A hagyományos üdülési jog megvásárlásával a vevő jogosultságot szerez arra, hogy egy évnél hosszabb idő alatt legalább két időszakon át igénybe vegyen egy vagy több szálláshelyet – így definiálja az Európai Unió hivatalos weboldala az idegen szóval „timeshare” néven emlegetett nyaralási formát.

Lemondhatatlan kényeztetés

Csakhogy az üdülési jog megvétele előre nem látható problémák egész sorát zúdíthatja a vevő nyakába – figyelmeztetnek ugyanott, és ezzel cseng egybe az az eset is, amelyről a SONLINE Somogy Megyei Hírportál számol be.

Eszerint az újság egyik olvasója egyszerűen nem tudja lemondani az üdülési jogát. 

A kaposújlaki Novák Istvánné közel két évtizede, 2003-ban családjával vásárolt üdülési jogot egy keszthelyi szállodában. Akkor egy összegben 400 ezer forintot fizetett ki, és minden év elején meg kellett újítani a jogot, ami évi 40 ezer forint befizetésével járt. Sokáig zavartalanul pihentek így a Balatonnál, ám később a nyugdíjas asszony férje már nehezen mozgott, ezért nem vállalkozott az egyhetes pihenésekre. A házaspárnak így aztán elment a kedve az utazástól, és úgy döntöttek, hogy megszabadulnának a 93 évre szóló, örökölhető és átruházható üdülési lehetőségtől. 

Ám kiderült, hogy korántsem megy ez olyan könnyen, hiszen a problémák rögtön ott kezdődnek, hogy nem tudják elérni az üdülési jogot értékesítő céget. Sőt, lemondás helyett levelet kaptak arról, hogy idén megemelték az évi megújítási díjukat, illetve később arra biztatták őket, hogy a lemondás feltételeiről közjegyzőnél tájékozódjanak. A házaspár ekkor megelégelte az áldatlan hercehurcát, és úgy döntött, átruházná az üdülési jogát, csakhogy arra nem akad jelentkező. 

A közösségi oldal a vevők Mekkája

Sokan járnak így. Az egyik közösségi oldalon például valóságos szabadpiaca van az időmegosztós nyaralásoknak. Ötezer követőt számol az a nyilvános adásvételi csoport, amelyben belföldi és külföldi lehetőségek egyaránt tömegével fellelhetőek, de a piacon főleg az eladni szándékozók képviseltetik magukat.

Tanulmányozni kell a megkötött szerződést, és annak is utána kell nézni, hogy ki áll a háttérben, mert a tulajdonosok változhatnak ennyi idő alatt

– hívta fel a figyelmet az ügyről nyilatkozó kaposvári ügyvéd, Fóris Kálmán. Lemondáskor ugyanis a cégek gyakran azt szeretnék elérni, hogy a lemondó hozzon maga helyett egy másik igénylőt az üdülési jogra. Márpedig általánosságban kijelenthető, hogy a hosszú időre létrejött szerződéseknél később adódhatnak olyan helyzetek, amikor változtatni szeretnének, de lemondáskor az a kérdés, hogy a felek hogyan számolnak el, és az eddigi befizetések fedezték-e az üdülőben töltött időszakok ellenértékét. 

Óvintézkedések garmadájára figyelmeztetnek a szakértők

A Gazdasági Versenyhivatal néhány hónapja az üdülési jogot eladóknak és vásárlóknak azt javasolta, hogy minden ajánlat esetén alaposan tekintsék át a felkínált feltételrendszer részleteit, szerződéskötés előtt pedig alaposan tájékozódjanak az érintett vállalkozások megbízhatósága és fogyasztói értékelése felől. 

Az Európai Unió Your Europe oldala pedig pontokba gyűjtötte, milyen óvintézkedéseket érdemes tenni: 

• Egyes kereskedők jogszerűtlen és megtévesztő értékesítési módszereket alkalmaznak. Példaként említhető a „nyerő kaparós sorsjegy” esete: Ön ajándékot nyer, melyet olyan rendezvényen vehet át, ahol üdülési jogot értékesítenek, a trükkös kereskedő pedig rábeszéli, hogy Ön is vásároljon üdülési jogot, és ott helyben írja alá az erről szóló szerződést.
• Nem szabad bedőlni azoknak a gyanús viszontértékesítési ajánlatoknak sem, amelyek esetében a kereskedő arra akarja rávenni, hogy vásároljon tőle üdülési jogot egy másik szálláshelyre, és ezért cserébe azt ígéri, hogy eladja az Ön, korábban megváltott üdülési jogát. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy akarata ellenére végül mindkét üdülési jog a nyakán marad az összes kötelezettséggel együtt!
• Ha jogvitája támad a kereskedővel, ne higgyen azoknak a gyanús ajánlatoknak, amelyekkel állítólagos ügyvédek keresik meg más uniós országokból, azt ígérve, hogy ellenszolgáltatás fejében eljárnak az Ön ügyében az ország bírósága előtt.
• Óvakodjon azoktól a gyanús alakoktól, akik azt állítják, hogy pénzért vissza tudják szerezni Önnek az üdülési jogért cserében kifizetett összegeket.
• Az üdülési jogot értékesítő üdülőhely nem korlátozhatja Önt indokolatlanul abban, hogy üdülési jogát magánúton értékesítse, bérbe adja vagy más üdülési jogra cserélje. Abban sem akadályozhatja Önt, hogy a szerződésben foglalt szolgáltatásokat igénybe vegye, és megfelelő indok nélkül a karbantartási díjakat sem emelheti. Ha az üdülési jogot értékesítő üdülőhely mégis így jár el, és ezt a szerződésben foglaltakkal összhangban teszi, akkor könnyen lehet, hogy a vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek, és így nem jelentenek kötelezettséget Önre nézve.
• Fontos tisztában lennie azzal, hogy az üdülési jog megváltása hosszú távra, egyes esetekben pedig határozatlan időre szóló kötelezettségvállalást jelent. Alaposan gondolja tehát meg, hogy várhatóan 10–20 év múlva is élni akar-e, illetve élni tud-e majd a megvásárolni kívánt üdülési joggal. Biztos, hogy örökösei is használni szeretnék majd a kérdéses ingatlanrészt, és készek, illetve képesek lesznek megfizetni utána a kötelező karbantartási díjat?

(Borítókép: Czeglédi Zsolt/MTI)