A BASF, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata évekig az olcsó és bőséges orosz földgázra építette üzleti modelljét, amelyet az energiatermeléshez és a fogkrémekbe, gyógyszerekbe és autókba kerülő termékek alapanyagaként használ. Most viszont nemhogy drága gáz, de lassan semmilyen nem jut a gyártóhoz.
Az elmúlt két hétben Oroszország sorra vágta le az európai országokat a gáztranzitjáról. A Gazprom hivatalos érvelése szerint karbantartások miatt állt le az Északi Áramlat vezetékpár egyik ága, valamint a délről Magyarországra futó Török Áramlat is. Az európai vezetők szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök így próbálja zsarolni a kontinenst, miközben az oroszok kötik az ebet a karóhoz, hogy szükséges javításokat hajtanak csak végre.
Mindegy is, hogy melyik félnek van igaza: az Európa felé irányuló orosz gázexport az elmúlt 1,5 hétben 30-50 százalékkal esett átlagosan. Mindez pedig az energiaválság mellett azzal is fenyeget, hogy a vegy- és műtrágyaipar nem jut kellő mennyiségű alapanyaghoz. A napokban pedig ez a hatás elérte a világ egyik legnagyobb vegyipari beszállítóját, a BASF-et is.
Mostanra az orosz gázkészletek csökkenése veszélyt jelent a vállalat hatalmas termelési központjára – a világ legnagyobb integrált vegyipari komplexumára, amely mintegy 200 üzemet foglal magában. A gázellátási válság miatt a vállalat vezetői olyasmit tesznek, ami néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt: azt fontolgatják, hogy a gázellátás további csökkenése esetén hogyan lehetne leállítani a komplexumot.
A fenyegetés nem csak a BASF-et és annak 39 000 németországi alkalmazottját fenyegeti. Mivel a cég és más vegyipari vállalatok a legtöbb ipari ellátási lánc elején helyezkednek el, fennakadásuk messze túlmutatna az ágazaton, és a magas infláció és a lassuló növekedés idején veszélyeztetné Európa gazdaságát.
Elemzők szerint a BASF ammóniatermelésének visszafogása – amely a műtrágyák kulcsfontosságú összetevője – súlyosbíthatja a világ növekvő élelmiszerválságát.
„A termelés leállítása itt hatalmas feladat lenne” – mondta Peter Westerheide, a BASF vezető közgazdásza a Wall Street Journalnek egy irodából, amely Ludwigshafen csővezetékek, üzemek és vasutak sűrű mátrixára néz. „Ilyen helyzettel még soha nem szembesültünk” – tette hozzá.
Németország függősége az orosz gáztól megnőtt, miután az egymást követő kormányok az ország utolsó atomerőműveinek bezárására és a szén fokozatos kivezetésére törekedtek, így csak a gáz és a megújuló energiák maradtak alternatívaként. Németországban sok háztartás fűtésre használja a gázt, és az ország ad otthont Európa legnagyobb feldolgozóiparának, amely az energiahordozó mohó fogyasztója.
Múlt csütörtökön Berlin elindította a háromlépcsős sürgősségi gázterv második lépcsőjét, amelynek utolsó lépéseként egyes vállalatok gázellátását leállíthatják. Az olyan vegyipari vállalatok, mint a BASF, sokkal sebezhetőbbek, mint más ipari szereplők, mivel a földgáz kritikus fontosságú a legtöbb gyártási folyamatukhoz. A BASF által Európában felhasznált gáz mintegy 60 százalékát áram- és gőztermelésre használják. A fennmaradó 40 százalékot alapanyagként, azaz termékei nyersanyagaként használja fel.
(Borítókép: Uwe Anspach / picture alliance / Getty Images)