Miért sértés az olaszok számára ketchupot tenni a pizzára? És miért nem szeretik a magyar strandbüfések sem, ha egy szál bikiniben vagy fürdőnadrágban lángosozunk náluk? A szállodai svédasztalnál való szendvicscsomagolásról már nem is beszélve. Egyáltalán nem árt, ha időről időre átfutjuk, melyek a legfontosabb, nyaraláshoz és utazáshoz kötődő illemszabályok, pláne két, bezártságra ítélt Covid-év után.
Két ínséges, koronavírus-járvány sújtotta év után talán kijelenthetjük: idén végre külföldre és belföldre is nyugodt szívvel indulhatunk nyaralni, illetve tölthetjük a hétvégéket a fürdőkben, a strandokon, például a Balatonnál, vagy bárhol másutt az országban. Ugyanakkor a beköszöntött napsütéses nyári idő és a visszanyert szabadság egyúttal rendszerint tömeggel, valamint nem kevés idegbajjal is jár. Most ehhez adunk egy kis segítséget: hogyan viseljük el egymást ismét türelemmel.
Veszelszki Ágnes kommunikációs és protokollszakértőt, a népszerű Protokollkommunikáció Instagram-oldal szerzőjét kérdezte az Index arról, szerinte melyek a nyaralás, utazás közben követendő legfontosabb illemszabályok. Mi az, amit mindenképpen tartsunk be és várjunk el embertársainktól, miközben strandolunk, repülőn, buszon vagy vonaton utazunk, külföldön tartózkodunk, illetve a tányérunkkal állunk sorban a reggeli svédasztalnál.
Amikor külföldre utazunk, mindig jusson eszünkbe, hogy a viselkedésünkkel egyfajta képet festünk a magyarokról, és sajnos máig számos idegenvezető beszámol arról, hogy ebből a szempontból nincs jó híre a magyar turistáknak. Érdemes lenne ezen változtatni
– bocsátja előre Veszelszki Ágnes, aki arra is emlékeztet, hogy az illemszabályok nem önmagukért léteznek, cserébe mindig valamilyen praktikus célt szolgálnak. Illetve még akkor is van mögöttük magyarázat, amennyiben hagyományból erednek. Ha így tekintünk rájuk, pláne megismerjük a hátterüket, az illemszokások máris nem korlátoznak bennünket. Nézzük is meg őket!
Veszelszki Ágnes szerint sokak számára nem világos, hogy amikor hekkezni, lángosozni, sörözni, fagyizni, egyszóval fogyasztani megyünk a strandbüfébe, bizony illik felöltözni. Ez alatt természetesen nem az öltönyt nyakkendővel és a kiskosztümöt körömcipővel érti a protokollszakértő. A lényeg, hogy ne egy szál fürdőnadrág vagy bikini legyen rajtunk: a férfiak vegyenek föl hozzá legalább egy pólót, a hölgyek pedig húzzanak magukra egy strandruhát, nyári ruhát.
Ha épp ezek egyike sincs nálunk, a célnak egy törölköző is megfelel. A lényeg, hogy a bikini és a fürdőnadrág fölé öltözéssel a többieket, egymást tiszteljük meg, továbbá mindez nyilvánvaló figyelmesség tud lenni a büfé személyzete iránt is
– magyarázza Veszelszki Ágnes.
Amelyek még szintén a strandetikett legfontosabb szabályai:
Igaz, a kánikulában izzadunk eleget, ám így is sokan szaunáznak a nyáron meglátogatott strandokon és fürdőkben, hogy a még több izzadással méregtelenítsenek egy jót, továbbá egy erős kardiótréninggel eddzék a szív- és érrendszerüket. A szaunázás feszültséglevezető és relaxáló hatásáról nem is beszélve. Mint a protokollszakértő mondja, a szauna abból a szempontból kivételes, hogy itt különösebben nem kell udvariaskodni azzal, hogy másokat előreengedünk az ajtóban. Hogy ne hűljön ki a szauna, belépéskor és kilépéskor haladjunk határozottan, és gyorsan csukjuk be magunk mögött az ajtót.
A papucsot mindig hagyjuk a szaunán kívül, mert azok többsége műanyagból készült, ezek a szintetikus anyagok pedig a szaunahőségben már kioldódnak és párolognak: ezeket pedig nem túl egészséges belélegezni.
Ugyanez igaz a fürdőruhára, ezért lehetőség szerint csak fürdőruha nélkül, szaunalepedőben vagy törülközőben menjünk be. A lényeg, hogy mindig terítsünk magunk alá textíliát, és úgy foglaljunk helyet a szaunában, hogy az izzadságunk ne csöpögjön se másokra, se a padra vagy a padlóra. Beszélgetni nem illik, pláne hangosan, ahogy felönteni, locsolni sem a szaunát valamilyen illattal mások megkérdezése nélkül!
A protokollszakértő szerint a leggyakoribb bizonytalanság a szállodai etikettel kapcsolatban, amit rendszeresen megkérdeznek tőle, hogy mit szabad a szállodai szobából hazavinni.
A berendezést, például a bútorokat, az elektronikát, a törülközőket, a köntöst és az üvegtárgyakat értelemszerűen nem vihetjük magunkkal, ugyanakkor a hotel, a panzió által biztosított piperecikkeket, például kis samponokat, tusfürdőket, szappanokat (különösen, ha felbontottuk azokat) elhozhatjuk. Akárcsak az egyszerhasználatos szállodai papucsot.
Ettől függetlenül a szállodai szobában mindig hagyjunk magunk után rendet, a folyosón pedig lehetőség szerint csak halkan közlekedjünk, illetve a legtöbb helyen vékony falú szállodai szobában is úgy próbáljunk meg úgy létezni, hogy tekintettel vagyunk másokra – figyelmeztet Veszelszki Ágnes.
Sokak számára máig szintén nem egyértelmű, hogy a szálláshelyen az étteremben, ahol all you can eat típusú svédasztalos reggelivel vagy vacsorával várnak bennünket, nem illik magunknak szendvicset vagy más ételt elcsomagolni. Ahogy lehetőleg mohók se legyünk: egyszerre mindig csak annyit tegyünk a tányérunkra, amennyit vélhetően el is tudunk fogyasztani. Ennek az ellenkezője, vagyis az étel kiszedése, majd a tányéron hagyása egyfelől ételpazarlás, másfelől udvariatlanság másokkal szemben
– emeli ki Veszelszki Ágnes.
Amikor külföldre utazunk, a protokollszakértő tanácsa alapján leginkább azzal tudjuk javítani a magyar turisták jó hírnevét, ha utazás előtt valamelyest tájékozódunk a helyi szokásokról vagy akár a gesztusokról. Különösen igaz ez akkor, ha távoli, egzotikusabb országba készülünk, mert az előzetesen elsajátított tudással elkerülhetjük a kínos helyzeteket, amikor tudatlanságunkból fakadóan akaratunkon kívül is megbántjuk a vendéglátó ország tagjait.
Bár nem egzotikus országból való a példa, mégis igen szemléletes, hogy Bulgáriában a fejmozdulatok egészen mást jelentenek: amikor azt mondják, igen, egy picit megrázzák a fejüket, a nemnél pedig bólogatnak. Szintén nagy klasszikus, hogy ketchupot kérni a pizzára kifejezetten sértés az olaszok számára, ahogy náluk a rizottót is csak villával, a spagettit pedig kanál nélkül illik fogyasztani. Arról nem is beszélve, hogy Olaszországban a cappucino reggeli ital, ebéd után már csak tej nélküli kávét illik inni.
Ha pedig említettük az illemszabályok mögötti praktikus magyarázatokat, az olaszok vallják, hogy a tej nem tesz jót az ebéd utáni emésztésnek, így nem lesz ildomos náluk ebéd után a cappucino. Nyilván azt rendelünk és iszunk, amit szeretnénk, csak tudjunk róla, miért vetnek ránk esetleg lenéző pillantásokat Itáliában – meséli Veszelszki Ágnes.
Ami szintén a nyaralás neuralgikus pontja, az maga az utazás busszal, vonattal vagy repülővel. Ekkor Veszelszki Ágnesnek az a legjobb tanácsa, hogy legyünk extra adag türelemmel, tapintattal és empátiával egymás iránt, mert ezekben a helyzetekben többnyire sokan zsúfolódunk össze szűk terekben. Éppen ezért sosem jó ötlet elkezdeni nyomulni, tülekedni, másokat letaposni: mindenki fel, illetve le fog tudni szállni, előbb-utóbb meglesz a helye és a csomagja is.
„Ha repülő- vagy buszútra megyünk, csak úgy hallgassunk zenét vagy nézzünk filmet, hogy ezzel semmiképp ne zavarjuk az utastársakat. Rövidebb úton az ülést se döntsük hátra, mert a legtöbb járművön már eleve meglehetősen szűk a hely. Ha hosszabb útra indulunk, és a repülőút magába foglalja az éjszakai alvást is, akkor esetleg hátra lehet dönteni az ülést, ám ilyenkor a mögöttünk ülőtől mindenképpen kérjünk erre előzetesen engedélyt” – idézzük Veszelszki Ágnest, aki arról is beszélt, ha mi ülünk a sor szélén, hiába alszunk, akkor se tegyünk bántó megjegyzéseket.
Ha a belül ülő utas ki szeretne menni, szó nélkül, udvariasan ki kell őt engedni. Mint a protokollszakértő mondja, a síró gyerekekkel és szüleikkel legyünk rendkívül megértők, hiszen az utazás mindannyiunk számára fárasztó, hát még egy kisgyereknek, aki talán életében először tapasztalja a repüléssel járó légnyomásváltozást.
Végezetül pedig ne feledjük el az olyan alapvetéseket sem, mint a köszönés, és a felszolgáló személyzettel való udvarias bánásmód!
Veszelszki Ágnes nyelvész, közgazdász, kommunikációkutató. A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. Kutatói munkásságát a digitális kommunikáció vizsgálatával kezdte, később a marketing és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségeit tárta fel; újabban pedig a tudománykommunikáció és a vizuális manipuláció témakörét kutatja. Pro Scientia témavezetői díjas (2013); Deme László-díjas (2018); a Sánta Zoltán-emlékdíj kitüntetettje (2019); az év oktatója és kiváló mentora a Budapesti Corvinus Egyetemen (2020, 2021). 2016 óta tart a Corvinus-egyetem mesterszakos hallgatóinak szabadon választható formában Borkommunikáció kurzust. Ehhez kapcsolódva szerkesztette a Borkommunikáció – Az aszútól a zenitig (2018) című kötetet.
A Karanténszótár – Virális tartalom című könyve a koronavírus-járványhoz kapcsolódó szókincset dokumentálja; ennek második kiadása, Karanténszótár 2. – Kor- és kórdokumentum címmel 2022 nyarán jelent meg. Legújabb, önkéntes munkán alapuló projektje pedig az egymás iránti tiszteletre, tapintatra, udvariasságra hívja fel a figyelmet: tartalmai a Protokollkommunikáció közösségi oldalakon, illetve az Illemkalauz kötetben olvashatók.
(Borítókép: Index)