Amikor februárban kitört az orosz–ukrán háború, szinte azonnal kulcskérdés lett Európa energiaellátása. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hónapokig nem mondta ki, hogy Vlagyimir Putyin fegyverként használja az orosz gázt, mára ez már megváltozott. Most már csak az a kérdés, hogy ez a fegyver meddig lesz az orosz elnök kezében.
Az Európai Unió 2021-ben még 155 milliárd köbméter földgázt importált Oroszországból. Ez úgy jött össze, hogy 142 milliárd köbmétert vezetékes úton szerzett be, míg további 13 milliárd köbmétert cseppfolyós formában. A korábbi években 40 százalék feletti érték volt az orosz gázimport Európában, ez a Nemzetközi Energiaügynökség szerint 25 százalékra csökkenhet a következő években. Egyébként 2020-ban csak Németország Moszkva teljes gázexportjának mintegy 20 százalékát adta.
A becslések szerint Európa az orosz gázbehozatal mértékét az idei év végére 102 milliárd köbméterre csökkentheti. Vlagyimir Putyin mind az árral, mind a mennyiséggel sakkban tarja Európát. Az előbbit folyamatosan – orosz szemszögből nézve logikusan – manipulálja az utóbbival, és a kialakult helyzetet arra használja, hogy lidércnyomásként Európa vállán folyamatosan ott nehezedjen egy gazdasági recesszió.
Ám mielőtt megvizsgálnánk, hogy erre meddig lehet lehetősége az orosz elnöknek, fontosabb megnézni, hogy Európa hogyan és milyen mértékben jutott el a kiszolgáltatottságig. Bár az Északi Áramlat 1 gázvezetékből érkező földgáz áramlása újraindult a tervezett karbantartást követően, ez rövid életű volt. A Kreml bejelentette, hogy csökkenti az EU-ba irányuló szállítást, és a kapacitás 20 százalék alá fog csökkenni, továbbá sorra függeszti fel a szállításokat a tagállamokba.
Az európai gázpiacok azonnal reagáltak a csökkenő orosz szállításokra, és az irányadó holland TTF gáztőzsde piaci ára 200 euró fölé emelkedett megawattóránként, ami lehet, hogy 300 euróig meg sem fog állni.
A napokban Brüsszel a háború kitörése óta először kijelentette: Moszkva zsarolásra használja a gázt, ezért a tagállamok energiaügyi miniszterei megállapodtak abban, hogy augusztustól 15 százalékkal csökkentik a gázfogyasztást. A kontextushoz hozzátartozik, hogy az Északi Áramlat 2 építkezése hosszas vívódást követően, idén kész lett, de a háborút követően teljesen kizártnak látszik, hogy valaha is rendeltetésszerűen fogják használni.
Több nemzetközi szakértő is felhívta arra a figyelmet, hogy az orosz gáztól való függőség nem véletlen, hiszen ez egy több évtizedes projekt része volt. Elsősorban Németország sorozatos politikai és gazdaságpolitikai lépései vezettek ide:
Németország elmélete korábban az volt, hogy az Oroszországtól való függőség növelésével többet fognak kereskedni velük, és ha Berlin és Moszkva kölcsönösen függ egymástól, akkor kevésbé valószínű, hogy idővel ellenséggé válnak
– nyilatkozta a Timesnak Raphael Hanoteaux, az E3G klímaváltozással foglalkozó intézet politikai főtanácsadója.
John Lough, a londoni székhelyű Chatham House kutatóintézet munkatársa szerint egy ideig úgy tűnt, hogy ez az elmélet működik: „Még a hidegháború idején, a Szovjetunió afganisztáni inváziója után is, egészen a nyolcvanas évek eleji atomfegyverválságig is jött a gáz, mert a Szovjetuniónak pénzre, Európának pedig gázra volt szüksége”.
Németország pedig még 2015-ben is támogatta az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését,
még azután is, hogy Oroszország 2014-ben egyoldalúan, fegyveres megszállással annektálta az ukrajnai Krím félsziget területét.
Ahogy azt korábban bemutattuk, a volt szovjet keleti blokk energetikai történelme egyértelmű: történelmi okokból teljesen adott és megkerülhetetlen lett az orosz nyersanyag. Később, 2011 után úgy változott a helyzet, hogy Németországban az atomot elkezdték kivezetni, és ahogy csökkent az atomenergia, a gáz szerepe úgy nőtt.
Ezt követően, mivel 2030-ra ki szerették volna vezetni a szenet, még inkább felértékelődött a földgáz szerepe. Most pedig az történt, hogy se gáz, se atom. Így újra képbe került a környezeti szempontból „legkíméletlenebb” nyersanyagforrás, a szén. Egyes számítások szerint a szénerőművek termelése 50 százalékkal lett magasabb.
Pletser Tamás, az Erste energetikai szakértője szerint az oroszok jó eséllyel a következő két fűtési szezonban még bőven tudják manipulálni az európai gázárakat. Mivel addig a 80-100 milliárd köbméteres orosz gáztól való függés fenn fog maradni. Úgy látja, 2027-re teljesen megszűnhet az európai oroszgáz-igény.
Azt hiszem, hogy Oroszország és a Gazprom addig is igyekszik kihasználni a helyzetet, amennyire csak lehet. Nem valószínű, hogy teljesen leállítanák a szállítást, mert akkor a politikai felelősség rájuk száll
– fogalmazott a G7 portálon Pletser Tamás, aki szerint Európa különösen február-márciusban lehet bajban, hiszen akkor még hűvös az idő, és már kiürülőben lesznek a gáztárolók.
Az orosz nyomás feltehetően idővel folyamatosan csökkenni fog, ám országonként eltérő a kitettség. A Baltikum történelmileg a legnagyobb mértékben függött Oroszországtól, míg Portugália, Spanyolország és Franciaország gyakorlatilag elszigetelődik az európai gázpiactól, Putyin keze oda egyszerűen már túl rövidnek bizonyul. Egyébként a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb elemzése szerint Magyarország a legkitettebb ország az EU-ban.
Tehát a Rajnához közeledve folyamatosan csökken az orosz gázkitettség, az viszont határozottan kijelenthető:
az orosz gáztól való leválás nem lesz egységes, és nem fog egyszerre, összeurópai szinten megvalósulni
Amíg megmarad az oroszgáz-függés – vagy legalábbis a szankciók, amelyek tovább gerjesztik az árakat –, addig is Putyin folyamatosan rekordbevételeket fog elérni. Az orosz elnök a háború első 100 napjában 97 milliárd dollár bevételre tett szert az olaj- és gázexportból. Ennek egy jelentős része az EU országaiból származott. És hogy ez mekkora összeg?
A számítások szerint ez meghaladja Oroszország ukrajnai háborújának becsült kiadásait.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2019. november 21-én. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images)