A geotermikus energiát a földben lévő hő felhasználásával nyerhetjük ki. Az egyik legolcsóbb, mindig rendelkezésre álló energiaforrás, és magának a termelővállalatnak is az az érdeke, hogy a felhasznált vizet visszajuttassa oda, ahonnan származik, hiszen a föld belsejében folyamatosan termelődik a hő. Így végül kialakul egy fenntartható termelés. A geotermikus hőt jelenleg fürdésre, épületek fűtésére és villamosenergia-termelésre használjuk. Az energiaválság közepén még úgyis elfelejtettük, hogy Magyarországon minden adott lenne a kiaknázásához.
A geotermikus szó a görög geo (föld) és therme (hő) szavakból ered, a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy a föld hőjének az energiáját hogyan hasznosítjuk fűtésre, vagy akár áramtermelésre. Magyarországon rendkívül jók az adottságok, hogy felhasználjuk ezt az energiaforrást, de mégis alacsony a kihasználtsága.
A különleges helyzetet az okozza, hogy vékony a földkéreg és jelentősek a földalatti hőáramok. Itthon átlagoson 1000 méteres mélységben 55–60 °C, 2000 m mélységben 100–110 °C várható hőmérséklettel lehet számolni. Egyes helyeken még ennél is magasabb az ún. geotermikus gradiens, 60–70 °C/km, jól érzékelteti a kivételes magyar adottságokat, hogy ehhez képest a világátlag mindössze 25–30 °C/km.
A kiemelkedő adottságaink másik oka, hogy Magyarországon jelentős vízmennyiség raktározódik a porózus, üledékes kőzetekben, mindamellett, hogy a kéreg is vékony. Ennek köszönhetően nagy hőmérsékletű vizet tudunk elérni a földalatti természetes víztárolókból. Európában vannak olyan területek – például Izlandon –, ahol szinte ásni sem kell, mert a forrásokból bugyog ki a forró víz. De az az általános, hogy az olajkitermeléshez hasonló módon fúrni kell addig a mélységig, hogy kellő meleg legyen a víz felmelegítéséhez. Míg ebből a mélységből aztán vagy magától, vagy szivattyú segítségével jön fel a felszínre víz.
Németországhoz képest például összehasonlíthatatlanul jobb körülmények vannak Magyarországon. Viszont éppen azért, mert geológiai adottságokon múlik, hogy mennyire lehet bevonni a geotermikus forrásokat az áramtermelésbe, nem lehet pusztán gazdasági alapon összehasonlítani annak kihasználtságát európai szinten. Viszont az látszik, hogy a hasonló lehetőségekkel rendelkező országokhoz képest is lemaradtunk, nemhogy az éllovasokhoz, Olaszországhoz, Izlandhoz és Törökországhoz képest.
Alapvetően a víznek vagy a feltörő gőznek a hőmérséklete hajtja meg a geotermikus-erőművet, de hogy ezt a technológiát jobban megértsük, lapunk megkereste Molnár Gábor geotermikus szakmérnököt, aki úgy fogalmazott, hogy minden erőmű – például az atomerőmű is – alapvetően úgy működik, hogy az erőműnek a turbinájára valamilyen nagy nyomású, magas hőmérsékletű, gőz halmazállapotú anyag kerül, ami a legtöbb esetben víz, illetve vízgőz. Így végül mindig valamilyen anyagnak a gáz halmazállapota hajtja a turbinát, ami a rendszerben lecsapódik, és alacsonyabb nyomású folyadékként távozik. Geotermikus erőmű esetében a forró vizet nem mi állítjuk elő, hanem a föld alól nyerjük ki, így tüzelőanyag nélkül termelhetünk energiát, ezáltal lehet teljesen károsanyagkibocsátás-mentesen.
„Ha a geotermikus víz alacsonyabb hőmérsékletű, mondjuk 120 fokos – a legtöbb geotermikus erőmű így működik –, akkor nem közvetlenül a víz hajtja a turbinát, hanem egy másik munkaközeg, amely anyagnak alacsonyabb a forráspontja, mondjuk 70-80 fok, ezt melegíti fel a víz. Végül így szabadul fel a gőz, ami meghajtja a turbinákat” – nyilatkozta az Indexnek a geotermikus szakmérnök, aki jelezte, hogy a hagyományos radiátorok is hasonló rendszerként működnek.
Ez az egész egy zárt rendszer, semmi nem jut ki vagy be onnan.
A jogszabályi kötelezettség ezzel kapcsolatosan egyértelmű: a visszasajtolás kötelező. A felszín alatti vízbázis nem sérülhet, se mennyiségi, se minőségi állapotváltozás nem történhet. Az esetek 99 százalékában visszasajtolják a vizet oda, ahonnan kivették.
Pont ez az egész eljárásnak a lényege, egy ilyen erőműnél az üzemeltetőnek is pont az az érdeke, hogy kerüljön a víz visszasajtolásra, ezáltal újra felmelegedjen és az egész folyamat újrainduljon. Ettől lesz ez igazán fenntartható.
Ez az eljárás a létező egyik legegyszerűbb módja annak, hogy energiaforrásunk legyen, de ami miatt nagyon lassan terjedt el – nemcsak Magyarországon, hanem máshol is –, az az első lépés eredményének bizonytalansága miatt van. Ugyanis a víztárolók nagyon mélyen vannak, és senki nem tudja pontosan, hogy egy fúrás során mit fognak olyan mélyen találni. Vannak adatok, amiket lehet használni, amikből következtetni lehet, hogy hol érdemes fúrni.
pont a BIZONYTALANSÁG és kiszámíthatatlanság, AMI A LEGDRÁGÁBB AZ EGÉSZ BERUHÁZÁSBAN.
Nagyon nagy tőkekockázatot jelent egy sikertelen fúrás. „Szerencsére az ritka, hogy nem találnak semmit, inkább az a jellemző, hogy nem olyan hőfokon, amit előre jeleztek. Lehet persze alacsonyabb, de magasabb is. A tervezést ez érdemben megnehezíti, de ez csak addig igaz, amíg az első kutat meg nem fúrják. Az olajiparban egy fúrási költség nem annyira kiugró tétel, tízesével fúrják meg a fosszilis tüzelőanyagért a földet” – nyilatkozta lapunknak Molnár Gábor, aki szerint ha megfelelően van tervezve a rendszer és nem megy el a levegőbe a gőz, akkor a hőveszteségek egészen minimálisak.
Az áramelőállítás hatásfoka 10–15 százalék közötti, azaz 10 egység hőenergiából 1-1,5 egységnyi villamosenergiát lehet előállítani. A megkérdezett geotermikus szakmérnök szerint „ez nem a geotermikus energia hiányossága, hanem magának a technológiának a sajátossága”. Más megújuló energiával ellentétben – például a nap- vagy szélerőművek – ez a környezetet ugyanúgy kímélő eljárás, és ami még ennél is fontosabb, hogy
AZ ENERGIA ELŐÁLLÍTÁSA SZABÁLYOZHATÓ, TEHÁT HA NEM KELL ENERGIÁT TERMELNI, LE LEHET ÁLLÍTANI.
Magyarországon jelenleg egy ilyen erőmű üzemel, Pest megyében, pedig számos egyéb helyen lehetne geotermikus erőműveket létesíteni, az ország áramtermelésében is számottevő részt tudna vállalni ez az energiaforrás. Hogy ennek mi lehet az oka, lapunknak Molnár Gábor úgy fogalmazott, hogy nem tud erre egy okot mondani, hiszen „évszázadok óta használjuk itthon a termálvizeket, az energiaforrás ismert. De leginkább azért használjuk ezt kevésbé, mert a gáz egyszerűbb meg olcsóbb volt, így kézenfekvőbb volt ezt használni. Illetve a fúrásnak magas a költsége, és nagy a kockázat, ami nem kedvez a hagyományos energiákhoz szokott beruházóknak”.
A geotermikus erőműveken túl magát a föld alatt meghúzódó természetes vízbázisokat fűtésre mindenképpen lehetne használni, és áramtermelésre is van lehetőség. A 100-120 fokos hőmérséklet felett geotermikus áramtermelésben is lehet gondolkodni. Viszont az ország nagy részén rendelkezésre áll olyan termálvíz, ami fűtésre is alkalmas, bár ennek a használata nem egy családi ház méretéhez szabott beruházást igényel.