Jelenleg a világ a benzintől kezdve a földgázon és a szénen át mindenféle energiahordozó hiányával küzd. Egyesek szerint ez még csak a kezdet. Nemzetközi szakértők folyamatosan hangoztatják aggodalmaikat, hogy az orosz–ukrán konfliktus és az energiaágazatban a világjárványt követő, hirtelen megnövekedett kereslet miatt a világ olyan válságba sodródott, amit még a 1970-es és 1980-as évek elején se láttunk. Ráadásul a korábbi válságokkal ellentétben most nem csak az olajról van szó.
Most egyszerre van olaj-, gáz- és villamosenergia-válság – kezdte Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egyik vezetője a Spiegelnek adott interjújában a napokban, majd úgy folytatta, hogy „ez az energiaválság sokkal nagyobb, mint az 1970-es és 1980-as évek olajválságai, és valószínűleg tovább is fog tartani”.
A világgazdaság eddig nagyrészt képes volt ellenállni a megugró energiaáraknak. Azok azonban továbbra is emelkednek, hiszen Európa megpróbál leválni az orosz nyersanyagokról, ami így tovább hajtja a keresleti oldalt – ez végül ellátási hiánnyá alakul át.
Világszerte komoly problémával állunk szemben, amelyre a politikai döntéshozók szerintem csak most ébredtek rá
– mondta McMonigle, az Nemzetközi Energia Fórum (IEF) főtitkára a CNN-nek adott interjúban. Több nemzetközi elemző szerint is a mostani válságnak mindent átható következményei lesznek, amit tovább súlyosbíthat az egész Európában tapasztalható infláció, valamit az egyre jellemzőbb társadalmi feszültségek, nem is beszélve a globális felmelegedésről. Az amerikai villamosenergia-hálózat szabályozó hatósága a múlt hónapban arra figyelmeztetett, hogy az országban áramhiány, áramkimaradás is előfordulhat.
Jason Bordoff, Barack Obama volt amerikai elnök korábbi energetikai tanácsadója és Meghan O’Sullivan, a Harvard Egyetem professzora március végén figyelmeztetett, hogy a világ „az 1970-es évek óta a legsúlyosabb energiaválság küszöbén áll”. Mára Bordoff úgy nyilatkozik, hogy a „félelmeink beigazolódtak”.
Természetesen vannak lényeges különbségek a mai kor és az 1970-es évek között. Az árak közel sem olyan magasak, mint akkor voltak, és a döntéshozók sem kényszerültek még olyan szélsőséges lépésekre, mint akkor. Az orosz–ukrán háború kezdetén a Nyugat igyekezett elkerülni, hogy közvetlenül Oroszország energiaellátását vegye célba, mert az egyszerűen túlságosan kritikus volt a globális piacok szempontjából. Mára ez megváltozott: Brüsszel konkrét intézkedéseket eszközölt az orosz nyersolaj európai importjára.
Oroszország nemcsak a világ legnagyobb olajexportőre, hanem a legnagyobb földgázszállító és a szénkereslet egyik fő kiszolgálója is.
Olyan nagyok a nyersanyagkészletei, hogy jelenleg még feltárva sincsenek. Bár a földgázra még nincs embargó, több európai országba irányuló földgázszállítást is korlátoztak, illetve a keresleti oldalon igyekeznek figyelmen kívül hagyni az orosz kínálatot.
Ami talán a legfontosabb, hogy ez a háború tovább veszélyezteti az amúgy is szűkös energiapiacot, ami már globális méreteket öltött, hiszen az amerikai üzemanyagárak az elmúlt évben máris 52 százalékkal – ezzel rekordmagasságba – emelkedtek.
Az IEA szerint az olaj- és gázágazatba történő beruházások 2021-ben mindössze 341 milliárd dollárt tettek ki, ami 23 százalékkal alacsonyabb a Covid előtti 525 milliárd dolláros szintnél, és jóval kevesebb a 2014-es 700 milliárd dolláros, az Egyesült Államokban mért csúcsértéknél.
Ezt a beruházáshiányt egy sor tényező okozta: többek között a befektetők és a kormányok azzal számoltak, hogy a tiszta energia átveszi az ellátási szerepet a fosszilis tüzelőanyagoktól, valamint az évek óta tartó gyenge és ingadozó olajárak is közrejátszottak.
Ahhoz, hogy a tengerentúlon a földgáz ára az elmúlt évben csaknem megháromszorozódjon, nem egyszerűen az ukrajnai háború és a világjárvány következményei kellettek, hanem a fő probléma az elmúlt időszakokban elmaradt beruházások, amelyek nem történtek meg az olaj- és a földgáztermelésnél. Ebben a szektorban nemcsak a termeléshez kell hatalmas pénzmennyiség, hanem a termelés hatékonyságának fenntartása érdekében is komoly beruházásokat kell eszközölni.
Az 1970-es években tapasztalt olajválságot a benzinkutaknál órákig tartó sorok, üzemanyaghiány és pánik jellemezte. Szakértők ma is aggódnak az üzemanyaghiány miatt, bár szerintük ez Európában nagyobb veszély, mint az Egyesült Államokban, hiszen utóbbi továbbra is a világ egyik legnagyobb olajtermelője és jelentős energiaexportőr.
Európa jobban függ az importált olajtól és földgáztól. Energiaügyi szakértők véleménye egyértelmű: aggódnak amiatt, hogy a globális politikai döntéshozók rosszul kezelik az éghajlati válságot, mert túlságosan a kínálat csökkentésére összpontosítanak, és nem eléggé a világ fosszilisenergiahordozó-keresletének csökkentésére.
Közel sem teszünk eleget a szénhidrogének iránti kereslet csökkentése érdekében, ami összhangban van az éghajlati céljainkkal
– mondta Jason Bordoff a napokban a CNN-nek, majd úgy folytatta, hogy „ha csak az egyenlet egyik oldalára összpontosítunk, az nemcsak az árak kiugrását, hanem társadalmi elégedetlenséget is fog szülni”.
„De ennél egy jóval nagyobb problémát is okoz: az éghajlatvédelmi célok támogatottsága az emberekben drasztikusan csökkeni fog, hiszen azt fogják tapasztalni, hogy a zöldenergia-források nem tudnak segíteni: itt óvatosnak kell lennünk, mert ha hagyjuk, hogy a lakosság a magas energiaárak és az energiaellátás között párhuzamot vonjon, akkor lényegében elveszítjük a közvélemény támogatását, valószínűleg véglegesen” – nyilatkozta a CNN-nek a Nemzetközi Energiafórum főtitkára.
A nemzetközi szakértők sürgetik a kormányokat, jelezzék a befektetőknek, hogy nemcsak rendben van, hogy még mindig fosszilis tüzelőanyagokba fektetnek be, de ez szükséges is a világgazdaság és az energiaátalakítás előrehaladása szempontjából. De lehet, hogy már ez is késő, hiszen ha még meg is győzik a befektetőket, hogy növeljék a beruházásokat, akkor is jelentős időbe telik, amíg a kínálat rendeződik.
Márciusban az IEA arra is sürgette a kormányokat világszerte, hogy mérlegeljék a keresleti oldal csökkentésére irányuló drasztikus lépéseket: a sebességkorlátozások csökkentését az autópályákon, az otthoni munkavégzést akár heti három napon át és az autómentes vasárnapokat a városokban. Van még legalább egy olyan dolog, amely az utóbbi időben egyre jobban az előtérbe került, és amely enyhítené az energiaválságot:
egy gazdasági recesszió vagy legalábbis egy olyan recesszió, amely elég mély ahhoz, hogy a kereslet összeomoljon.
Természetesen senki sem tudja megmondani, hogy mindez pontosan hogyan fog alakulni. Lehetnek olyan meglepetések, amelyek enyhítik a kínálati szűkösséget. Például egy olyan diplomáciai áttörés, amely véget vet az ukrajnai háborúnak, és lehetővé teszi a szankciók feloldását Oroszországgal szemben. Ez kifejezetten nagy változást jelentene az energetikai ellátásban.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)