Az Európai Bizottság az európai országok vonatkozásában egységesen 15 százalékkal javasolja csökkenteni a 2022–2023. téli gázfelhasználást az elmúlt öt év azonos időszakára számolt átlagfogyasztáshoz képest. Ez az iránymutatás az európai országok közötti jelentős különbségekre irányítja rá a figyelmet a gázfelhasználás tekintetében. Az idei télre való felkészülés további jelentős eltéréseket is kiemel az európai uniós tagállamok között: nemcsak a gáztározók töltöttsége heterogén, de azok kapacitása között is hatalmas különbségek adódnak. Ilyen módon az egyes uniós tagállamok jelentősen eltérő hányadát tudják eltartalékolni saját gázszükségleteiknek. Mindezeken túl fontos kérdés az is, hogy miként alakult az Oroszországtól való importfüggőség az EU egésze és az egyes tagállamok szemszögéből.
Az európai uniós országok energiafelhasználásán belül átlagosan 23,7 százalék a gáz aránya, azonban az átlag az európai gázfelhasználás és -tárolás elemzése során talán minden más statisztikai átlagszámításnál kevesebbet árul el a mögöttes adatokról. Lényegében az összes európai ország egy-egy önálló esettanulmányként értékelhető.
Amennyiben a tagállamok rangsorát tekintjük, az energiafelhasználáson belül a gáz aránya a legnagyobb Olaszországban (40,5 százalék), Hollandiában (37,6 százalék) és Magyarországon (33,5 százalék) az Eurostat 2020-as adatai alapján. Fontos adalék utóbbi számokhoz az is, hogy a három említett államból csupán Hollandia rendelkezik jelentősebb saját forrásokkal.
Folytatva a rangsort, a magas gázfogyasztású országok közé tartozik Németország is, amelyre az elmúlt időszakban az Északi Áramlat karbantartása és újraindulása körüli bizonytalanságok miatt irányult figyelem. Itt az energiahordozó aránya 26,1 százalék volt. A skála másik vége, vagyis a gázt egyáltalán nem vagy kismértékben használó országok közé tartozott Ciprus, ahol nem használtak gázt, emellett a legkisebb volt az arány Svédországban (2,7 százalék), Finnországban (6,5 százalék) és Észtországban (7,7 százalék).
Az adatokból kirajzolódik, hogy
az egyes uniós országokra nézve óriási különbségek lehetnek abban, hogy mekkora arányú fogyasztáscsökkentést jelent a 15 százalékkal kevesebb gáz, ami egyes országok esetében az energiafelhasználásuk 6 százalékát érinti, míg egyes államokban lényegében nullát.
A 40 százalékos olasz gázfelhasználási aránynál a teljes energiafogyasztás 6 százalékát érinti a szabályozás. Magyarország esetében ez a szám 5 százalék. Eközben például Cipruson semmilyen változást nem jelent a 15 százalékos gázfelhasználás-csökkentésre vonatkozó javaslat.
Amellett, hogy az európai uniós tagállamok energiafelhasználásán belül rendkívül eltérő a gáz aránya, a gáztárolók mérete is nagy különbségeket mutat. Így az éves gázfelhasználásnak is különböző hányadát teszi ki a tárolókapacitás.
Kilenc tagállam egyáltalán nem rendelkezik gáztárolókkal.
Ezen országok közé tartozik a gázt nem használó Ciprus, de a negyedik legnagyobb gázfelhasználású Írország, amely 32,8 százalékos aránnyal megközelíti Magyarország értékét, szintén ebbe a csoportba tartozik.
Az Európai Unióban a tárolók éves felhasználáshoz viszonyított aránya ezzel együtt is 29,2 százalék, míg kizárólag a gáztározóval rendelkező országok átlaga 45,9 százalék. Utóbbi átlagot azonban csupán négy tagállam haladja meg, közöttük hazánk is.
Mindösszesen két uniós ország rendelkezik nagyobb kapacitásokkal, mint az éves szükséglete, Lettország (205,9 százalék) és Ausztria (112,8 százalék). Ennek a számnak és a jelenlegi gáztároló-töltöttségre vonatkozó adatnak (54 százalék) a tükrében látható, hogy a Lettország esetében a leállított gázszállítás sem kockáztatja az ország energiabiztonságát az idei télre. Lettország hatalmas gáztárolási lehetőségeinek félig kihasználtsága mellett is a következő egy évre elegendő tartalékkal rendelkeznek.
Magyarország az éves gázfelhasználás arányában vett 65,9 százalékos tárolási kapacitással a legnagyobb tartalékolási lehetőségekkel rendelkező országok közé tartozik,
ami Szlovákia (81,4 százalék) után a negyedik legnagyobb az Európai Unióban. Ilyen módon a magasabb arányú hazai gázfogyasztáshoz mérten a tartalékolás lehetősége is kiterjedtebb idehaza. Emellett érdemes azt is látni, hogy Magyarországon a 2006-ban külföldi kézbe került gáztárolók visszavásárlásáról a kormány 2012-ben döntött, és egy évvel később ez véghez is ment.
A gáztartalékok vizsgálatánál – a fentiekkel összhangban – érdemes a teljes energiafelhasználáson belül a gáz arányát összevetni az abból már eltárolt mennyiségekkel, ahogy a térkép is mutatja. A legelőrelátóbb tagállamok, vagyis a gázfelhasználásukhoz mérten nagyobb tartalékokat képező államok közé tartozik Lettország, amely jelenleg egy évre elegendő készlettel rendelkezik. Utána következik Ausztria (59,5 százalék), Szlovákia (56,8 százalék) és Magyarország.
Hazánk éves gázszükségletének több mint harmadával rendelkezik, amely már jelenleg is lefedi a teljes lakossági fogyasztást. Ez jelenleg a negyedik legnagyobb arány az európai uniós tagállamok összehasonlításában.
Az Európai Bizottság erre is tekintettel lehetett, amikor a gázfogyasztás 15 százalékos csökkentését javasolta a következő télre. Ugyanakkor e javaslat ellentmondást mutat az Európai Tanács korábbi rendeletével, amely alapján a gáztározók a földfelszín alatti gáztárolókat a kapacitásuk legalább 80 százalékig fel kell tölteni a 2022–2023-as téli időszak kezdetét megelőzően.
Az, hogy az Európai Unió energiafelhasználásának közel negyedét a gáz adja, egy fokozatosan növekvő tendencia eredménye. 2014-ben még csupán 19,3 százalék volt a földgáz aránya. A folyamatban a fenntartható energiahordozók irányába tett lépések is közrejátszhattak, mivel a gáz köztes terméknek tekinthető a nagyobb szennyezéssel járó fosszilis energiahordozókról az alternatív megoldásokra.
Továbbá a gázon alapuló erőművek könnyen üzembe helyezhetőek más típusú, akár fosszilis, akár atomenergián alapuló erőművekkel szemben, amire olyankor lehet szükség, amikor az egyre nagyobb kapacitásokat lefedő, de időjárásfüggő alternatív szél- és naperőművek átmenetileg éppen nem képesek termelni. (Például ha a napos órák száma alacsony, és szélcsend van.)
Így hiába az európai–orosz kereskedelemre vonatkozó, 2014-ben elindult szankciók, lényegében növekedett az orosz gáz jelentősége az európai energiatermelésben.
Oroszország Európa legfontosabb gázimportőre. A jelentős, 40 százalék körüli részesedése miatt nehezen megkerülhető, még ha az egyes évek között nagyobb ingadozások is vannak. Oroszország az EU-n kívülről érkező gáz 39,2 százalékát adta 2021-ben, míg 2020-ban részaránya 42 százalék volt.
Érdemes azt is látni, hogy a második legjelentősebb beszállító, Norvégia részesedése jelentősen emelkedett, a 2020-as 21 százalékról 25 százalékra módosult 2021-ben. Ugyanakkor Norvégia lehetőségei nehezen összevethetőek Oroszországgal, és hamar plafonba ütközhet az általuk szállított földgázmennyiség.
Amennyiben a 15 százalékos gázfelhasználás-csökkenés megvalósulna, és kizárólag az orosz import vonatkozásában, akkor sem biztos, hogy Oroszország elveszítené legnagyobb beszállítói státuszát.
Ugyanakkor az egyes európai országok lehetőségei (földrajzi, logisztikai vagy infrastrukturális) megint csak rendkívül eltérőek. Az is fontos különbséget jelent, hogy mely országok rendelkeznek saját kitermelési lehetőségekkel, és hol áll rendelkezésre tengeri kikötő, amely rendelkezik cseppfolyós gáz (LNG) fogadására alkalmas terminállal.
A képletet tovább bonyolítja az is, hogy az uniós tagállamok különböző mértékben szorulnak rá az orosz gázra. A skála széles a nagy függőséggel rendelkező közép-európai országoktól, közöttünk található hazánk is, az orosz gázra kevéssé ráutalt délnyugat-európai államokig.
Hiába az egységes európai elvárások, az egyes európai országok jelentősen eltérő helyzete miatt azok teljesen más jelentést hordoznak, annak megfelelően különféle gyakorlati következményekkel járnak. Magyarország esetében az európai uniós átlagnál nagyobb gázfelhasználásból adódó kockázatokat tompítja, hogy a legnagyobb tárolási kapacitásokkal rendelkező országok közé tartozik. Már a jelenlegi (55 százalékos) tároló töltöttség mellett is képes lehet a lakosság számára biztosítani a télre elegendő gázmennyiséget.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior kutatója
(Borítókép: Rafael Henrique / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)