Az utóbbi évtizedben világszerte elterjedt az érintésmentes elektronikus fizetési forma, ami jóval egyszerűbbé és biztonságosabbá tette a vásárlásokat. Ebben a gyors fejlődésben óriási szerepet játszottak az egyre nagyobb tömegeket vonzó nyári fesztiválok, valamint az az igény, hogy valahogyan meg kellett oldani több tízezer ember azonos időben történő tranzakciójának lebonyolítását. Az első ilyen megoldást egy magyar fintechcég szállította, létrehozva az első, valóban működő magyar NFC-projektet és a Metapay rendszerét. Lévai Gábort, az ötletgazda-cégtulajdonost kérdeztük.
Honnan indult a Metapay-sztori?
Akkoriban egy francia multinál dolgoztam stratégiai igazgatóként. Ebben a pozícióban sorra találkozol izgalmas projektekkel, többek között itt jött szembe velem az az ötlet is, hogy fesztiválokat kellene készpénzmentesíteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy épp ezzel egy időben kért fel Gerendai Károly arra, hogy szakértőként mondjak véleményt egy hasonló rendszerről. Az ötletet tett követte, összeállt egy elég jó alkotói közösség, és 2010-ben ebben a felállásban megcsináltuk a Metapay-kártya projekt pilotverzióját, a Balaton Sound és Sziget VIP-részén.
A pilotnak végül igen nagy sikere lett: az elején teljesen passzív és elzárkózó szolgáltatók, vállalkozók, vendéglátósok döntő többsége rájött, hogy gyorsabbá, könnyebbé és ezáltal jövedelmezőbbé vált a tevékenységük, és a fesztiválozók, akiknek a zöme persze az újdonságokra mindig nyitott fiatal generációk tagjai, is igen jól fogadták. Így a sikeres pilot után elkezdődött a Sziget által szervezett összes fesztivál készpénzmentesítése is. Ekkor egy cég is megalakult, többek között a fesztiválos megoldások kiszolgálására is, aminek a vezetésére engem kértek fel. Ezzel a céggel végül 2011-ben a nulláról megcsináltuk önállóan az első Európai telefonos NFC (near field communication) projektet is, a többi pedig történelem: mostanra lényegében nincs nívós, fesztivál jellegű tömegrendezvény, amelyik nem készpénzmentes.
Kijelenthető, hogy az önöké volt az első fintechcég Magyarországon?
Ez a „helyezés” nagyon tetszene nekem (nevet), de azért ezt így nem állítanám. Az biztos, hogy ez egy fintechcég volt, az pedig erősen feltételezhető, hogy Magyarországon ez volt a legnagyobb ilyen jellegű cég. A készpénzmentesített fesztiválok világában 2014-ig világpiaci vezetők voltunk, ez tény.
Minek volt köszönhető ez a gyors és sikeres felfutás?
Az, hogy a Szigettel, tehát a legnagyobb fesztiválokkal indultunk, elképesztő mennyiségű ügyfelet és tranzakciót jelentett, emellett ráadásul még más rendezvényeken is dolgoztunk. Azonban a piaci elsőség mellett talán még fontosabb megnézni, hogy miért nekünk sikerült: egyrészt az ötlet, hogy egy ilyen fizetési rendszerre igenis szükség lenne, nagyon korán megfogalmazódott bennem, még lényegében a fogyasztói igények megjelenése előtt. Már 2005-ben megkerestem ezzel az elképzeléssel a szigetes csapatot, de akkor azt mondták, hogy nem tart még itt a világ. Az viszont már az ő kreativitásukat és cégvezetői képességüket dicséri, hogy pár évvel később, amikor egy másik csapat ment oda hozzájuk egy hasonló gondolattal, akkor már felismerték, hogy ez a jövő zenéje, és azt mondták, adjunk ennek egy esélyt, nézzük meg, mire jutunk.
Kellett ehhez bátorság, hiszen akkor még csak gyerekcipőben jártak az elektronikus megoldások.
Az egész érintésmentes technológia még nagyon friss, nagyon kezdeti stádiumú volt, kevesen ismerték és sokan kockázatosnak is tartották, ami érthető is, mert egy megbízható rendszer kiépítése igen sok tényezőn múlik még ma is. 2005-ben pedig még sehol sem volt például a mostanra közismert érintésmentes bankkártya, ami manapság teljesen alap, szóval kellett egyfajta úttörő hajlam, hogy belevágjunk, de végül az eredmény igazolta, hogy jól éreztük meg a jövőbe mutató lehetőséget és jó időben, jó döntést hoztunk azzal, hogy belevágtunk.
Miért döntöttek mégis a váltás mellett tíz sikeres év után?
Több oka is volt, hogy 2015-ben úgy döntöttünk, eljött a váltás ideje. A technika terjedésével egyre többen lettünk a piacon, megindult egyfajta árszintcsökkentésen alapuló piacszerzési folyamat, mi viszont úgy gondoltuk, hogy mindenáron ezzel nem akarunk lépést tartani, olyan áron elvállalt szolgáltatáshoz, amit már csak a minőség rovására lehet kihozni, nem adnánk a nevünket. A fesztiválos munka egy költséges üzlet, és nagyon magas a humánerőforrás-igénye. A mi sikerünk titka pedig pont az volt, hogy nagyon sok energiát tettünk bele a kollégák kiválasztásába és képzésébe. Iszonyatosan magas elvárásaink voltak, ami rengeteg pénzbe került. Ráadásul a fesztiváloknál nincsen „majd”, csak azonnali megoldások tudnak működni, ha probléma van.
Az utolsó két évben le is szűkült a tevékenységünk, és csak a fesztiválokra koncentráltunk, és egy picit el is fáradtunk, hiszen éveken keresztül minden a fesztiválszezon körül forgott, esőben, sárban, kánikulában. Kollégáim és a brand is átment néhány emberpróbáló időszakon, mialatt lényegében a nulláról egy új iparágat építettünk, nemcsak itt Magyarországon, de külföldön is. Azt gondolom, ez is sokat kivesz mindannyiunkból.
Mindig korrekten tudtunk teljesíteni, és nagyon féltünk, hogy ha mindent változatlanul viszünk tovább, ez sérülni fog.
Akkor azt mondtam – aminek ma is kifejezetten örülök –, hogy nekem nem ér meg még 2-5 év ebben az iparágban annyit, hogy ha egyszer bejön egy olyan gikszer, a nevünk csorbuljon.
Mivel foglalkoznak manapság, mennyire távolodtak el a fintechszektortól?
Üzleti stratégiai tanácsadó cégként működünk, leginkább pénzintézeteknek, fintechcégeknek, de nem kizárólagosan csak nekik természetesen. Vannak egyszemélyes mikrovállalkozások és több ezer fős nemzetközi nagyvállalatok is az ügyfeleink között. A feladatainkat tekintve azért maradtunk a „kaptafánál”, a projektjeink között szerepel a digitális stratégiától a termék- és szolgáltatásfejlesztésen át a stratégiai tanácsadás és üzletfejlesztésig bezárólag sok minden, de saját termékeket is létrehozunk, amelyeket nemzetközi pénzintézeteknek értékesítünk.
Egyébként már akkor, amikor a Metapayt csináltuk, a munkánk jelentős részét tette ki a tanácsadás, mivel az ügyfelek szinte sosem tudták konkrétan megfogalmazni egy-egy projekt kapcsán, mire is lenne szükségük, hanem sokkal tágabban határozták meg az igényeiket, amelyek aztán többkörös tanácsadói beszélgetések alapján körvonalazódtak és tisztultak le. Végül is a munkák nagy része így egy klasszikus tanácsadói tevékenység volt tehát, viszont pont ezért a részért nem akart fizetni senki. (nevet)
Miután engem viszont pont ezek a fázisok érdekeltek a legjobban, ezért úgy döntöttem végül, hogy tisztán csak ezzel akarok foglalkozni.
Mitől jó ma egy fintechcég? Mire mondaná ma azt, hogy na ez igen, ebben van plusz?
Sok ilyet látok, és közöttük vannak igen jól teljesítő, sikeres cégek. Anélkül, hogy neveket mondanék, igen sikeres vállalkozások a tranzakciók valós idejű bankolásának biztonságával foglalkozó fintechek, de tudok olyat is mondani, ami szintén egy magyar cég, ahol a munkavállalók bérének gyakoribb mint havi egy alkalommal történő kifizetését oldják meg, itt akár naponta is tudnak munkabért fizetni. Rengeteg izgalmas ötlet van most is, nekem az az igazán érdekes fintechcég, ami egy valós idejű problémára hoz egy megoldást, pofonegyszerű, költséghatékony, teljesen innovatív módszerrel.
Mit üzen a mai fintechcégeknek, mire figyeljenek?
Egyszerre két dologra, és ezért nehéz ez a szakma. Az egyik, hogy ha van egyszer egy alapötleted, és biztos vagy benne, hogy az jó,
akkor neked az a dolgod, hogy azt az ötleted valósítsd meg, bárki bármit is mond, higgy benne, és toljad.
A másik, hogy legyen egy tanácsadód, aki segít kinyitni azokat az ajtókat, amelyek kellenek egy teljesen úttörő dologhoz. Az lesz viszont az igazán úttörő, akinek nemcsak a tudása, de az intuíciós képessége is megvan ahhoz, hogy a holnap igényeit kitalálja és azoknak elébe menjen, ugyanakkor megvan a bátorsága is ahhoz, hogy az észszerű kockázatokat vállalja és a szükséges döntéseket jó időben meghozza.
(Borítókép: Lévai Gábor. Fotó: Nagy Tamás / Index)