Az amerikai négyéves állami egyetemeken 2010 és 2020 között 31,4 százalékkal emelkedett a tandíj – állapította meg az Education Data Initiative kutatócsoport. Számos más országban a tandíj vagy fix, vagy nincsen, mint például Németországban, Izlandon és Svédországban. A National Center for Education Statistics (Nemzeti Oktatási Statisztikai Központ) adatai szerint egy év egy négyéves amerikai egyetemen átlagosan 35 551 dollárba (14 millió forintba) kerül, beleértve a tandíjat, az egyéb díjakat, a campuson belüli szállást, a könyveket, a felszereléseket és egyéb költségeket − írta meg az Al Jazeera.

Hozzá kell tennünk, hogy Amerikában az állami egyetemek a felsőoktatás legalját képviselik. Az elismert magánegyetemeken a tandíj ennél jóval magasabb. A nemzetközi ranglistákon a Harvard és az MIT mellett minden évben a világ első három egyetemének valamelyik helyén (számos évben az első helyen) szereplő Stanford Universityn jelenleg a BA-képzéseken a negyedéves tandíj az egyéb térítéseken kívül 19 231 dollár (7,7 millió forint), ami egy évben 77 ezer dollárt (31 millió forintot), a négyéves teljes képzésre pedig 307 696 dollárt (123 millió forintot) jelent.

A főiskolák, ahová egy diák jelentkezik, meghatározzák, hogy az illető mennyi pénzügyi támogatásra jogosult a tanulmányi költségektől és a családnak a tandíjhoz és a díjakhoz való hozzájárulási képességétől függően. Az állami egyetemeken a hallgató jogosult lehet szövetségi ösztöndíjakra és támogatott kölcsönökre. A magánegyetemeken is elérhetőek ösztöndíjak. A hallgató ezután kölcsönt igényelhet a költségek fennmaradó részének finanszírozására.

A hitelek többségét a szövetségi kormány folyósítja, a fennmaradó 7 százalékot a magánszektor adja. A hitelfelvevőknek hat hónappal az egyetem elhagyása után kell elkezdeniük a törlesztést, függetlenül attól, hogy lediplomáztak-e, vagy sem.

Egyre mélyül a válság

A hírügynökség által megszólított 28 éves Dara Zucker elmondta: azóta fizeti havonta a diákhiteleit, hogy 2016-ban pszichológusdiplomát szerzett a wisconsini Carthage College-ban, de az egyenlege azóta csak nőtt.

Úgy érzem, megrekedtem az életemben

− mondta az Al Jazeerának. Jelenleg 39 ezer dollárral (15 millió forinttal) tartozik. Eredetileg 35 ezer dolláros (14 millió forintos) hitelt vett fel.

Ahogy az ország diákhitelválsága egyre mélyül, a hitelfelvevők, a döntéshozók és a közgazdászok egyre inkább egyetértenek abban, hogy valamit tenni kell − de hogy pontosan milyen lépéseket kell tenni, az továbbra is vita tárgya.

A koronavírus-járvány kezdetén a Trump-kormányzat kamatstopot vezetett be a diákhitelekre, majd később moratóriumot hirdetett a hitelek törlesztésére, mivel a lezárások miatt tömegeket bocsátottak el. Joe Biden elnök, aki azzal az ígérettel kampányolt, hogy „fejenként legalább 10 000 dollárnyi (4 millió forintnyi) diákadósságot azonnal eltöröl”, többször meghosszabbította ezt a moratóriumot.

A törlesztések befagyasztása azonban augusztus végén lejár, és ha Biden nem hosszabbítja meg, akkor várhatóan szeptember 1-jén 45,4 millió diákhitel-felvevőnek kell újra megkezdenie a havi hitelfizetést. Az Egyesült Államokban az átlagos havi diákhitel-törlesztés 393 dollár (160 ezer forint).

Azt hiszem, nagyon nehéz helyzetbe hoztuk a fiatalokat. Sok fiatal nem látja át, hogy mit is jelent valójában ennek a tehernek a vállalása, vagy arról álmodik, hogy pályakezdőként évente hat számjegyű fizetést (forintban tízmilliós nagyságrendűt) fog kapni

– mondta Cristian deRitis, a Moody’s vezető közgazdásza. 

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az amerikai egyetemisták úgy gondolják, hogy első munkahelyükön nagyjából évente 103 880 dollárt (41 millió forintot) fognak keresni. A diplomások átlagos kezdő fizetése azonban évente 55 260 (22 millió forint) dollár körül alakul.

A Federal Reserve Bank of New York szerint az amerikaiak egyre jobban függenek a hitelkártyáktól, különben nem jönnek ki a hó végén a fizetésükből. 2022 második negyedévében 46 milliárd dollár (18 ezer milliárd forint) adósságot halmoztak fel, ami 1999 óta a legnagyobb éves százalékos hitelkártyaegyenleg-növekedés. Eközben a Goldman Sachs szerint a háztartások elkezdték kimeríteni a világjárvány alatt felhalmozott pénzeszközeiket, miközben az országos inflációs ráta az egekbe szökik.

Az adósság nem tűnik el csak úgy

A MeasureOne elemzőcég szerint jelenleg az összes diákhitel 93 százalékát a szövetségi kormányzat nyújtja és kezeli. Ez azt jelenti, hogy az amerikai kormány közvetítésével ugyan, de a diákhiteleket elsődlegesen az amerikai adófizetők finanszírozzák. Ennek eredményeképpen, amikor a hiteleket nem fizetik ki vagy elengedik, a költségeket az adófizetőkre hárítják.

Lindsey M. Burke, a washingtoni Heritage Foundation nevű konzervatív think-tank oktatáspolitikai központjának igazgatója szerint a diákhitelek elengedése több okból is hiba lenne. 

A világjárvány alatt mindenki szenvedett. A diplomások között volt a legalacsonyabb a munkanélküliség, és ők tudtak a legnagyobb számban otthonról is dolgozni

– mondta Burke. 

Burke szerint az adósság nem tűnik el csak úgy. Az amerikai adófizetők számára a diákhitelek elengedése magasabb adókat vagy nagyobb inflációt jelenthet, hozzátéve, hogy ez ráadásul a későbbiekben nagyobb költségekkel is járhat.

A diákok még több hitelt fognak felvenni, vagy drágább egyetemekre fognak járni abban a reményben, hogy a jövőben elengedik a hiteleiket

– mondta. 

Sokan a törzstőkét már visszafizették, de a kamatoktól soha nem fognak megszabadulni 

A fenti érveket azonban Sabrina Calazans, a kaliforniai Los Angelesben működő The Student Debt Crisis Center (SDCC) nevű szervezet koordinátora elutasította. A szervezet azért lobbizik, hogy hitelfelvevőnként legalább 50 000 dollárnyi (20 millió forintnyi) diákadósságot töröljenek.

Ha most azonnal elengednék azt a 10 ezer dollárt, az amerikaiak millióinak jelentene azonnali megkönnyebbülést. Nem alamizsnát kérünk. Vannak, akik már teljes egészében kifizették a felvett pénzt, de a felhalmozódó kamatok miatt soha nem fogják tudni visszafizetni a hitelüket

– mondta Calazans az Al Jazeerának.  

Lindsey M. Burke szerint a magánhitelezés arányát kellene növelni. Azzal érvelt, hogy a magánhitelezési piac jobban differenciálná a kamatlábakat aszerint, hogy egy diák milyen szakon szeretne tanulni, milyen a hitelképessége, van-e kezese, és milyen jól teljesített a középiskolában.

Ezen túlmenően a magándiákhitelek közel sem rendelkeznek ugyanazzal a fogyasztóvédelemmel, törlesztési programokkal vagy a nem teljesítő hitelfelvevők számára rendelkezésre álló lehetőségekkel, mint a szövetségi hitelek, ami még nehezebbé teszi a hitelfelvevők helyzetét.

Nekem szövetségi és magánhitelem is van. A jelenlegi törlesztési terv és a tágabb értelemben vett diákhitelrendszer kamatlábainak módosítására van szükség, nem pedig a hitelek privatizálására

– tette hozzá.

(Borítókép: Tandíjemelés ellen tüntető diákok Los Angelesben 2009-ben. Fotó: David McNew / Getty Images)