pont, hogy a nyugati morális felsőbbrendűség érzését írnánk ezzel felül. Hiszen a Nyugat folyamatosan a nemzetközi szabályokon alapuló rend védelméről beszél, amit Putyin semmibe vett.

„Összességében tehát ennek a kérdésnek a felvetése hasonlít a szankciós döntések átgondolatlanságára, hiszen a szankciók az eddigiekben ellenkező hatást értek el, vagyis csak gazdagabbá tették Oroszországot, például a megnövekedett gáz és olajárak révén” – nyilatkozta lapunknak Ilyash György, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa, Oroszország-kutató, aki megerősítette, hogy bár jelenleg a két fél közötti tárgyalás lényegében megszűnt, de valóban: a korábbi tárgyalási fordulókban az összes szankciós intézkedés is az asztalon volt, és a jövőben is, ha folytatódnak a tárgyalások, ezekre is ki fognak térni a felek.

Miközben a nyugati partnerek nyilatkozatai szerint az ukrán döntésektől teszik függővé a szankciók fenntartását, úgy is lehet fogalmazni, hogy ha ukrán tárgyalók ezt kérik, akkor a nyugati partnerek visszavonják a szankciókat.

Mi nem állunk háborúban Oroszországgal

Az ismertetett pontokon túl egy további lényeges nemzetközi jogszabály is van e szankciók alkalmazásakor: az orosz nemzeti bank devizatartalékának az elkobzása úgy történne meg, hogy Ukrajnán kívül senki más nem áll háborúban jelenleg Moszkvával.

A történelem során ilyen precedensre egyetlen esetben került sor, amikor 2003-ban az Egyesült Államok lerohanta Irakot. Mondjuk az is igaz, hogy több mint 75 éve nem volt arra példa, hogy Európában valaki területszerző háborúba kezdjen. Egyébként sem az afgán, sem a venezuelai eset nem rendelkezik e téren precedensértékkel – hívja fel erre a figyelmet a Bruegel Intézet.

Az előbbi esetben a központi bank tartalékainak felszabadítását egy korábbi ítélet indokolta; az utóbbi esetben nem történt elkobzás, hiszen a pénz visszakerült – a befagyasztott devizát az USA visszaadta az általa legitimnek tekintett kormánynak.

Hogyan reagálna erre Oroszország?

Egy ilyen döntés jelentős negatív hatással lenne a jelenleg még a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok által dominált nemzetközi pénzügyi-gazdasági rendszerre, mivel aláássa a rendszer iránti eddigi bizalmat, és arra késztet minden más nemzetközi szereplőt, például Kínát, Indiát, Törökországot, Szaúd-Arábiát és másokat, hogy saját szuverén eszközeik védelmére dolgozzanak ki terveket, hiszen potenciálisan bármelyikük lehet következő célpont. Kína esetén állítólag ez a folyamat meg is kezdődött – hívta fel erre a figyelmet Ilyash György, aki lapunknak úgy fogalmazott:

Oroszországnak szintén több különböző ellenlépés is a rendelkezésére áll, amely súlyosan érintheti nemcsak a nyugati országokat, hanem Ukrajnát is. Egyfelől például Oroszország államosíthatja a nyugati cégek oroszországi megmaradt tulajdonát, ehhez vezető előkészületek jeleit lehet észrevenni már most, bár valószínű, hogy tényleges döntések csak válaszlépésként érkezhetnek meg később nyugati döntéshozás fényében. Ez jelentős veszteség lenne. Másfelől például Oroszországban felvetődhet az elkobzott orosz vagyon kártalanításának kérdése az ukrán területek révén.

Ilyash György szerint az orosz döntéshozók az ötlet kapcsán eddig is kifejezetten súlyos retorikát alkalmaztak, ők lopásról és rablásról beszélnek ezzel kapcsolatban. Putyin elnök éppen tegnap arra figyelmeztetett, hogy „mások vagyonának eltulajdonítása soha nem tesz jót azoknak, akik ilyen döntéseket hoznak”.

Az biztos, hogy ezt a kérdést Oroszország jogi útra kívánja terelni, ami lényegében szimbolikus gesztus. Rövid távon nem sokat tehetne Oroszország, azonban hosszú távon a nyugati döntés lehetővé teszi a nyugati vezetésű nemzetközi pénzügyi rendszer aláásását számos kérdésben. „Mindenesetre az látható, hogy az eddigi megnövekedett gáz- és olajárak révén Oroszország annyi kiegészítő keresethez juthat idén, mint amennyit a nyugati befagyasztások elvettek az országtól” – fogalmazott lapunknak a Külügyi és Külgazdasági Intézet Oroszország-kutatója.

(Borítókép: Mihail KLIMENTYEV / SPUTNIK / AFP)