Az amerikai hírszerző ügynökségek korábbi vezetői megosztották véleményüket az orosz–ukrán háború alakulásának lehetséges forgatókönyveiről. Meglátásuk szerint a háború és a szankciók gazdasági hatása még a 2008-as pénzügyi válságban látottaknál is rosszabb lehet.
Az orosz–ukrán konfliktus alakulásáról és a jövőbeli lehetséges forgatókönyvekről a korábban amerikai hírszerzési vezetőkként is dolgozó elemzők osztották meg elképzeléseiket. Egyikük Mathew Burrows, aki régebben az amerikai Nemzeti Hírszerző Tanács magas rangú tisztviselője volt, míg a másik személy Robert A. Manning, aki korábban szintén dolgozott ugyanennél a szervezetnél, valamint az amerikai Nemzeti Hírszerzési Hivatalnál és az amerikai külügyminisztérium politikai tervezési irodájában is – írta meg a Marketwatch.
Három hónappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, a korábbi amerikai hírszerzők szerint kijelenthető, hogy az oroszok sokkal nagyobb ellenállásba ütköztek, mint amilyenre előzetesen számítottak. Az ukránoknak azonban így sem sikerült felülkerekedniük az oroszokon, pedig a nyugati országok óriási mennyiségben szállítottak nekik fegyvereket.
A háború nagy sokkot okozott a globális gazdaságnak, és jelentős élelmiszer- és energiaválsághoz vezetett. Burrows és Manning szerint a konfliktus elhúzódása a fejlődő országok számára a 2008-as pénzügyi válsághoz képest is rosszabb forgatókönyvnek bizonyulhat. A háború következményei erősebben sújtják Európát, mint az Amerikai Egyesült Államokat, a gazdasági problémák mindkettőt elérték.
A globális gazdasági visszaesés valószínűleg egyre inkább befolyásolni fogja az Egyesült Államok és a NATO döntéseit. Mivel az európai országok a háború mihamarabbi befejezését, az USA pedig Oroszország teljes katonai vereségét szeretné elérni, ez a tény az Európai Unió és az Egyesült Államok között törésvonalat jelenthet.
Mit várhatunk a következő két évben, ha patthelyzet alakul ki? Mathew Burrows és Robert A. Manning Három lehetséges forgatókönyvet is felvázoltak.
Az amerikai szakértők szerint Oroszország megszilárdíthatná szárazföldi összeköttetését az Ukrajnától elfoglalt Krím félsziget felé. Ukrajna teljes fekete-tengeri partvidékének elfoglalása nélkül blokkolhatná Odessza kikötővárost, így Ukrajna tengeri összeköttetését gyakorlatilag megszüntethetné. Az oroszok más területeken továbbra is bombázhatnák az infrastruktúrát, miközben Oroszország annektálhatná Ukrajna déli és keleti részeit, ezzel még inkább destabilizálná az országot. Aztán Oroszország kihirdethetné a „győzelmet”, miközben sikeresen elnyomhatná a háborúval kapcsolatos oroszországi ellenvéleményeket.
Ezt követően az oroszok 2023 elején tűzszünetet kérhetnének, miközben a békemegállapodás megkötése nem állna szándékukban, hanem ezután is további területek elfoglalására törekedhetnének, valamint vélhetően engedményeket szeretnének kapni a NATO-tól (például a Krím félsziget orosz szuverén területként való elismerését, ha az ottani lakosok ezt megszavaznák egy nemzetközileg megfigyelt népszavazáson). Ebben az esetben az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók továbbra is érvényben maradhatnának, ami az orosz gazdasági helyzet romlásával járhatna. E forgatókönyv szerint az Amerikai Egyesült Államok és Európa gazdasága is recesszióba esne, ami fokozná az infláció és az áruhiány miatti politikai elégedetlenséget.
A globális élelmiszerválság Srí Lankától Egyiptomig zavargásokat okozhat. Eközben a fő exportáló országok, például India, Indonézia és Malajzia csökkentenék az élelmiszer-kivitelt. A G7-államok és a Nemzetközi Valutaalap lassan reagálna, ami súlyosbítaná a fejlődő országok adósságválságát. Afrika és Ázsia instabilabbá válhatna, míg Latin-Amerikában a baloldali politikusok száma megnövekedne.
A NATO-szövetségesek 2023-ban is sok fegyvert küldenének Ukrajnának, amely továbbra is megpróbálná visszafoglalni az oroszok által megszállt területeket, miután elutasítanák az oroszok által felajánlott tűzszünetet. A fegyverszállítmányok továbbra is arra fogják ösztönözni az oroszokat, hogy minden eszközzel megakadályozzák azok ukránokhoz érkezését. Ez megnövelheti a NATO-országok területéhez közeli (vagy akár a NATO-országok területén) támadások kockázatát, miközben elmérgesíthetné a nyugati katonai szövetség és Oroszország közötti konfliktust.
2023 végére a gazdasági ráfordítások, az ukrán nép szenvedése, a menekültekkel kapcsolatos teherviselés és a háború eszkalációjától való félelem (beleértve az orosz nukleáris támadás kockázatát is) miatt az Európai Unió nagy erőfeszítéseket tenne az ukrán–orosz békemegállapodás megkötése érdekében.
E forgatókönyvben az amerikai szakértők szerint az ukránok a Donbász keleti régiójában sikeres ellentámadást hajtanának végre. 2023 elején Ukrajna további előrenyomulása azonban nehéznek bizonyulna az orosz és a szeparatista védelem miatt. A nyugati fegyverszállítmányok ellenére az ukrán erők csak minimálisan tudnának előrehaladni.
Az összeomló orosz gazdaság miatt megnőne az elégedetlenkedők száma, és a 2. forgatókönyv szerinti háborús kudarcok Vlagyimir Putyinra erős nyomást helyeznének, hogy alkut kössön Ukrajnával, mielőtt a helyzete tovább romlana. 2023 elejétől Törökország, Katar és India tűzszünetet sürgetnének. Azonban ezt a csatatéren eddig elért sikerén felbátorodva Ukrajna nem fogadná el, miközben Putyin továbbra is katonai sikerekben reménykedne.
Emellett néhány európai vezető is szorgalmazná a formális diplomáciai megállapodást: Emmanuel Macron francia elnök kínai kollégájával, Hszi Csin-pinggel is összefoghatna, hogy genfi tárgyalásokat kezdeményezzen Ukrajna és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (amely magában foglalja Oroszországot, valamint Németországot és az Amerikai Egyesült Államokat is), hogy megoldást találjanak. Hszi és Macron privátban próbálnák meggyőzni Putyint, illetve Zelenszkij ukrán elnököt – a rendezés részeként az orosz jóvátétel ígéretével. Peking ugyan nem akarná aláásni Putyin terveit, de a kínai gazdaság vélhetően nem hagyna más lehetőséget a kínai elnök számára.
E forgatókönyv szerint az Egyesült Államokban a 2022. novemberi félidős választásokon elsöprő republikánus győzelem születne, amin felbátorodva egyre több törvényhozó szorgalmazhatná, hogy az USA több fegyvert ne szállítson Ukrajnának, és helyette Washington figyelmét Pekingre – mint a vezető biztonsági fenyegetésre – összpontosítsa.
Miközben jelentősen növekedne az Ukrajnának szállított nyugati fegyverek mennyisége, az orosz katonák morálja mind taktikai, mind stratégiai szinten összeomolna, és az oroszok képtelenek lennének a megsemmisített hadieszközeik megfelelő szintű cseréjére (a nyugati szankciók miatt). E forgatókönyv esetén az amerikai szakértők szerint Oroszországot teljesen kiszorítanák Ukrajnából, kivéve a Krím félszigetet, Ukrajna azonban annak visszafoglalására készülne (ennek megtámadását Putyin az orosz területek elleni támadásnak tekintené).
Az oroszok esetleges kudarcai esetén egyre nagyobb lenne annak a veszélye, hogy a nyugati katonai szállítmányok Ukrajnába érkezését az oroszok akár nukleáris csapásokkal is megakadályozhatnák. Ez nagyobb eséllyel csak akkor jöhetne számításba, ha Oroszország elveszítené a korábban szeparatisták által megszállt kelet-ukrajnai területeket. Miközben Ukrajna tervezett offenzívát indítana a Krím félsziget visszaszerzésére, Oroszország Iskander-M (SS-26) nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat telepíthetne oda, és azzal is fenyegetőzhetne, hogy felhasználná azokat, ha az ukránok erői előrenyomulnának.
A harmadik világháború akár elképzelhetővé is válhatna, ha Franciaország és Kína azonnali békítő erőfeszítései kudarccal végződnének – véli a két volt hírszerző.
Eközben 2023 közepén Putyin otthoni hatalmát az egyre terjedő közharag fenyegethetné. A megalázott katonai vezetők és hírszerzési tisztviselők azonnali lemondásra kényszeríthetik az elnököt, de megóvhatják a nemzetközi vádemeléstől.
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió álláspontja az Oroszországgal szemben elfogadott egyes szankciók feloldásának kérdésében nem egyezik meg. Az Európai Unió az olaj- és gázszankciók enyhítésével alkura törekedne, más árucikkek esetében pedig az orosz eladások egy részét jóvátételként a Világbank, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által vezetett ukrajnai újjáépítési alapba küldenék.
A globális gazdasági növekedés nagyon lelassulna. A gazdasági károk nemcsak Ukrajnára, hanem a világ többi részére is nagy hatást gyakorolnának.
A két szakértő összegzése szerint ahelyett, hogy a háború kimenetelére várnának, a politikai döntéshozóknak sürgősen megoldásokat kellene keresniük a globális élelmiszerválságra, a fejlődő világ adósságválságának fokozódására és a nyugati államok recesszióba esésének veszélyére. Mindeközben annak a kockázata, hogy Oroszország atomfegyvert is használhatna a konfliktus során, nem teljesen kizárható. A diplomáciai eszközök alkalmazása az ilyen eszkaláció elkerülése érdekében létfontosságú annak érdekében, hogy a konfliktus ne terebélyesedjen ki, és ne borítsa be az egész világot.
(Borítókép: Orosz tüzérségi támadásokban megrongálódott otthonába tér vissza egy nő a Kijev térségében levő Borogyankában 2022. május 24-én. Fotó: MTI / AP / Natacha Pisarenko)