Németország harminc év után először jelentett – havi szinten – külkereskedelmi hiányt. Ez azért történhetett, mert a vállalatoknak egyre sötétebbek a gazdasági kilátásai, emellett pedig szembesülniük kellett a folyamatosan növekvő inflációval is, ami hatással volt a jelentősen megugró importköltségekre. Ráadásul egyre jobban csökken a kereslet a Németországban gyártott termékekre.
Európa legnagyobb gazdaságának májusi hiánya egymilliárd euró volt, amire 1991 óta nem volt példa. A exportértékesítésük váratlanul 0,5 százalékkal csökkent, míg az import 2,7 százalékkal nőtt, sokkal nagyobb mértékben, mint amire a közgazdászok számítottak.
Nem annyira meglepő, hogy a jelenlegi környezetben csökkent az export. Az adatoknál most az importra kell összpontosítani, és ott is különösen az inflációra
– elemezte az adatokat Oliver Rakau, a frankfurti Oxford Economics közgazdásza.
Az orosz–ukrán konfliktus, továbbá a kínai zéró-Covid-politika hatására, amelynek értelmében Peking ellentmondást nem tűrően alkalmazza a zárlatokat, komoly pusztítást végez a nemzetközi ellátási láncokban. Ezek együttesen jelentős következményekkel járnak a német exportorientált gazdaságra.
Az olyan német importtermékek, mint az energia, az élelmiszerek és az alkatrészek ára májusban több mint harminc százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest, míg az exportért felszámított árak csak körülbelül feleekkora mértékben nőttek a Bloomberg számítása szerint.
Nemzetközi szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy ha az inflációval kiigazítva kevésbé is tűnnek figyelemre méltónak a mostani adatok, fontos, hogy a külkereskedelem negatívan járul hozzá a német növekedéshez, amelyet reálértéken is számolnak. Oliver Rakau szerint az emelkedő megélhetési költségek és a nagy fokú bizonytalanság miatt „a kereskedelem kilátásai meglehetősen borúsak”.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint a most következő válság annyira más és annyira nehéz természetű lesz, hogy nagyon sokat kell „agyalni azon, hogyan tudunk majd ebből kijönni”. Úgy véli, hogy „jobban kell ma félni a recessziótól, mint az inflációtól”. Múlt héten elmondott ötvenperces beszéde arra épült fel, hogy felhívja a figyelmet arra, nagyon nehéz gazdasági környezet jön. A miniszter úgy fogalmazott, hogy „biztos vagyok benne, hogy 2023-ban recesszió lesz, és ez akár eltarthat 2024 első félévéig”.
Szerinte jelenleg most inflációs sokk rajzolódik ki a világ számos országában.
Határozottan úgy látja, hogy ez az inflációtrend meg fog maradni. Úgy fogalmazott, hogy „az elmúlt egy hónapban, amióta Oroszország elkezdte lecsavarni a gázt, az árak felrobbantak”. Így a jelenlegi inflációs környezetet nem csak a világjárvány utáni gazdasági hatások okozzák. Valójában van egy magas infláció a nyersolajárak és a műtrágyaárak miatt, erre reagálnak a jegybankok, de a végén lényegében erősödik a dollár.
Ha pedig erősödik a dollár, akkor szerinte más devizák gyengülni kezdenek.
A miniszter szerint így Amerika nyomja ki az inflációt a többi országba.
Megélhetési válság kezd kialakulni, mert egymást gerjesztő folyamatok indultak el, ezzel együtt folyamatosan csökken a fiskális mozgástér, amiből végül nagyon komoly válság alakul ki. Ez politikailag a miniszter szerint nehezen lesz kezelhető. Nincs jó megoldás Nagy Márton szerint, de Magyarország magát az inflációt kezelte az árstopokon keresztül.
(Borítókép: Imke Lass / Bloomberg / Getty Images)